Nehezen találjuk a helyét
Rendre érkeznek a bús hangvételű üzenetek a szerkesztőségbe egy-egy kiemelkedően jó autóról szóló tesztünk után.
Érthető, hiszen mi, akik a rossz végén állunk a dolgoknak, hiába szeretjük gyerekes áhítattal csodálni ezeket a modelleket, egyre távolabbra kerülnek.
Az alagút végén lévő fényt pedig – szintén a válságra való tekintettel – le is kapcsolták.
Marha vicces volt ilyen lelkiállapotban találkozni a fullextrás 308-assal, ami a bőrüléssel, panorámatetővel, 18-as felnivel, memóriás ülésekkel, automata váltóval (és így tovább) együtt már hétmillió forintra tornászta föl magát. Az autó motorikusan nem egy eget rengető darab. 1.6 dízel, 110 lóval. Ez így, alaphangon 5,3 millió forint lenne, de hát a fent említett extrák ugye…
Persze nagyon bejön!
Nehéz, de mindenképpen el kell vonatkoztatni a magas ártól. A külső megjelenésén például tagadhatatlanul sokat dobnak a 18-as felnik. Ha sikerül megúszni a kerekek átmérőjével megegyező méretű kátyúkat, akkor ez a szépség akár tartós is lehet. Viszont a futómű alapvetően puhány hangolásán nem sokat javítanak.
Nagyon bejön a napfénytető, ami az egész utastér fölött szabad kilátást nyújt a felhőkre. Sofőrként nem is tűnt fel, hátul utazva vált sokkal élvezetesebbé így az utazás. Az elektromosan állítható ülésekről már nehezebb ilyen lelkesen beszélni. Magasabb kategóriájú autókban alapvető, itt viszont értelmetlen pénzkidobásnak látszik. Nem igazán tűnne fel a hiánya.
Elváltva?
Az automata váltóra sokan panaszkodtak. Tény, hogy alapállásban elég nehézkesen vette a fokozatok adagolását. Amikor például manuális állásban próbálkoztam a fel-le pöcögtetővel, eltelt egy kis idő, mire ő is belátta a váltás megalapozottságát. Ez az apró kényelmetlenség varázsütésre múlt el, a bűvös S-gomb aktiválása után.
Mintha kicserélték volna. Ellentétben más automataváltók sport módjával, itt nem csak annyi történik, hogy magasabb fordulatig húzatja a motort felváltások előtt, hanem a váltások lereagálása is minőségi javuláson esik át. Ettől a felfedezéstől fogva, máshogy nem is próbáltam közlekedni. A fogyasztásnak persze nem tett jót, közel 10 liter evett így a városban.
Piros vs. Kék – 90 vs. 110 LE
Nem hagyhattam ki a ziccert, összemértük a kevésbé jól szituált rokonával, a 90 lovas, dízel 308-assal, ami egy ideje szerkesztőségünkben raboskodik tartós teszten. Igen a szívünkhöz nőtt a kis piros, ezért nehéz szívvel fogadnánk, ha ő kerülne ki vesztesként ebből a párbajból.
Még az automataváltó, fent ecsetelt nehézkes működése ellenére is érezhető a két autó közötti 20 lóerős különbség. Nagyon jól megy a kék (Nevezzük egyszerűen így. Nem is tudom, hogy lenne jó hivatkozni rá másként? 308 1.6, 110 LE?).
A másik fontos szempont, ami a kék mellé billentené a mutatót a külső megjelenése, amit ugye súlyos milliók ráfordításával sikerülne elérni. Igazából itt dől el a verseny, mármint az ár/érték aránynál. Ja és persze a fogyasztási adatok elemzésénél. A mai napig lenyűgöznek az öt literes fogyasztással is kiválóan teljesítő autók!
De visszatérve a kékre: hááát, lelke rajta, aki egy ilyenbe öli a súlyos milliókat!
Lökettérfogat (ccm)
| Mellette – Ellene | |
|---|---|
|
|
