A feladat:
Az R8-as V10-est egy szerencsés kolléga már néhány hónapja már felpróbálta Ausztriában egy versenypályán, amiért mi kifejezetten utáljuk őt, de még neki sem volt fogalma arról, hogyan is viselkedik egy ilyen autó az utcán, különös tekintettel a hazai kátyúkkal tűzdelt utakra. Szerencsénkre akadt egy német tesztautó a hazai sajtóparkban, aminek lejárt a küldetése, így haza kellett juttatni a németországi Ingolstadtba, az Audi központjába. Ránk várt a feladat.
Erős számok
A kis Kevin is R8-ast kér szülinapjára
50 millió forint plusz extrák. Ez a második kötelező kérdésre érkező válasz, miután letisztáztuk, hogy egy 525 lóerős gyönyörűség hever derékmagasságban előttünk. Mindkét szám óriási, ami pedig az árat illeti, szerintünk egyetlen autó sem ér ennyit. Mégis kifizetnénk érte. Erre varrjanak gombot.
Bő félezer lóerős sportautót meglehetősen ritkán vezet az ember, még a mi szakmánkban is. Érthető okokból az importőrök nem szívesen állítanak be hasonló árú és motorizáltságú tesztautókat a magyar autóparkba, egyszerűen nem érné meg nekik. Persze egy elhivatott autós újságíró számára azért kevés a lehetetlen. Ízleltünk már Ferrari Enzót és sok egyéb vérforraló járművet is, mégis nagyon vártuk az R8-at, egy Audit, ami nagyon nem olyan, mint azok az Audik, amiket leggyakrabban látunk az utakon.
Start: kedd, hajnali 4 óra
Az Audi R8 V10 a szerkesztőség alatti mélygarázsban pihen, és várja, hogy mind a tíz hengerébe spriccelni kezdjen az üzemanyag, jókora, szívszorító robajjal életre kelljen és nekivágjon a hazafelé vezető útnak. No nem pihent sokat. Sem a technika, sem mi nem pihentünk sokat, előző este sokáig kellettük, sőt prostituáltuk magunkat az utakon.
Bizonyos, hogy Komár Laci sem markolt ennyi feneket egy este, mint a V10-es anyósülése, boldog-boldogtalan, barátok és ismeretlenek, lányok-fiúk, fiatalok-idősek, mindenki ugyanazt akarta: menj-menj, nyomjad neki!
3,9 százig, 12 másodperc 200-ig
Nézd meg videón a túrát:
A technika
Az Audi az R8 V10-est a Le Mans-i 24 órás versenyeken szerzett tapasztalatok, sikerek és folyamatos pozitív szereplések utcai megtestesüléseként említi, hivatalosan szót sem ejtenek arról, hogy a konszerntárs Lamborghini a Gallardóba is ezt a motort szereli.
Eltérések persze vannak, és az is igaz, hogy az R8 sokkal több, mint egy erős motorral szerelt autó, de a hátsó szélvédő alatt kiállított, közvetlen befecskendezésű, szárazkarteres olajozású V10-es mégiscsak az R8-as szíve. Egy nagyon nagy és nagyon erős szív. 525 lóerős, 530 newtonméter, előbbi 8000-ezres, utóbbi 6500-as fordulatszámnál. Több mint 100 lóerős literteljesítmény, és az 1,6 tonnás tömegből könnyen kiszámítható, hogy egyetlen lóerőnek mindössze 3 kilót kell megmozgatnia. Mire elég ez?
Kirakatban a lényeg
A 3,9 másodperc szinte észrevehetetlen százig, de 12 másodperc után már 200-nál jár a mutató, a végsebesség pedig pontosan 316 km/óra. Őrületes számok, de higgyék el, mind-mind megszokható ilyen kulturált körítésben, 200 alatt nem is kezdünk izgulni.
A quattro összkerékhajtás, a versenyautókban használt első-hátsó kettős keresztlengőkaros futómű, és a malomkerék méretű féktárcsák iszonyatos magabiztosságot, erőt és kiegyensúlyozott viselkedést biztosítanak. Amolyan Audisan mindenkiből potenciális Schumachert varázsol az autó, még azokból is, akik eddig kiragasztott T-betűvel vettek részt a forgalomban.
Az alumíniumból készült, magnéziummal ízesített váz kellően merev, nem túl nehéz, a rávarázsolt karosszériának pedig kiemelkedően alacsony a légellenállása és óriási a leszorítóereje. A fogyasztás ugyan kevésbé lényeges, de volt meglepetés pozitív és negatív egyaránt. Városban a gyáriak szerint is legalább húsz litert kajál a tízhengeres, nekünk ez inkább 29 volt. Nyilván többször gyorsultunk vele, mint egy átlagos R8 tulaj. Autópályán kifejezetten takarékosak voltunk, 13-14 literből kijöttünk, úgy, hogy Németországban, a limitálatlan sztrádákon jól megadtuk a bestiának, ami járt. A kilencvenliteres tankkal ilyen körülmények között tisztességes 600 kilométeres táv is megtehető.
Nem szóltunk még eddig az R-tronic szekvenciális félautomata váltóról, ami piszok gyors ugyan, viszont olyan kulturálatlanul rángat, hogy mi nem voltunk tőle elájulva. Versenysport, váltófülek ide vagy oda, mi inkább a hatos kézit választanánk.
Nagy tempónál jön ki a V10-es ereje
Néhány óra leforgása alatt kiderült az R8-asról, hogy ereje és külseje ellenére nem is olyan aszfaltszaggató nyers vadállat, mint amire elsőre számít egy ilyen jellegű autóban az ember. Sőt, meglepően kényelmes, ami igen meglepő, ha tudjuk, pályán mire képes. Leírhatatlan élmény. Nem a Lamborghini vagy a Ferrari által nyújtott ordítóan hangos, derékszaggató stílus, ez szándékosan valami más.Egy szinte minden bukkanón, úthullámon, macskakövön használható gépezet, és ez az igazi vonzereje, ha eleinte talán még máshogy gondoltuk is. Pont azokon a fekvőrendőrökön mentünk keresztül, ahol korábban minden nap jöttünk-mentünk a meredek garázsfelhajtókon, az Audi mindet kibírta. Ennyire használható sportautó hírében csak a 911-es Porsche áll.
Lép a gép
Kilövés – megvan a Launch Control
Mit csinál az ember, ha egy baromi gyors autóban ül, és tudja, hogy hamarosan vissza kell adnia? Naná, hogy orrba-szájba gyorsulgat vele. Az R8-as alaphelyzetben nem startol valami jól, egy jókora megtorpanás után indul csak útjára, utána viszont piszkosul. Feltúrtam hát a kézi könyvet és kiderült, hogy van itt bizony egy startprogram is.
Lép a gép
A Launch Control néhány gombnyomás után a fékpedál taposása mellett gázadásra felpörgeti a motort 5000-es fordulatszámig. Amikor lelépünk a fékről, egy óriási hátbarúgás következik. A kikapcsolt kipörgésgátló megnyekkenti a majdnem 30 centi széles hátsó abroncsokat, sőt megcsavarja az egész autót. Kétlem, hogy ez jót tesz a technikának, de kétség nem fér hozzá: így lehet gyorsan elindulni.
Csak pislogunk, kapaszkodunk a kormányba, és a 100-as tempót úgy lépjük át, hogy szinte rögtön 160-ról fékezhetünk, ha nem figyeltünk. A szekvenciális váltó fejletépő rántással jelzi a következő, következő és megint következő fokozatot.
Így gyorsultunk 200-ra vele: 12 másodperc, plusz egy kicsi:
Tövig nyomtuk: megvolt a 300 km/óra
A hajnali indulást követően laza hazai és osztrák tempó mellett is hamar megérkeztünk Németországba, a legális gyorshajtók országába. A tenyerünk órák óta izzadt, alig vártuk, hogy kipróbálhassuk, ami csak keveseknek adatik meg: autóval elérni a 300-as tempót.
Persze nem úgy történt, ahogyan elképzeltük. Jókora teherforgalom, kétsávos utak fogadtak bennünket, hiába volt egy átlagos kedd délelőtt. Mivel se magunkat, se a forgalom többi résztvevőjét nem szerettük volna azzal megrémíteni, hogy elszáguldunk 300-sal a belső sorban, jókora türelemjáték következett. A 260 km/órás tempót közben úgy futottuk meg többször is, mintha csak 130-ra gyorsítottunk volna, de az üres szakaszra sokáig várni kellett.
14 litert evett a pályán
Egyszer csak kitisztult a pálya, eljött a mi időnk és padlógázra nekilódultunk az F1-es versenytempónak. A motor, a kipufogó üvölt, mi megszólalni sem bírunk, csak az utat, és néha egy-egy mikroszekundum erejéig a kilométerórát figyeljük. A kétszázas tempó gyenge utazó sebességnek tűnik, tovább gyorsulunk lankadatlan hévvel, megint elértük a 260-at. A mutató tovább kúszik a 300 felé, és néhány másodperc múlva elérjük a bűvös számot, miközben a táj és a felüljárók úgy suhannak el mellettünk, mintha az istenek felénk dobálnák azokat. A távolban egy kamion előzi a másikat, de nagyon közelítünk, nem nyomhatjuk tovább, lassulni kezdünk. Óra szerint megvolt a 300 – ez is valami -, de érzésre még mindig volt erő az Audiban, nem sikerült kihoznunk belőle a maximumot. Nem szomorkodunk sokáig, inkább letérünk 100 kilométerrel a cél előtt, hogy innentől országúton folytassuk.
Megváltunk tőle
Ha másért nem, a kiváló minőségű országutakért biztosan szeretnénk Németországban lakni. Az R8 ebben a környezetben még hátborzongatóbb, a fák olykor olyan tempóban szaladnak az út mellett, hogy néha attól félünk, az egyik megbotlik, és véletlenül elgázoljuk.
Ingolstadtban nem ritka az R8
Az orrtolós quattrót itt most el lehet felejteni. Az R8 nem ilyen, semlegesen veszi a kanyarokat, de főleg piszok gyorsan. Az előzések a legkisebb kihívást sem jelentik, ha nem szúrjuk el csúnyán a váltást. Amint kézzel belepiszkálunk a váltóba, onnantól nem vált feljebb a váltó magától. Erről többször is elfeledkeztünk, az erőltetett tempó mellett.
Délután 3 után érkeztünk meg Ingolstadtba, ahol szinte ugyanúgy megnéznek minket az R8-asban mint itthon. Ez az autó mindenhol nagyot üt. Könnyes szemmel néztünk vissza rá a Golfból, és elindultunk 90 lóerővel Budapestre. Jó eséllyel soha többet nem ülünk ennyire erős autóban, ilyen hosszú távon. Nagyon nagy kár érte.
Itthon is vettek már belőle
| Műszaki adatok -Audi R8 V10 | |
| MOTORADATOK | |
| Lökettérfogat (ccm) | 5204 |
| Furat x löket (mm) | 84,5 X 92,8 |
| Hengerek / szelepek száma | V10/40 |
| Max. teljesítmény (kW[LE]/ford.) | 386(525)/800 |
| Max. nyomaték (Nm/ford.) | 530/6500 |
| MENETTELJESÍTMÉNYEK | |
| Gyorsulás (s, 0-100 km/h) | 3,9 |
| Végsebesség (km/h) | 316 |
| FOGYASZTÁS | |
| Város (l/100 km) | 20,7 |
| Lakott területen kívül (l/100 km) | 9,6 |
| Vegyes (l/100 km) | 13,7 |
| CO2 kibocsátás (g/km) | 327 |
| MÉRETEK | |
| Hosszúság/szélesség/magasság (mm) | 4435/1930/1252 |
| Tengelytáv (mm) | 2650 |
| Csomagtér (liter) | 100 |
| Menetkész tömeg/terhelhetoség (kg) | 1620/285 |
| Üzemanyagtank kapacitás (liter) | 90 |
| Gumiméret | elöl 235/35 ZR19/ hátul: 295/30 ZR19 |
| ÁR, KÖLTSÉGEK | |
| Alapár (forint) | R-tronic: 50 239 000 |
| A szériafelszereltség fontosabb tételei | lásd itt |
| ÉRTÉKELÉS | |
| a vezess.hu véleménye | Álomautó hétköznapi használatra. A szekvenciális váltót átgondolnánk |
| Pontszám (max. 10) | 9,75pont |
