Fintorogva húztam elő a kulcsát a szerkesztőségi szekrényből, amikor rájöttem, hogy a garázsban álló összes turbós benzinest lenyúlták már a kollégák, és nekem csak ez a traktor maradt. Ráadásul egy Volvo, egy autó attól a gyártótól, ami úgy tizenhárom éve (az első S80 bemutatása) arra törekszik, hogy minden autója ugyanúgy nézzen ki.
Ilyen, amikor az embernek annyira jó dolga van, hogy teljesen felborul az értékrendje. Mert mi is ez a kocsi? Egy arasz híján öt méter hosszú luxusszedán, kifinomult technikával, temérdek kényelmi extrával, közmondásos biztonsággal és 204 lóerővel. Én meg ebből nézem ábrándozva az ugyan színes tévéképernyős, ám csupán fele árú Scénicet meg a meghökkentően csúf 3008-at, csak mert újak és nem olyan végletesen, idegesítően letisztultak, mint az összes Volvo.
Tökélyre vitték ezt a közhelyet. Tízből tíz autós újságíró vágja rá álmából felébresztve a „milyen a Volvók külső és belső formavilága?” kérdésre, hogy letisztult. Hát, nincs mit tenni, az. De ez az S80, ez a miénk azért nem olyan mérhetetlenül szürke, mint a többi – még ha épp szürke is szegény.
Az R-Design nevű csomag ugyanis képes feldobni a masszív, súlyos formát. A krómcsíkok a küszöbön, a hűtő és a hátsó lámpák alatt, a dupla kipufogó és a titánszürke, 18 colos húsdarálópengék a féltengelyek végén (feláras, majd’ négyszázezer forint, ühhh) kiemelik a kocsit a környezetből. Új Volvo, aminek utánafordulnak – a C30-on kívül is lehetséges ilyen!
Nem csak az R-Design szerepelt a kocsi extralistáján, hanem még vagy három milliónyi extra. De ez így kerek, ha nem lett volna az autó alapárának még negyede (12,5 milla az R-Design Summum) belevarrva-építvve-ragasztva-forrasztva a kocsiba, feleennyire se szerettem volna. A napfénytető (230) hangulatos, az elektromosan felhajtható hátsó árnyékoló (45) szintén.
A gyári navi (530) immár a kis falvakat is ismeri utcaszinten (pár éve a Volvók ban Magyarországból még jószerivel csak Budapest és a sztrádák léteztek), pazarul szól és USB-kulcsról is játszik zenét a DynAudio hifi (285).
A Bluetooth-telefonkihangosító (90) is okosan, logikusan, kiváló hangminőségben operál. Teszt-S80-unk a hátul ülőket sem hanyagolta el, külön rádiókonzol és fejhallgatópár (40) jutott nekik, ülésük is fűthető volt (85).
Biztonságos is, már hogyne lenne az. Már akkor nagyon biztonságos, amikor még baj sincs: figyeli, mennyire tétova a vezető, és ha az Agy úgy érzékeli a kormánykezelésből, hogy ideje volna megpihenni, egy csészeikonnal kávézni küldi a sofőrt.
Bimmbammol, ha a kocsi index nélkül készül átlépni a terelővonalat (190) – ilyenkor persze a rádiót is lehalkítja. A biztonsági övek becsatolására pedig legalább olyan gondossággal figyel, mint a legöregebb felügyelő néni a körhintán a debreceni Vidámparkban.
A követőradar (460) az autópályázást teszi stresszmentessé – városi dugóban a 30 km/h alatt kikapcsoló rendszer nem kíméli a sofőr lábait, mint bizonyos Lexusokban, Mercikben. Viszont ilyenkor is éber a holttérfigyelő (165) és a ráfutás-jelző: ezekkel minimális a koccanásveszély. Szóval nem olcsó dolog a Volvo-luxus, de egy klímás Swift áráért igazi modern luxusautó válik az S80-ból.
Úgy is megy, mint egy luxusautóhoz illik. Az öthengeres dízel kicsit harsány ugyan, de erre mondhatja az öntudatos tulaj, hogy hadd szóljon csak ez a különleges motor. Egy erősítő kúra után 205 lóerő jön ki a blokkból – tavaly még csak 185 lovas volt a D5 jelzésű motor. Ez az erő elég ahhoz, hogy a nyomatékzabáló automata váltó és állandó összkerékhajtás mellett is fürge, agilis legyen az S80.
Csendes, a kormányzás rásegítése és közvetlensége jól eltalált, a fék is pont annyira harap, amennyire kell. A váltót össze lehet zavarni tétova gázpedál-kezeléssel, és ha álló helyzetből hirtelen kéne megindulni, na az nem megy; viszont a hagyományos, nem-DSG, nem-robot, nem-fokozatmentes automaták szinte mind ilyenek. Na jó, azért a Merci, BMW, Lexus új, sokfokozatú automatái egy nagyságrenddel finomabbak és okosabbak. De az ötgangos, máig gyártott előző generáció ugyanilyen a német presztízsautókban is.
És nem is eszik sokat. Kilenc és fél-tíz liter: majd’ 17 mázsához, ennyi erőhöz, összkerékhez, automatához vegyes használatban, néha megkergetve ez rendben van.
Általában nem igazán kedvelem ezt az új S80-at, ha beleülök, mindig úgy érzem, hogy sehol nincs egy E Mercitől vagy egy A6-ostól, netán 5-ös BMW-től – pedig a svéd márka efelé az elit csapat felé nyújtózkodik vele. De EZ az S80 tetszett. Ebből a 15 milliós Volvóból bizony nem néznék át irigykedve egy 15 milliós német luxusszedánba. Boldog lennék vele.
Adatok, pró-kontra lista és sommás értékelés a túloldalon. Tessenek lapozni!
| Műszaki adatok – Volvo S80 D5 AWD – 2009 | |
| MOTORADATOK | |
| Lökettérfogat (ccm) | 2400 |
| Furat x löket (mm) | 81 X 93,15 |
| Hengerek / szelepek száma | 5/20 |
| Max. teljesítmény (kW[LE]/ford.) | 151(205)/4000 |
| Max. nyomaték (Nm/ford.) | 420/1500-3250 |
| MENETTELJESÍTMÉNYEK | |
| Gyorsulás (s, 0-100 km/h) | 8,5 |
| Végsebesség (km/h) | 225 |
| FOGYASZTÁS | |
| Város (l/100 km) | 10,2 |
| Lakott területen kívül (l/100 km) | 5,7 |
| Vegyes (l/100 km) | 7,3 |
| CO2 kibocsátás (g/km) | 194 |
| MÉRETEK | |
| Hosszúság/szélesség/magasság (mm) | 4851/1861/1493 |
| Tengelytáv (mm) | 2835 |
| Csomagtér (liter) | 480 |
| Menetkész tömeg/max. tömeg (kg) | 1680/2250 |
| Üzemanyagtank kapacitás (liter) | 70 |
| ÁR, KÖLTSÉGEK | |
| Alapár: | 11 290 000 Ft |
| Konkurens modellek alapárai: | BMW 525d Xdrive: 14 541 000 Ft Alfa 159 2,4JTD Q4 kézi v.: 11 234 000 Ft |
| ÉRTÉKELÉS | |
| a vezess.hu véleménye | Olcsóbb, mint a német presztízsmárkák, de kevésbé gyűlöli a nép, és majdnem olyan jó. |
| Pontszám (max. 10) | 8 pont |
| Mellette – Ellene | |
|---|---|
|
|
