Nagyjából úgy két-három hetente jön rám a roham. Ilyenkor csaknem a kormány ütéséig-veréséig hergelem magam mondjuk egy szerda reggel az Osztyapenkónál, hogy mi a francért kell nekem az életemet elvesztegetnem egy pléhdobozban toporogva. Pedig nem kell. Lehet máshogy, csak kényelmetlen.
A motorozás hidegben nem az igazi, esőben még kevésbé, esőben-hidegben pedig bizonyosan több időt vesz el ez ember élettartamából, mint amennyit hozzáad a dugók kiváltásával. A városi, különösen a fővárosi tömegközlekedés hátulütőit szerintem nem kell magyaráznom, főleg ha az ember még kicsit szociopata is. A bicikli sem az igazi nagyobb távolságokra, ha az ember nem szeret egész nap büdös lenni.
Viszont egy könnyű, hordozható motoros jármű egy kis európai színvonalú tömegközlekedéssel? Az jól hangzik, nem? A Vezess pár éve már kipróbált egy kis benzines rollert, jómagam pedig már a GoPed nevű amerikai gyártó elektromos változatával is tettem egy kísérletet. A benzines azért nem vált be, mert ráz és büdös, a villanyos azért, mert baromi nehéz és drága. Most viszont találtunk valamit, ami ugyan még mindig baromi nehéz, de egész elfogadható pénzt, egy olcsó notebook árát kérik érte.
| Adatlap – Voiter VS 800 E | |
| Hajtáslánc | Elektronikusan vezérelt villanymotor, lánchajtás |
| Akkumulátor | zárt ólom-savas, 3x12Ah |
| Max. teljesítmény | 800 Watt |
| Végsebesség | ~40 km/h |
| Tömeg | 35 kg |
| Hossz/Magasság (cm) | 122/112 |
| Futómű elöl | Lengővilla, csavarrugó |
| Futómű hátul | Két rugóstag, hidraulikus lengéscsillapítás |
| Gumik | 26 cm külső átmérőjű fúvott gumiabroncsok |
| Garancia | 6 hónap |
A Voiter Scooter márkanév egy magyar kereskedőt rejt, aki elhatározta, hogy normális minőségű, de épeszű áron adható elektromos rollerekkel teríti le a magyar piacot. Kínából, persze, de mi nem onnan jön manapság. A kis, de rugózott kerekű 30 km/h feletti végsebességre képes 500 wattos változat ára 110 ezer, a 800 wattos verzió 116 ezer forint, de az általunk tesztelt nagykerekű, már-már terepes kivitel is elvihető 126 ezer forintért.
Ehhez jön még hatezerért az ülés, amit első dolgom volt nem feltenni a rollerre. Majd ha megöregszem és kerekes szatyornak használok valami ilyet, akkor, köszönöm, de gyorsan, élvezetesen menni úgyis csak ülés nélkül lehet. És a szállítás is kevesebb gond a hetvencentis cső meg a fejemnyi nyereg nélkül. És így könnyebben védhető az álláspont, miszerint ez nem jármű, nem kerékpár, nem motor, hanem roller.
| Szabad-e? |
| A forgalmazó nem csak árul, bérbe is ad elektromos rollereket nyaranta a Balatonnál. Állítólag soha semmilyen hatósági jellegű gond nem volt velük; a rendőrök legfeljebb csak megnézik őket a járdán. Egy szakértői állásfoglalás szerint ezek sporteszközök, de semmiképp nem járművek; aki rollerezik, sportol, nem közlekedik. Érdekes.
Magam is tettem egy próbát. Átgurultam a rollerrel a csak gyalogosok illsetve kerékpárjukat-motorjukat átmenetileg tolni kényszerített kétkerekűsök számára fenntartott Margit hídon. A végén egyenesen odagurultam a rendőrhöz, leugrottam a rollerről és szóra nyitottam a szám, de a közeg megelőzött: Nem most kéne ám leszállni! Mondtam neki, hogy tudom, nem is szálltam volna le egyáltalán, ha nem épp meg akarnám kérdezni, mi a Szerv véleménye a témáról. Nos, külön eligazítást nem kaptak a témában, de beszélgetőpartnerem szerint ha szőrösebb (sic) kollégát fogok ki,a kkor bizony kerékpárosként kezel és megbüntet. Mert ez bizony kerékpár, hiszen gyorsabb 5 km/h-nál, nemde? Tudom én, meddig kell feszíteni a húrt. Ezen a ponton elköszöntem, és nem osztottam meg kételyemet a biztos úrral, miszerint futva is lehet 5 km/h-nál gyorsabban haladni, mégsem kell leszállnom a lábamról a híd elején. Nincs kétségem: ha elgázolok valakit a 100+35 kilóval, 40-nel, szorulok, de amíg nem okozok balesetet egy rollerrel, úgy néz ki, a KRESZ rám nem vonatkozik jobban, mint a gyalogosokra. |
Érte mentem, elhoztam, feltöltöttem, reggel nekivágtam. Csomagtartóba be – alacsony hasmagasságú kombik előnyben, minél kevésbé kell magasra emelni a különben meglepően könnyen összecsukható ám baromi nehéz szerkezetet, annál jobb -, Bicskére, állomásra el.
(Az én kis falumban ugyanis nem áll meg a vonat, viszont van egy érdekes fóbiám, miszerint szeretek olyan járművel utazni, amin vagy van WC, vagy annál a WC-nél állok meg, aminél én akarok. Szóval távolsági busz csak végső esetben.)
Az első pofont a MÁV-tól kaptam. A Budapestre induló vonat az egyenlő esélyek jegyében nem az egyes, hanem a 4-es, esetleg 5-ös vágányról indul, ahová egy egymillió lépcsős aluljárón át vezet az út.
Szóval a leizzadás már akkor megvolt, mikor még gyakorlatilag el sem indultam; ennyit a biciklizés kiváltásáról.
Ja, és persze lekéstem a gyönyörű, alacsony padlós Siemens vonatot két perccel, úgyhogy egy háromlépcsős, szűk ajtónyílású kékkel kellett beutaznom, a Déli helyett a Keletibe. Gyors csekkolás a GPS-en: ugyanannyi kilométer a két pályaudvartól a szerkesztőség, szám szerint 6,5, szóval az elvileg 14-15 kilométerre jó, hidegben ennek akár felét tudó ólom-savas akkukkal se lesz gond.
A lépcsőre feltenni a rollert meglepő módon könnyebb volt, mint a kocsiba be. Az első kereket feltettem a vonatra, utánaemeltem a farát és már kész is. A roller kettéhajtva nem foglal nagyobb helyet, mint egy közepes utazótáska, az ülés mellé téve se a kalauzt, se a többi utast nem zavarta a jövés-menésben.
| Kerékpárjegy sem kell rá |
| A roller forgalmazója mesélte, hogy eddig csak egy ügyfelét, egy bácsikát kérdezték meg, hogy nem akar-e kerékpárjegyet váltani a vonaton szállított roller után. Azt mondta, nem, mert ez nem kerékpár, hanem roller. Ennyiben maradtak. |
Befutottunk a Keletibe, lekaptam a rollert – a nagy tömeg dacára épp olyan könnyen, ahogy felraktam – és kezdődhetett a valódi teszt. Gyújtáskulcs kell a gépbe, mint a nagyokba. Elfordítom, kigyúlnak a töltésjelző fények, jobb hüvelykujjammal lenyomom a biciklicsengő pöckére emlékeztető kis fület, és már száguldok is.
Egy 70-75 kilós felnőtt akár 40 fölé is gyorsíthatja a rollert és akár kilométerekkel messzebbre juthat, mint én, aki ennél negyed mázsával többet nyomok (nem fekve, sajnos). Ősztől tavaszig azért nekem is jut 15 kilométer hatótáv, ami már sok mindenre elég.
Viszont a hideg, a tíz fok alatti hőmérséklet nagyon lecsökkenti az akkuból kinyerhető energia mennyiségét, a mostani fagyokban akár a névleges kapacitás felét is elnyelheti Tél Atyuska. Nem baj, a Keleti-szerkesztőség, majd egy teljes műszakos töltés után este a szerkesztőség-Déli viszonylat még így is belefért.
Végiggurultam a Nagykörúton, szépen, kulturáltan, legfeljebb közepes biciklistempóra gyorsítva, a gyalogosokat nem idegesítve. Az elöl-hátul rugózott rollerrel nem probléma a járdaszegély, egy babakocsi tolása sokkal több szervezést igényel (igazából még egy kis BMX-banditás gyerekkoridézést is átélhetünk a kis ugratásokkal).
A tárcsafékek nagyon hatásosan lassítják a gépet, a roller szerkezete kellően merev, nem nyeklik-nyaklik. Csak egyre kell vigyázni: ne integessünk! Biciklivel nem gond egy kézzel, vagy elengedett kormánnyal krúzolni, de a rollerrel ez nem megy.
Az emelkedő, különösen egy ilyen magamfajta majd’ mázsás pilótával azért sokat kivesz az ólom-savas akkuból. A pesti síkságból a Szépvölgyi útra épp sikerült feljutni, a végén már enyhe szaggatással jelezte a roller, hogy baj lesz. Visszafelé ugyanez nem gond.
A terepviszonyok mellett még egy dolgot számításba kell venni rollerezés előtt: az időjárást. Esőben egyrészt a széles hátsó sárhányó dacára rondán telecsapja a nadrágszárat, másrész a jutányos árba azért már nem fért bele a motor, a vezérlés teljes elszigetelése a víz elöl.
A forgalmazó csúnyán is nézett, amikor mondtam, hogy esőben rollereztem kilométereket, de végül megvonta a vállát. Eddig úgyis csak egyszer volt gond ilyesmiből, de egy hajszárítós kezelés nyom nélkül megoldotta a problémát.
Különben tartósak ezek a kis vackok, a vezérlő gyenge mechanikája adja meg magát néha, de ez filléres tétel. A tesztpéldányon a kitámasztó önzáró anyája lazult le, ezt visszacsavartam. Összességében az egész gép jóval masszívabb, összerakottabb, mint az ára alapján vártam volna.
De sajnos sokkal nehezebb is, mint vártam, és az én extrém igényeimhez képest kicsit kevesebbet tud egy feltöltéssel. És kicsit lassabban tölt fel, mint jó lenne. Ha kevesebbet kéne naponta mozognom a városon belül, ha elég lenne egy fel-le pakolás egy útra kettő helyett, alighanem beruháznék egybe. De most még nem. Ha lesz lítium-polimer akkus, és az se lesz drágább, akkor viszont pá, dugó, pá, ácsorgás: reggele-este egy kis rollerezéssel dobom fel a munkanapokat.
Persze csak ha nem esik az eső.
