Feleségem odamegy egy gyereküléssel. Megfogja a kilincset, lesem a hatást. Kinyitja az ajtót, berakja az ülést, becsukja az ajtót. Kérdem: na milyen? Mi? Az ajtó! Miért, milyen?
A rendszám még német, de az autó már a magyar földet tapodja
Ezek szerint nem az Opel Meriva ajtaja nyílik furcsán, érdekesen, természetellenesen, hanem a világ összes többi autójáé; az Opel csak újra feltalálta, ami egykor már jó és logikus volt – csak kicsit veszélyes. De hogyan kerültünk megint egy Merivába?
Volt egy időszak, amikor a Mazda volt nagy mestere ennek a PR-trükknek. Egymás után húzgálták le a bőröket valamennyi rókájukról, még végig se nyúzták teljesen szegény állatokat, már jött a következő bunda. És ott is volt mindig valami mondvacsinált értelme: igaz, hogy ez a negyedik bemutatója a Mazda 6-nak, de új a motor, volt egy fészlift, vagy legalábbis ilyen színben még biztos nem volt nálatok. Most az Opelen a sor, ő hekkeli a médiát pár hónapja folyamatosan a Merivával.
Kémfotó, dizájnworkshop, genfi szalon, nemzetközi tesztvezetés, most pedig újabb nemzetközi tesztvezetés, mint családi teszt. És az igazi tesztautó majd csak augusztusban érkezik meg hozzánk!
Az az igazság, hogy ez a kis egyterű meg is érdemli ezt a bazinagy felhajtást. Mi a fontos egy családi autóban? Legyen könnyű pakolni, legyen kényelmes hosszú utakon, legyen vele könnyű parkolni, legyen kellően agilis, legyen csendes, legyen szép. Jelentem, ezt a Meriva mind tudja (na jó, a szépség objektívabb dolog annál, hogy ezt így leszögezzem, de az biztos, hogy nem csúnya). Ja, és legyen takarékos is. Khm, erről majd később.
Most azt kellett csinálni a Merivával, hogy a meghívott újságírók családostul beleültek, elgurultak vele a Balcsira, ahol meghallgatták, milyen jó kis autó ez. Zseniális ötlet, nem csak úgy szervezetlenül kiadni a kocsit egy személytelen szerkesztőségnek, hanem odaadni igazi családok kezébe. Ezek után az a legkevesebb, hogy Anya és a Gyerekek addig nyaggatják Apát, amíg meg nem jelenteti őket az Újságban. Rajtam ne múljon, íme, a galériában megtekinthető kiccsaládom az Opel Merivában.
Annál is szívesebben engedek magamat független újságírónak gondolva is a PR-nyomásnak, mert a Meriva tényleg jó. Könnyű pakolni, kényelmes hosszú utakon, könnyű vele parkolni, kellően agilis, csendes, szép. Ahogy ezt már mondtam is.
Így nézett ki papíron, mielőtt nekiláttak
Útitársunk egy 1,4 literes turbó volt, Cosmo felszereltségben (listaáron 4,66 millió plusz navi), automata klímával, navigációval, bőrülésekkel. Álljunk meg egy percre: bőr ÜLÉSEKKEL. A két első fotel ugyanis jól tart, motoros gerinctámasz van bennük, de ami a legjobb: kihúzható combtámaszuk is van. Hosszú lábú szülők számára ez majdnem akkora áldás, mint egy pár gyerek-szájpecek lenne. És ilyen kényelmi featúra a Merivához legközelebb az 1-es BMW-ben van; a tömeggyártók az Opelen kívül még nem jöttek rá, hogy milyen hasznos holmi ez.
Praktikus családi autó, inkább ez, mint egy Astra kombi
Az éles családi tesztben a Meriva remekül vizsgázott. 130-nál is lehetett benne beszélgetni, a 32 tárolórekesszel (gondoljanak bele: a magyar kártya minden lapjának külön lakása lehet) nem gond az útivackok elhelyezése. Az ajtó pedig? Fantasztikusan praktikus, ráadásul a hátsó ajtó zsenialitása mellett ott van még a csoda, hogy az elsők is derékszögben nyithatók.
Viszont 9,1 liter a számítógép szerint, békés autópályás bandukolással kicsit sok. Nem, nagyon sok. Főleg úgy, hogy minden elindulás pár másodperc rémálomszerű élménnyel kezdődik: amíg fel nem prög 1500 fölé a motor, mintha mézben próbálna futni. Szóval egy baja van ennek a kocsinak: ez az 1,4-es motor, még turbós változatban is.
Adatlap
Opel Meriva
| Motor | 1364 cm3, Benzin, S4 |
| Teljesítmény | 120 LE |
| Nyomaték | 175 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 11,4 sec |
| Végsebesség | 188 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 6,1 l / 100 km |
Illetve ez se egészen igaz, ha valaki nem szeret hirtelen elindulni és van otthon egy benzinkútja, akkor boldog lehet az alul gyenge, felül szomjas kis turbómotorral. (És az se árt, ha valaki a családból a Lángnál dolgozik: a kuplungot egy örökkévalóságig kell csúsztatni minden elindulásnál.)
A többiek inkább vegyenek dízelt, akár az 1,3-as óvatosat, akár az 1,7-es haladósat. Ekkora tömeghez, ekkora homlokfelülethez legfeljebb visszafogott városi használatban passzol a benzinmotor, a dízel az igazi. Különösen érdekes lehet a takarékosságra optimalizált EcoFlex változat is – ha az EcoFlex Insigniából indulok ki, az EcoFlex Meriva biztos elmegy majd két literből is.
Biztos lesz tesztautó olyanból is – és akkor megírjuk majd az n+1-ik cikket is a Meriváról. Szóljanak, ha elég.
