Justin Timberlake után végre most én is kipróbálhattam az Audi kicsi kocsiját, a háromajtós, négyüléses, négy méternél is rövidebb városi apróságot, az A1-et. Azt kérdik, milyen? Hááát… Ha a fanyalgásra hajlamos, csőlátású, rosszindulatú magyar autós újságírót engedem szóhoz jutni belőlem, akkor egy túlárazott, a dizájn kedvéért praktikuma jelentős részétől megfosztott Volkswagen Polo. Műszakilag ugyanis az A1 ugyanaz a kocsi, mint a kis VW.
A menetjelző fény a tükörben igazi nagymenőnek láttatja a kis Audit
Ha viszont kiölöm magamból a szakbarbárt, és megpróbálom azoknak a szemével nézni a kocsit, akiknek gyártották (fiatal, menő városi yuppie), nos, akkor más a helyzet. Az A1 majdnem olyan feltűnő jelenség, mint a MINI vagy a Fiat 500 volt újkorában. Exkluzivitását ugyan nem a legenda feltámasztása adja, de majdnem ugyanolyan ütős a vicc, hogy az államfői autók, a világot magasról letojó luxusbatárok gyártója, haha, milyen picit csinált.
Ez a négykarikás, ennivalóan gonosz pillantású csivava a rottweilerek falkájában a célcsoportban bizony jó eséllyel felkelti a birtoklási vágyat. És mivel az Audi elsősorban abból él meg, hogy gazdag, vagy gazdag szülőkkel rendelkező emberek autót vesznek tőlük – nem pedig abból, hogy pár autóbuzi újságíró Wankel-farmotort akar látni négykerék-kormányzással és diffúzorral minden új modellben -, a VW alapokra felhúzott Audi-imázs megalapozott üzleti döntésnek tűnik.
Az A1 Németországban tehetős városi fiataloknak szól (vagy az apukájuknak, érettségi előtt). Nálunk inkább amolyan asszonyautónak tudom elképzelni a nagy Audi mellé.
Az első ülések kényelmesek, ugyanakkor egész jól tartanak is. A kocsi vállban picit szorít, de lábtérre, fejtérre nem lehet panasz. A műszerfal gazdagabb, látványosabb a Polóénál, a fullextrás tesztautók pedig nagyjából azt tudták elektronikából és komfortból, amit egy-két kategóriával feljebb a jó közepesen felszerelt modellekhez kínál a márka. (Masszázsfotel tehát nincs, színes kijelzős, DVD-s BOSE csúcshifi viszont van.) Az olyan divatos extrákat, mint a kulcs nélküli nyitás-indítás lehetőségét nem is érdemes külön megemlíteni; hogy mást ne mondjak, ilyet már az új Suzuki Swift is tud majd.
A gazdag extralista mellett olyan apróságokkal húzták fel Audi-nívóra a kis VW-belsőt, mint például a nagy órákba dugott két kis műszer (a Polóban csak a sebesség- és fordulatszámmérő analóg, mutatós, ebben a benzinóra és a vízhőfokmérő is ), a gyönyörűen formázott fémkilincs, szép gombok, puha anyagok mindenütt, még ott is, ahova ritkán nyúl az ember.
Fura volt viszont, hogy csak egyzónás a klíma, hogy a kesztyűtartó nem hűtött, hogy a tükröket nem lehet motorral behajtani. A rádió fejegységéről pedig lemaradtak a számgombok. Egy mozdulattal nem lehet átugrani bolgár úrról a Lánchíd rádióra, hacsak nem egymás mellé rögzítjük őket a menüben.
A hátsó traktusban már nem túl rózsás a helyzet. Felnőtt, meglett emberek számára az eleve csak kétszemélyesnek kialakított pad nem való hosszú utakra. A lábtér is szűkös, a tágas Polo fejterét pedig A1-csinálás közben megette a látvány kedvéért lecsapott tetővonal.
Már nem kell megtörni a márkahűséget, ha a Q7 vagy az A6 mellé keres bevásárlóautót az ember
Akármennyire is értem, tudom, hogy az Audi vásárlójelöltjeinek a négy karika többet ér minden technikai bravúrnál, mégis elszomorít, hogy ezen az ekkora csinnadrattával beharangozott modellen mindössze két igazán eredeti és jópofa ötletet sikerült találnom.
A másik innovatív ötlet: nincs motor a kijelzőben, kézzel lehet nyitni-csukni. Olcsó, praktikus, gyerekbiztos
A navigáció kijelzője, a 6,5 hüvelyk átmérőjű kis színes tévé lehajtható a műszerfalba, ha nem használjuk. Van ez így sok más márkánál, de az Audi meg merte csinálni, hogy nem drága, érzékeny, előbb-utóbb tutira beálló villanymotoros rendszer nyitja-zárja a monitort, hanem simán kézzel nyomhatjuk a helyére. Néha az egyszerű dolgokhoz több kreativitás kell, mint a bonyolult megoldásokhoz.
A másik nagy csoda, hogy a tempomat nem old kuplungolásra. Magyarul: tegyük fel, hogy beállítottam a 130-at a sebességtartón. De le kell lassítanom egy kamion és egy, a belső sávban épp eltépő Gallardo miatt. Elment a Lambo, előzhetek: elég visszakapcsolnom negyedikbe, rányomnom a sebességtartó gombjára, majd ha megint elértem az utazótempót, és visszarakom a legmagasabb fokozatba a váltót, megspórolók egy újabb gombnyomást: a sebesség váltás után visszaáll a beállított értékre.
Na jó, ez nem akkora újítás, mintha máris villanymotor hajtaná az A1-et, de azért a magamfajta lelkes autóbuzinak ettől is megbizsereg a lelke, még egy túlárazott Volkswagenben is.
Ötajtós koncepciómodell
1,4 TSI, 122 LE – teszt 200 fölött
Elsőként a legerősebb A1-est vittük el egy tesztkörre. Az 1,4 literes turbómotor az A1-ben 122 lóerőt tud, ez 203 km/h végsebességre és nyolc másodperces 0-100-as gyorsulásra elég.
Berlin tele van traffipaxszal, de a sztrádán azért neki lehet lódulni rendesen. 203 az 1,4-es végsebessége, papíron. Ment neki a valóságban is
A közvetlen befecskendezésű benzinmotor készségesen és gyorsan harap gázadáskor, még mintha az Euro-V értékek teljesítéséhez szükséges lassú motorfordulat-ejtés se lenne olyan idegesítően megfontolt, mint a piac többi hasonló utcai motorjánál. A hatfokozatú váltó audisan precíz, érezhetően mesterségesen nehezített, de jó. A fék bőven tudja az utcai autózáshoz szükséges teljesítményt, a kormányzás kellemesen, de nem idegesen direkt, faltól falig két és felet forog a háromküllős kormány. A futómű kicsit pattogósan kemény, de közel nem annyira, mint a MINI-é. Igazából pont jó.
A német autópálya mindig kihozza szegény lekorlátozott magyar újságíróból az állatot. Jelentem: az A1-es nem túl vehemensen, de kitartó, egyenletes gyorsítással lazán képes elérni 200 feletti sebességet, miközben stabil marad, a csend az utastérben pedig tényleg méltó a négy karikához. Fogyasztásról se 200-nál, se épeszű tempónál nem nyilatkozom egyelőre – majd ha a tesztautóval megtettünk vagy 500 kilométert, visszatérünk a témára.
Az 1,4 literes, 122 lovas A1 alapára 6,3 millió forint – adatok és extraárak itt!
Kicsit gúvadó szemű keselyűre emlékeztet
A 100 km/h feletti tartományokban már kissé, hogy úgy mondjam, nem prémium, de városban bőségesen elég a kisebbik turbós, a Fabiákból, Polókból, Golfokból már ismert 1,2 TSI. Azért ezzel a motorral már kicsit komikussá válik a marcona megjelenés.
De hát érthető, ez kellett ahhoz, hogy a kocsi árát le lehessen szorítani az ötmillió forintos (Németországban 16 ezer eurós) lélektani határ alá.
És ez a határ nem csak lélektanilag fontos. Tudják, mennyibe kerül a legolcsóbb MINI? 4 780 000 forintba. De az csak 75 lóerős, a 90 lovas MINI One már ötmillió fölött van egy picivel.
Kellemesen brummogó kipufogóhang, ugyanaz a finom váltó, mint a nagyobban, elegendő menetdinamika. Ha főleg városi jövés-menésre kéne egy A1, nem is lenne kérdés: a nagyobb motor felárát inkább extrákra költeném.
AZ 1,2 literes, 86 lovas A1 alapára 4,95 millió forint – adatok és extraárak itt!
1,6 TDI 105 LE – csendes és lefulladós
A dízel A1 furamód csendesebbnek tűnt a benzinesekénél. Ereje, nyomatéka csodaszépen repíti a kis autót – mégsem illik igazán az A1-hez.
Eleve a váltó. A dízelmotorhoz ötfokozatú sebességváltót társított az Audi, pedig egy ilyen pici, mozgékony autóhoz jobban illik a sok kavargatás. A pörgős üzemmódot a közepes és felső fordulatszám-tartományban erős motor is támogatná – kár, hogy elinduláskor gyakran lefullad. Ami azért is nagy művészet, mert – ahogy a többi A1-ben is – a dízel tesztautóban is volt Start-stop rendszer, a motort piros lámpánál leállító automatika.
A jelenség a következő: motor áll, ember vár. Sárga, ember kuplungol, motor indul, de valahogy pont akkor gyengül vissza az indítás utáni pillanatnyi felpörgés után, amikor az ember lelépne a kuplungról. Ideges újrakuplungolás, a motor feléled, kuplung felenged – és már benne is vagyunk a végtelen ciklusban egy újabb lefulladással. Az ördögi körből kizárólag erős káromkodással és padlógázas, kuplungégető indulással lehet kitörni végül.
Adatlap
Audi A1
| Motor | 1197 cm3, Benzin, S4 |
| Teljesítmény | 86 LE |
| Nyomaték | 160 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 11,7 sec |
| Végsebesség | 180 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 5,1 l / 100 km |
AZ 1,6 literes, 105 lovas A1 alapára 5,77 millió forint – adatok és extraárak itt!
Az Audi A1 tehát markáns megjelenésű, komolykodó, de valójában épp ezért vicces kis divatautó. Nincs kétségem afelől, hogy sikeres lesz, ahogy afelől sem, hogy nyitott tetővel, sportváltozatban és majd elektromos autóként is szeretni fogják a népek.
Az autós újságírók talán kicsit kevésbé. No sebaj, nekünk még mindig ott az R8, ha nem csak megjelenésében, de tartalmában is izgalmas Audit akarunk.
