Íme az új Galaxy! Újsága főként fényszórójában, ködlámpájában, hátsó ajtajában és az új Mondeóból átemelt műszeregységben és középkonzolban figyelhető meg.
Előbbieknek hála kicsit még szebb, utóbbiak miatt kicsit nehézkesebben kezelhető, komplikáltabb lett az autó. De még így is abszolút ütőképes modell kategóriájában. Kíváncsian várjuk a Sharan tesztautót; vajon az egykori iker, most viszont önálló modell meg tudja-e szorítani?
Made in USA (a lelke)
A Galaxy hatalmas, tágas, kényelmes, lelkében nagyon amerikai családi buszlimuzin; egyelőre a maga nemében a kedvencem a piacon. Mindössze egy komoly hiányossága van: nem tolóajtós. De ez is csak annak baj, aki előnyben részesíti a keskeny helyen is nyitható, a gyerekülés- és gyerekpakolást lényegesen megkönnyítő nyílászárókat a hagyományossal szemben.
A kulcsmentes kulcs a Galaxy szégyenfoltja: már 4000 km után ütött-kopott. Még jó, hogy sosem kell elővenni nyitáshoz, indításhoz
Bár a Made in USA felirat csak a szivargyújtón szerepelt leírva, mintha ezt az egész benzines, automata Galaxyt a tengeren túl gyártották volna. Iszonyat sok hely, széltében is, hosszában is.
Kényelmesek az ülések (mind, még a leghátsó kettő sem vallatószék), tucatszámra dugdoshatjuk szanaszét az üdítőspalackokat. A kormány előzékenyen fel- és beugrik, amikor kioldjuk a reteszelést, így könnyítve meg a sofőr kiszállását (ez is amerikai sajátosság).
Van persze, ahol az amerikaiság nem feltétlenül előny. A bonyolult, igényes futómű a fészlift után mintha sokkal rosszabb lenne, mint volt. A hátsó, többlengőkaros felfüggesztés merevtengelyes csattanással reagálja le az aszfaltpúpokat, kanyarodáskor pedig a karosszéria egy bizonytalan rándulással követi a különben pontos és érzékeny kormánymű parancsait.
A vezetői környezet hívogató, személyautós, cseppet sem buszos
Félre ne értsenek: ettől a Galaxy nem rossz családi autó, sőt! Igazi, hosszútávú túrabatár, sokkal-sokkal komfortosabb, mint a teherautókból lett kisbuszok. Ég és föld egy Transporterhez – mondjuk kisebb is.
Utasok és csomagok öröme
A Galaxyban nem büntetés, ha valakit hátraküldenek. A második sorban három önállóan dönthető, tologatható fotel, leghátul pedig még mindig egész kényelmes, elegendő fej-és lábteret kínáló ülőhely várja az utazókat. A szélső utasok külön szellőzőrostélyokat is kapnak.
A leghátsó székek két mozdulattal tüntethetők el: az ülőlap átfordul és a padlóba süllyed, majd a támla is rábukik. Ilyenkor sík, tágas rakterű ötszemélyes kombi a Galaxy. Két felnőtt, két gyerek tíznapos nyaralásának holmijára még rá tudtam volna húzni a kalaptartót, ha benne lett volna a tesztautóban.
A gyerekeket – felárért, persze – nem nyitható, de legalább átlátszó tetőablakok és két lehajtható rajzasztalka próbálja lekötni a mikorérünkmároda-fázis elérése előtt. A tető alatti kis fedeles tárolókban pedig annyi mesekönyv, kifestő, színes ceruza, urambocsá’ dévédé és meselemez is elfér, amennyi Ulánbátorig is kitart.
217 a vége, nyolc másodperc alatt van százon
A fészlift előtti Galaxy egyik legkellemesebb tulajdonsága átlátható, logikus műszerfala volt. Hát ez már a múlté. A Mondeóból importált érintőképernyos kijelzős középkonzollal még nem is lenne baj, de a kormány mögötti második nagy kijelzőben már nagyon el lehet tévedni.
Valami lapozós fájlrendszer-szerűséget álmodtak a tervezők a beállítási-kezelési funkciók mögé. A rádió menüjéből ki kell tolatni, hogy bemászhassunk a fedélzeti számítógép menüjébe vagy a kocsi beállításaiba. Ráadásul olyan alapvető dolgok maradtak ki a programozásból, mint az ajtók automatikus reteszelésének lehetősége elinduláskor. A Galaxy operációs rendszerére nagyon ráférne egy 2.0 verzió.
A navigáció 2×3 sávos utakról sem tud Horvátországban
A navigáció Horvátországban gyakran kerül ilyen helyzetbe. Ausztriát és Magyarországot viszont egész jól ismeri
A navigációt is mintha Amerikában töltötték volna fel adattal. A Ford a Navteq térképeit használja, ami Nyugat-Európában és még itthon is egész pontos, de Horvátországban már teljesen talaját vesztette szegény. Split egy Debrecen méretű város, a gyári navi mégis csak egy-két főutat ismer benne. Megrázó élmény volt, amint a széles, 2×3 sávos úton egyszer csak nem voltunk többé sehol. Szóval aki Horvátországba megy Forddal, azért vigyen még egy PNÁ-t is, a biztonság kedvéért.
Ekobúszt, póversift, 9,7 liter
És még van képük a Fordnál Ecoboost-nak hívni ezt a kétliteres, turbós benzinmotort. Eco? Az nem valami gazdaságosat, kímélőt, takarékosat jelent?
A 203 lóerős motort a Ford a Mondeóhoz és az S-Maxhoz is kínálja, minden esetben hatfokozatú, duplakuplungos automatával (ezt a Fordnál Powershiftnek hívják, VW-sek DSG-ként ismerik). Az ilyen váltók gyorsak és nem fogyasztanak többet a kézi sebességváltóknál, hiszen a hagyományos automatákkal szemben éppúgy fixre zárt mechanikai kapcsolatot hoznak létre a motor és a kerekek között, mint a manuális váltók.
A turbómotorok lényege, hogy a feltöltéssel több levegő, ehhez pedig több benzin zsúfolható a hengerekbe, mint amennyit a motor lökettérfogata turbó nélkül megengedne. Vagyis egy kétliteres turbós benzinmotor óvatos gyorsításnál, alacsony fordulatszámon semmivel nem erősebb és szomjasabb egy szívónál, viszont, ha odalépnek neki, hirtelen virtuálisan sokkal nagyobbá változik.
Négy decit letagadó fogyasztásmérő
A fentiek fényében nem csoda, hogy katalógus szerint még ez a 17 mázsás, nagy testű buszlimuzin is képes 8,1 literes vegyes fogyasztásra. Íme, egy remek bizonyíték arra, hogy a papír mindent elbír. A digitális kijelző már kicsit kevesebbet.
A kocsit főleg autópályán, nyugodtan, benzin helyett inkább fagyira költési szándékkal használva a számítógép 9,3 literes átlagfogyasztást jelzett. Ezzel ki is békültem volna, a kényelmes, csendes, tágas, gyors autótól teljesen elfogadható a 9-10 liter.
9,3, na persze, álmában. Volt az 12 is
Azért ez egy kicsit sok. OK, hogy a benzines-turbós Galaxy alapjárat közelében csendesen, magas fordulaton pedig izgalmasan brummogva húz, mint a vérnősző barom, a váltó pedig ügyesen, szorgalmasan gangolgat magától felfelé – de a 70 literes tank túl gyakran kiürül.
Minden autó nyaraláskor eszik a legkevesebbet: Apa ilyenkor fél a traffipaxoktól, nem ismeri úgy a kanyarokat, mint otthon – és persze inkább nézelődik sietés helyett. Ha pedig majdnem tíz liter a Galaxy gyakorlati fogyasztásának az alja, mennyi lehet a teteje?
Megéri Galaxyt venni?
A tesztautó listaára (Titanium felszereltség) 11,2 millió forint. Az új Sharannak még nincs ára, a régit már nem érdemes nézni. A Peugeot 807-Citroen C8-Fiat Ulysse trió nem is kapható benzinmotorral, viszont 170 lóerős dízellel sem drágábbak azonos felszereltség mellett. De ezek már elég régi konstrukciók, eljárt felettük az idő. A Kia Carnival 2,9 literes, 185 lovas dízellel, automatával listaáron tízmillió. (Ez a kocsi híres arról különben, hogy hátulról vezeti a megbízhatósági statisztikákat.)
Van még a Dodge Journey, ha kell, 187 lovas V6-os benzinessel, bő 12 millióért. Aztán más nemigen jut eszünkbe.
Szóval új Galaxyt venni nem rossz döntés – dízelmotorral legalábbis. Ez a benzinmotor pedig igen finom, csendes és erős kis szerkezet, de nem való ekkora testbe. Mindenki maga dönt – ha valakit érdekel, az én álmaim Galaxyja ez.
