18 + Figyelem, a Citroën-dolgozók valamint prűdebb beállítottságú és erős képzelőerejű olvasóink csak saját felelősségre olvassák a keretezett sorokat!
Hogy tetszik-e egy autó vagy sem, az csakis ízlés kérdése. Mégis létezik egy közízlés, aminek az autógyárak többsége nyilván szeretne megfelelni. A C3-as esetében ezt sikerült újra eltalálni, sőt, szerintem sokkal inkább mint elődje esetében. Divatos, fiatalos, trendi, szexi – írhatunk bármit, elég csak a gyári fotókat meglesni.
A Ford T-model után nem sokkal viszont az autógyárak is feltalálták a színpalettát, ahonnan a kedves vevő meghatározhatja leendő autójának színét. Ezen a téren is léteznek trendek, divatok, amelyekhez tesztautónk kék színe is passzol. Jól áll az autónak, így szerepel a Citroën weboldalán is, de hazai felhasználása még sem javallt.
A kék szín kifejezetten meleg, annak ellenére, hogy abszolút nem ebbe a csoportba tartozik. Kár, hogy ilyen irányba kell elkanyarodnom mindjárt az elején, de ez a legmélyebb emlékem az autóról.
Hosszú évek alatt sikerült odáig eljutnom, hogy a hazai nagy motor-nagy zene kell hozzáállással megfertőzött lelkemet egy kifejezetten nőcis, édi-bédi égszínkék Nissan Micra CC sem zavarta meg, miközben furikáztam benne. Gondolhatott bárki bármit, cikizhettek, viccelődhettek, lepattant. Most viszont újra meginogott a léc.
Ugye, hogy jobb így?
Akármerre jártam a kék C3-assal, egyfolytában egy nálam jóval csinosabb nőt kerestek az autóban a bámészkodó tekintetek, az ismerősök pedig – sőt idegenek is – rendszeresen a nem túl férfias színválasztással élcelődtek. Egy darabig ezt elviseli az ember, de egy idő után rendkívül zavaró. Szóval: hetero férfitársaim: ne vegyetek kék C3-ast! Feketében sokkal jobb. Érdekes, hogy míg tőlünk nyugatabbra a mediterrán macsók is jól elvannak egy hasonló méretű és színű autóban, addig idehaza teljesen más az autóhoz való hozzáállás, amely „a” státuszszimbólum.
Fény- és árnyoldalak
Az előzmények ellenére vidáman fedeztem fel az egyébként már nem is annyira friss C3-ast, és örömmel konstatáltam a minőségi javulást elődjéhez képest. Amint behuppan az ember az ülésbe, máris a remek DS3-asban is felbukkanó műszerfalat látja. Kifejezetten modern és pofás, és ami azt illeti, minőségi puha anyagok fedik, így kifejezetten pozitív az összhatás. Ha tovább folytatjuk a nézelődést, már egyre több eltérést találunk a DS3-ashoz képest, de ez még nem tragédia, a C3-as tényleg trendi. Nagyobb baj, hogy a közös származás ellenére a mechanikus részekben erősebb a különbség.
Mielőtt erre rátérnénk, nézzünk fel! Az Exclusive modellben széria, a többihez 109 ezer forintért elérhető a Zenith nevű panorámaszélvédő, amely igencsak exkluzív darab ebben a kategóriában, akkor is, ha láttunk már ehhez hasonlót más modellekben. A fejünk fölé begörbített üveg szélein is szépen kilátni, fikarcnyit sem torzít, mint kezdetben például az Opelek megoldása.
A méretes üvegfelületre egy mozdulattal ráhúzhatjuk az árnyékolót, és ekkor pont olyan lesz, mintha egy normál autóban ücsörögnénk. Előkerülnek a napellenzők, amelyek hasznosak így nyáron, mert a sötétítés ellenére azért jócskán tud vakítani a nap, nem beszélve arról, hogy a nagy üvegfelülettől érezhetően jobban melegszik az utastér. Reggel, este és éjszaka viszont szerethető extra, ráadásul nem kell kicsavart nyakkal nézni a lámpákat sem, ha túl közel álltunk meg alattuk.
A fénynek persze van árnyoldala is. A roló – akárcsak otthon a szobaablakon – itt is hangos jószág. Az egyébként kulturáltan szigetelt utastérben ez nem túl szerencsés, és sajnos macskaköves út sem kell hozzá, hogy apró zörgést, cincogást hallasson a fejünk fölül.
Szó szerint a sötét oldalhoz sorolandó tulajdonság az is, hogy a mozgó rolóra nem fért oda a belső világítás sem (bár oldalt van), és kevéssé érthető okból a napellenzőkbe sem került tükör. Nekem fel sem tűnt volna, de egy nőnek ez szinte megbocsájthatatlan hiányosság.
Ha már árnyoldal: megemlítendő, hogy a C3 padlólemeze a régi, amivel a Citroën kisautója már a kisebbek közé tartozik manapság. Még szerencse, hogy sikerült a hátsó lábtér méretén növelni valamicskét, így 190 centivel sem elképzelhetetlen egy rövidebb út átvészelése.
Citroën C3 törésteszt
Széria ESP nélkül az EuroNCAP már nem oszt ötcsillagos minősítést, és ez lett a veszte a Citroën kisautójának is. De nem kell megijedni, a C3-as jól véd a külső behatások ellen. Részletek itt.
Felnőttutas-biztonság | 83% |
Gyermekutas-biztonság | 74% |
Gyalogosvédelem | 33% |
Biztonsági segédeszközök | 40% |
Összeredmény: **** |
Pöpec motor, javuló úttartás
Az előd leggyengébb pontja egyértelműen az autó futóműve volt. Ezen a téren szerencsére sikerült sokat javítani, határozottam csökkent az oldaldőlés, amely az elődnél szinte tengeri beteggé tett néhány sportosabban bevett kanyar után.
Keménységről továbbra sincs szó, viszont kényelmesen, de ha kell határozottan szeli a C3 a kanyarokat. A keresztirányú úthibákkal sajnos továbbra sem elnéző a szerkezet, elég keményen felüt, ha ilyet észlel a gumik alatt. A DS3-as masszívabb és jóval stabilabb futóművétől viszont ez nagyon messze van, egész más autó érzésre.
Franciás lágyság jellemzi a váltó-kormány-kuplung triót is, de nincs ezzel semmi baj, így szoktuk meg, és talán így a legkényelmesebb az átlagnak a vezetés. A váltó csak ötsebességes, de ennek ritkán érezzük hiányát, mert a remek 1,6-os dízel bőven elég nyomatékkal bír.
A 90 lóerős kivitel csendes, kiegyensúlyozott, jobb választás nincs is a palettán. Fogyasztásban a gyári adatok szerint 2,5 literrel kevesebbet eszik, mint a legkisebb 1,1-es benzinmotor, így városi használatban a 6 liter elég kell hogy legyen 100 kilométerre.
Sikerült
Ami engem illet, az új C3-as fennmaradt a rostán. Érezhetően javult a vezethetőség, a tapintható anyagminőségről nem is beszélve. Könnyű dolga viszont továbbra sincs a C3-asnak, a remek kisautók között leginkább a dizájn és az unikális panorámatető lehet ütőkártyája a többiekkel szemben.