Az első este, ahogy a szerkesztőségből vidéki otthonom felé brummogtam a Volvóval, végig azt éreztem: ez nem az igazi. Hiába a dízel csúcsmodell nagyon jellegzetes, izgalmas öthengeres brummogása, amitől indítás után azonnal lelke lesz a Volvónak, ez a kocsi még mindig csak szeretne az lenni, ami a BMW 3-as, a Merci C vagy az Audi A4. Kellett két-három nap, mire ráéreztem az S60-as ízére annyira, hogy már nem adnám oda zokszó nélkül bármikor valamelyikért a nagy német trióból.
Lapos, fenyegető, kifejezetten sportautós a biztonságosnak hirdetett autó orra
Prémium, vagy csak szeretne lenni?
Nem is a skandináv egyszerűség és az első csomagtartó-záráskor kezemben maradt behúzófogantyú zavart leginkább, hanem egy kis szubjektív hülyeség. Egy nagy, drága autóban – szerintem – legalább két jókora szellőzőrostélynak kell lenni középen. Az igazán nagy, igazán drágában pedig akár három is lehet. Ha ezek kerekek, akkor a sportosságon, ha szögletesek, a luxuson van a hangsúly. Afféle íratlan szabály ez az autóiparban.
A Volvónak viszont csak egy, széles rostélya van a középkonzol tetején. Felette-mellette van még egy kicsi, jelentéktelen szellőző, ami csak tovább fokozza a kényelmetlen hiányérzetet.
Adatlap
Volvo S60 D5
| Motor | 2400 cm3, Dízel, S5 |
| Teljesítmény | 205 LE |
| Nyomaték | 420 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 7,8 sec |
| Végsebesség | 235 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 6,3 l / 100 km |
Hát ezen a világok sorsát befolyásoló problémán kellett túltennem magam, hogy meglássam: márpedig az S60 egy ízig-vérig prémiumautó.
Ez már az árából is látszik. 11 940 000 forint Summum felszereltséggel, D5-ös motorral a listaár. A tesztautó extráival (napvédő rolótól sebességfüggő rásegítésű kormányon át fűthető motoros ülésekig) 14,71 millió lett belőle.
15 millió forintért pedig már a klasszikus német trióból is jót adnak, dízel Lexus IS-ből pedig fullextrás jár ennyi pénzért. És akkor még összkerékhajtást nem is kértünk a Volvóba; az további jó hatszázezerrel dobná meg az árat.
205 lóerő, 420 Nm. Még az automata váltón keresztül is marad ereje
Erő, étvágy
Nem csak az ár, a teljesítmény miatt sem kell szégyenkeznie a legnagyobb dízel S60-nak. A 2,4 literes öthengeres 205 lóerőt tud. Igaz, hogy egy híján ennyit a BMW két literből szed ki, no de egy dízelnél talán inkább előny, mint hátrány, ha hagynak némi tartalékot a blokkban a második-harmadik majdani tulajdonos örömére is.
Van egy paraméter manapság, amit legalább annyira illik hangsúlyozni a gyártóknak, mint a teljesítményt: ez a fogyasztás, vagy a folyamat másik végéről nézve a CO2-emisszió. Az S60 a D5 dízellel papíron 7,8 litert fogyaszt vegyes üzemben (számmágia: épp ennyi másodperc kell a 0-100-hoz a kocsinak).
Egy hét, úgy 500 vegyes kilométer után elmondhatom: ez az adat a valóságban is igazolható. Ez nem csak azért derék, mert ritka a nem hazudós gyártó, hanem azért is, mert egy 16 mázsás, automata kocsiról beszélünk.
Tiszta és átlátható, de uncsi a vezetői környezet
A tolatókamera viszont mindig csodás: messzire lát, mindent kiszámol
Remekül működik a Volvo tolatókamerája. Horizontja sok márkánál két méterrel a kocsi mögött húzódik az aszfalton – a Volvo kis kijelzőjén látszik az ég is, éles a kép, pontosak a kocsi útját előjelző sárga segédvonalak.
Nem lenne nagy kihívás a budaörsi bevásárlóközpontból indulva a fótiban beállni egy szűk parkolóhelyre – végig rükvercben haladva, csak a monitort nézve.
(Ennél csak egy jobb van: a BMW új rendszere, mely három kamera képéből felülnézeti képet rak össze a kocsiról.)
Ez már a kínai tulajdonlás jele? Lejár a csomagtérajtó behúzófogantyúja
A 380 literes csomagtartó viszont elég aprócska. A BMW 3-asban 460, a C Merciben 475, az A4-es Audiban 480 liter cucc férne el.
És a Volvóban még a pótkerék rovására sem növelhető a tér, ugyanis ezt az extrát, amire lassan már csak az öregebbek gondolnak nélkülözhetetlen alkatrészként, a Volvóból már a tervezéskor kihagyták. A padló alatt sincs neki üreg, ragasztóspré és kompresszor, ez van helyette.
A teszt során viszont nekem nem a száz liter hiánya fájt leginkább, hanem a nehézkes jövés-menés a fedélzeti szórakoztató, kommunikációs és navigációs rendszerek menüjében. A menü logikája rendben van, viszont a vezetőtől legtávolabbi gombra tették az egész vezérlését.
Ez a gomb nem okos, nem intelligens, nem vicces, csak egy tekerentyű, rajta egy zöld és egy piros gombbal, ezekkel kéne mindent intézni telefonálástól rádióhangolásig. Ennél viszont a versenytársaknál bármi jobb, i-Drive-tól Comandon és MMI-n át Remote Touch-ig (BMW, Merci, Audi, Lexus).
4 méter 63 centi, de nincs másfél méter magas
Gurulok a dugóban, rossz szokásomhoz híven elég közel az előttem menőhöz. Egyszer csak irdatlan fékezés, az öv fog meg: az S60 megelégelte, hogy nem tartok szép nagy követési távolságot, megállt, és kiírta, amit a cikk címének is adtam: Autom. fékezés aktiválva volt.
Soha többet nem tudtam még egyszer előidézni ezt az őrangyal-jelenést, de azért jó érzés, hogy a kocsi – úgy tűnik – tényleg folyton figyel. És nem csak a koccanásgátló rendszer vigyáz rám.
Nem egyszerű felsorolni, mennyi minden elektronikus biztonsági őr dolgozik huszonnégy órában az S60-ban. Szerencsére Lőrincz Károly kolléga már vállalta ezt az embert próbáló feladatot a modell magyar sajtóbemutatója okán; az ő cikkében mindent megtalál, aki szereti a listákat.
A sok hasznos rendszer mellett van egy kényelmes is a Volvo biztonsági extrái között. A követőradarral összekapcsolt tempomat nem csak autópályán használható. A városi dugóba beérve a kocsi akár megállásig is képes lassítani. Ha nem telik el egy-két másodpercnél több a sor megtorpanása és újraindulása közt, a Volvo magától el is indul. Ha igen, elég megnyomni egy gombot a bal kormányküllőn, és máris az előttünk araszoló nyomába eredünk. A rendszer jól működik – a csillagos-propelleres-karikás konkurenciának is van már ilyen, de a Volvóé sem marad le azoktól ügyességben.
Ha ilyen a kínai Volvo, hát sebaj
Lapos, erőteljes formájú szedán, hi-tech cuccokkal, melyet a presztízs fátyola leng körül. Az S60-on nem látszik, hogy kínai tulajdonú vállalat gyártja.
A márka eddigi rajongói bátran lecserélhetik rá korábbi Volvójukat, de aki BMW-sként, mercisként, audisként megcsömörlött a német prémiummárkákat Magyarországon övező társadalmi ellenszenvtől, vállalható alternatívát kap a kínai svédektől.
Amilyen furának, idegennek éreztem az első nap, olyan nehezen adtam vissza a kocsi jókora kulcsát egy hét után. (A kulcs különben gombnyomásra levillogja, bezártuk-e a kocsit, mikor otthagytuk reggel a parkolóban.)
Az új S60 – legalábbis ha drága és dízel – remek útitárs a stresszes hétköznapokon. És ez már végre nem egy szűk S80, mint elődje, hanem alanyi jogon is szép és jó autó.
