A korábbi S60-as tesztjeink tanúsága szerint a Volvo egyre jobban teljesít, igyekszik bedugni a lábát a nagyok klubjának küszöbén. De vajon van-e olyan jó, mint egy német kiskombi? Megnéztük.
Nem kellett sokáig keresgélni, a szerkesztőség parkolójában találtunk is referenciaautót, egy ráncfelvarrás előtti 318-as kombi BMW személyében. Bár ennek manuális váltója van, mégis örülünk neki, hiszen világos belsejével, gazdag felszereltségével mégis közel áll a cifra Volvóhoz.
Testmódosítás
A V60-as Volvo formája nagyjából megegyezik az S60-assal, csak kombi lévén a hátulja fújódott fel. Ebben valamivel kellemesebb az élet a hátsó üléssorban – nagyobb a fejtér és a lábnak is akad némi hely – de az utastérben más különbséget nem nagyon találunk. Meg ugye sokkal könnyebb megtömni a rakterét, mint az S60-asét.
A BMW már szűk, a fejtérből rengeteget elrabol a tetőablak
Talán a BMW üvegteteje a ludas, de ebben az autóban már 190 centivel kifejezetten kellemetlen a hátsó sorban utazás. A térdem még éppen elfért, de a fejemet már nem tudtam kiegyenesíteni.
Az első pár percben szenvedéseimért még kárpótolt az üvegen túli világ látványa, és a fény, ami a tetőn keresztül folyt be az utastérbe, de hosszabb távon inkább egy kriptaszerűen sötét belsőben ülnék, de kényelmesen.
Akár az IKEA nappali-osztálya
A Volvo belsejével kevés baj van. Műszerei, kezelőszervei már akkor sem lehetnének praktikusabbak, letisztultabbak, ha a svédek dupla adag nyugtatót tolnak a mérnökök kávéjába. Semmi dísz, semmi játék és a jóféle anyagokból készült berendezés minden csavarját alaposan megtépték, így van odabent egy csipetnyi megnyugtató, tankhajós érzés.
Futóműve kellő határozottsággal küzd meg mindenféle útegyenetlenséggel, mindössze valami elhaló, tompa, egyáltalán nem zavaró zaj próbál meg ilyenkor beszivárogni a kabinba. Emellett pontosan, határozottan irányítható, kis jóindulattal még akár sportosnak is nevezhető. A Volvo háromféle, menüből állítható kormányrásegítése pedig igen jó ötlet.
Ajánlott szoftverfrissítés
Nagyméretű központi kijelzője csodálatos, a kép kellően jó felbontású, a színek szépek. Csak a szoftver ne lenne hozzá ilyen csapnivalóan lassú. Néha, a bolygók szerencsétlen együttállásakor, ideig-óráig egyes funkciók teljesen eltűntek. Így az ülésfűtés aktuális beállításáról néha csak az altesti visszajelzés alapján értesül a vezető. Egy alapos, szoftveres gatyába rázás ráférne a fedélzeti számítógépre.
Hasonlóan nehézkes benne a navigáció beállítása is, amely önmagában remek lenne. Szép a grafikája, jól kezelhető, és ami szinte a legfontosabb, könnyen megtalálható benne az aktuális útvonal törlése és a navigáció hangerőszabályzása is. Ha nem lenne elképesztően lassú a menüben kotorászás, hibátlan is lehetne.
A lebegő középkonzol maradt, és ez továbbra sem jó szinte semmire. Amit mögé teszünk, az örökre elvész a szemünk elől. Talán ha átlátszó anyagból készítenék, más lenne a helyzet.
Vigyáz ránk és másokra
Adatlap
Volvo V60 D3
| Motor | 1984 cm3, Dízel, S5 |
| Teljesítmény | 163 LE |
| Nyomaték | 400 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 9,4 sec |
| Végsebesség | 220 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 5,5 l / 100 km |
Bár a Volvóban megtalálható biztonsági arzenál legnagyobb része már más márkák autóiban is megtalálható, azért a svédek gondoskodnak róla, hogy ezek a berendezések mindenkinek szemet szúrjanak. A szélvédő tetején egy rakás kamera látható, a külső visszapillantó tükör alá rejtett, a holtteret figyelő kamerák széles króm keretet kaptak, a hűtőrácsba szerkesztett radar pedig ronda kinövésként trónol az autó elején. Mások ezt szolidabban is el tudják helyezni, de amellett, hogy nem túl esztétikus megoldás a Volvóé, a lelkünk mélyén mégis az ragad meg, hogy ejha, ezek aztán a tudományos dolgok. És van is benne valami, itt például azt a rendszert próbálgattuk, amely ha gyalogost lát az autó előtt, akkor kíméletlenül beleáll a fékbe.
Motor
Nem túl sportszerű ez a versenyszám, hiszen nincsenek teljesen egy súlycsoportban a versenyzők, mindössze annyi közös van bennük, hogy kétliteresek és gázolajat kell a tankba önteni. A Volvo motorja jóval erősebb és nem utolsó sorban négynél több hengere van. Ez pedig mindig jó jel, hiszen már egyetlen plusz hengerrel is sokkal kellemesebben muzsikál egy motor. A plusz húsz lóerő mellé a Volvo kasztnija még valamivel könnyebb is, így ebben a műsorszámban megvan a svéd fölény.
Nemcsak elméletben, hanem az úton is. A D3-as már kis fordulaton is bődületes nyomatékkal húz, ha nem vigyázunk, vagy az út csúszósabb az átlagosnál, akkor gyakran látjuk a munkában lévő menetstabilizáló lámpáját villogni a műszerfalon. Nincs baj a BMW-vel sem, a négyhengeres dízel is remek partner, de a Volvo öthengerese mégis valamivel vonzóbban duruzsol.
Szemfényvesztés
Apró figyelmességekben nagyjából döntetlen a verseny, mindkét modellnek vannak erősségei. A BMW legnagyobb húzása, hogy a csomagtérajtó ablaka külön is nyitható – rafinált módon a csomagtartóroló tudja, hogy ilyenkor másként kell viselkednie – nem kell az egészet felnyitni, ha csak valami apróságot dobnánk be hátra. A Volvóban pedig a hátsó ülésekből elővarázsolható, gyerekeknek szánt biztonsági ülésmagasító klassz dolog és a magasból fénylő csomagtartó-világítás is hasznos, ha sötétben kell kotorászni, a csurig pakolt, több emeletes puttonyban.
De ha már kombikat boncolgatunk, nézzünk szét alaposabban a csomagtartókban. Hely ugyan egyikben sincs túl sok, a 430 illetve 460 literes csomagtartó nem nevezhető túl tágasnak. Méretben a BMW nyer, ebben harminc literrel több hellyel gazdálkodhatunk.
A svédeknél többszintes megoldással, a BMW-nél kampókkal, és kisebb, hálós rekeszekkel próbálják meg röghöz kötni a kisebb-nagyobb, csomagtartóban kallódó kacatot. Csomagtér-leválasztó háló akad mindkettőben, ha tetőig pakolnánk az autót, akkor sem kell félni, hogy egy határozottabb fékezés után a nyakunkba ömlik a több mázsás konyhabútor.
Bár a BMW után a Volvo ingerszegény környezetét szokni kellett, de mégsem volt kellemetlen a váltás. Rendesen összerakott, príma anyagokból készült, divatos, a – tehetősebb – fiatalabbaknak is bevállalható autó a Volvo kiskombija, amely láthatóan csak annyira kínai, mint például egy iPhone.
