Hibridautó tartósteszten a Vezessnél

Több mint fél éve rimánkodunk a Toyotának, hogy léccilécci, adjatok egy hibridautót tartóstesztre! Na, hát most megkaptuk. Négy hónapig nyúzhatunk egy Priust.

A legjobb alany tartóstesztelni

A tartósteszt nehéz műfaj. Az importőr ugye azt szereti, ha egy tesztautó full-fullextrás, hibátlan, tiszta, új és friss, amikor a sajtónál van. Mi meg azt szeretnénk, ha sikerülne kiprovokálni egy átlagos, nem agyonextrázott kocsiból az igazi hibákat, rejtett gyengeségeket, hogy hasznos okosságokat adhassunk át olvasóinknak. Az importőr azt üzeni Kovács úrnak, hogy vegye meg élete sokadik autóját is tőle, mi azt akarjuk elmondani neki, mi a jó választás egy-egy kategóriából.

Ezért kockázatmentes tartós tesztautó a Prius.

Műfaján belül egyedülálló; a Toyota nem félhet attól, hogy egy másik fullhibridet jobbnak találunk nála. Legfeljebb az Auris HSD-t, ugye. Ráadásul a Prius csak egyféle motorral és nagyon szűk extralistával rendelkezik, tehát nem fordulhat elő, hogy a tesztautó fűtött bőrfoteléről szóló ömlengésünk után a vásárló majd csalódottan ül a plöttyedt műszálkárpitos sámlin. (Mellesleg ebből a Priusból az összes elérhető extra közül csak az ülésfűtés hiányzik, a fene egye meg.)

A Toyota attól sem fél, hogy a kocsi a több hónapos nemtörődöm bánásmód alatt esetleg megroggyanna. A Prius híresen megbízható és valójában meglepően egyszerű technikája gyakorlatilag hülyebiztos, a hajtáslánc túlterhelhetetlen. A kocsi 18 hónapja vezeti a japán eladási statisztikákat, hogy mást ne is mondjunk.

Az első tapasztalatok

A harmincezres szervizén épp túlesett kocsi igen jó karban van. A világos kárpit miatt persze a szőnyegeken, üléseken már látszik, hogy nem nullkilométeres a kocsi – akit ez idegesít, fekete kárpittal is vehet Priust.

Három apró jel azért mutatja, hogy a Priust sem betonból öntötték: a kormány alatti műanyagpanel már lötyög, hidegben a növényekből készült, nagyon bijó, de legalább annyira kemény plasztikelemek kellemetlenül zörögnek, a klíma kijelzőjének plexiburkolata pedig összekarcolódott a sok törölgetéstől.

Ez igazából dicséret. A mediterrán modellek a kíméletlen tesztautó-sors ostorcsapásai alatt már harmadennyi kilométer után megviseltebbé válnak, jellemzően egy-egy marék innen-onnan kihullott műanyagbigyóval a kesztyűtartóban.

Volt korábban olyan kocsink is, 1,6-os szívómotorral, tehát nem versenygép, ami huszonötezer kilométerrel már nemigen rendelkezett fékbetéttel és tárcsával.

Egy ötletes reklám az előző szériához

Az első tankolás után 5,7 literes átlagfogyasztást mértünk, a számítógép is ennyit mutatott. Nagy hidegben, tempósan autózva, vegyes használatban ez igen derék a Priustól, ami voltaképp egy 1,8-as, 140 lovas, automata benzines családi kocsi.

Mi vár rá?

A Prius ürügyén természetesen tervezünk hosszas tényfeltárást a hibridrendszerekről, az időszakos szervizek különlegességeiről a hagyományos kocsikhoz képest, megkeressük az ország, netán Európa legtöbbet futott Priusait, ilyesmi.

De nem akarjuk ennyivel megúszni a dolgot, lesznek kézzelfogható mókák is. Rendezünk fogyasztási versenyt hasonló méretű, kényelmű, árú dízelautóval.

Beültetünk hibrid-szkeptikus, netán hibridtagadó eretnekeket az autóba: megváltozik-e a véleményük, ha tényleg találkoznak egy ilyen kocsival? (Ezzel kapcsolatban a jelentkezéseket e-mailben várjuk szeretettel!) Megkérdezünk taxisokat, váltanának-e Priusra mondjuk Octaviáról.

És persze véresen fogunk csámcsogni a Prius még gőzölgő teteméből, ha sikerül mégis tönkretennünk. Sajnos erre elég kevés az esély. Ez tényleg masszív darabnak tűnik.