Harmincnyolc év és több mint tizenötmillió eladott autó után megérkezett a legújabb, sorban a hetedik Passat variáció. Bár a márka újként szeretné láttatni, a mostani modellváltás inkább csak egy testes ráncfelvarrásra emlékeztet, mint az 1993-as vagy a 2000-es nagy facelift.
Pedig kívülről nagyot frissült az újgenerációs Passat. A szögletes vonalakkal, szigorúbb tekintettel ez a modell is felvette a Volkswagenes egyen fizimiskát, de a lemezek alatt nem találunk forradalmi változtatásokat, még a modellváltáskor, mára már szinte kötelezővé vált méretnövekedés is elmaradt.
Ugyanaz a hossz, szélesség, magasság és a tengelytáv – a két milliméteres növekedést nyugodtan elfelejthetjük – , mint a korábbi modellnél, hiszen az előd padlólemeze is megmaradt.
Ne bántsd, ami jó!
Adatlap
VW Passat 2,0 CR TDi DSG Highline
| Motor | 1968 cm3, Dízel, S4 |
| Teljesítmény | 140 LE |
| Nyomaték | 320 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 9,8 sec |
| Végsebesség | 211 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 5,2 l / 100 km |
Belseje a korábbihoz képest csak minimális mértékben változott. A műszerfal és a középkonzol szinte teljesen ugyanaz, mint ami a Passat CC-ben fogadja az utasokat, mindössze a vészvillogó helyére került egy elegáns, szögletes keretbe épített analóg óra. Emellett az új kormány és az átdolgozott, kényelmesebb ülés, ami friss a kocsiban, a többi maradt a régi, jól bevált megoldás – csak semmi játék, vagy merész változtatás, mert még megzavarodnak a konzervatív Passatosok -, de tisztességes, jó minőségű anyagok felhasználásával.
Ügyes tetriszezéssel sikerült valamelyest növelni a hátsó lábteret, de komoly mágiára ne számítsunk, csak az első ülés háttámlájából haraptak ki egy kis kócot, és ezzel párhuzamosan döntöttek egy keveset a második üléssor háttámláján. Ha már elkezdték piszkálni, gyorsan új ülést is kapott az autó, amelynek elméletileg kényelmesebbnek kellene lennie az elődénél.
Biztos így van. Az extralistán ezután szerepel a szellőztethető, masszázsfunkcióval is ellátott kivitel is, de ez a móka a többi varázslathoz hasonlóan szintén kimaradt a tesztkocsiból. Így csupán a hagyományos Passatos kényelemmel kellett beérnünk.
Kezelőszerveinek ergonómiájára sem lehet panasz, bár a vészvillogó kapcsolójának látványos lecsúszása a Phaeton-os óra miatt, nem tartozik a legbölcsebb dolgok közé. De ha ettől érzik komolyabbnak a belsőt, hát szívük rajta. A kivilágított ablakemelő-kapcsolóknak, kormánygomboknak már jobban örültem, ugyanúgy, mint a belsőbe rendelhető hangulatvilágításnak. Igaz, ha vásárláskor az orrom előtt heverne az extralista, és 47 000 forint sorsáról kellene döntenem, kétlem, hogy ez a néhány LED jutna elsőként az eszembe.
Lát, hall, érez
Nagy kár, hogy a tesztautóban a nemzetközi bemutatón felsorakoztatott temérdek biztonsági és kényelmi funkció közül az égvilágon semmi nem került be. A havas, fagyos időben jól jött volna a láthatatlan, vékony filmréteggel megoldott szélvédőfűtés, nagy halom pelenka súlya alatt roskadozva megpróbáltuk volna lábbal kinyitni a csomagtartót, nyomkodtuk volna a távolságtartó tempomat gombjait, rácsodálkoztunk volna az aktív sávtartó kormánytekergetésére és parkolás közben is szívesen rábíztuk volna a kocsira a beállást. De ezek elmaradtak, így kénytelenek voltunk másra rácsodálkozni.
1973-óta hódít
Fogyasztás
Nem meglepő módon a 140 lóerős dízelmotor gyár által megadott fogyasztási értékeit ennél az autónál sem sikerült hozni. Pedig igencsak törekedtem a rekordfogyasztás elérésére, amelyben a legnagyobb támaszom a fedélzeti számítógép fogyasztásmérője volt, mivel egy-egy úton még városban haladva is szívet melengetően kis számokat égetett a retinámba. Ha pedig sokszor látja az ember az öt-hat liter közötti adatot, még a végén megbolondul, és elhiszi amit olvas.
Egészen a benzinkutas mérésig, ahol ezúttal is kiderült az igazság. A Bluemotion praktikákkal – kis gördülési ellenállású abronccsal, start-stop rendszerrel – felvértezett jószág éppen csak egy kicsivel maradt nyolc liter alatt. Egész pontosan 7,8 liter gázolaj csúszott le a torkán, de mentségére legyen mondva, ezt főleg városban tette.
Menet közben a Passat nemcsak csendes, hanem roppant kényelmes is. Az úthibák és egyéb megrázó élmények nem nagyon jutnak el az utasok érzékszerveihez, hanem valahol útközben felszívódnak. A hazafelé vezető úton megtalálható fekvőrendőr-hadsereget is kellően kemény kézzel küzdötte le az autó. Cserébe a termetes vasdarab kicsit bizonytalankodik ha kanyargásról van szó.
Ugyanúgy 565 literes, mint korábban és a vakuk sem járnak hozzá
A hatfokozatú DSG váltó is jól illik a kényelmes, a világ zaját távolról szemlélő közlekedéshez. Csupán a start-stop rendszer tudja alaposan felpörgetni az ember pulzusát, amikor éppen akkor állítja le a motort, amikor nem kellene. Tudom, ki lehet kapcsolni, de a gyors reakciókat kívánó budapesti közlekedésben akkor sem jó, ha minden megállásnál a motor is leáll. Pedig az újraindítás annyira villámgyors, hogy a Microsoft egy jegyzetfüzettel a hóna alatt elballaghatna Wolfsburgba leckéket venni.
Aki eddig is Passatista volt, annak nem kell aggódnia, szeretni fogja az újat is, aki pedig most keres tágas, kényelmes, a Volkswagen saját bevallása szerint hosszú távú, üzleti és privát használatra egyaránt alkalmas utazóautót, akkor az új Passattal ő sem hibázik majd nagyot.
