Adatlap
Hyundai i30U cw 1,6 CRDi
| Motor | 1582 cm3, Dízel, S4 |
| Teljesítmény | 128 LE |
| Nyomaték | 260 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 10,9 sec |
| Végsebesség | 196 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 4,1 l / 100 km |
Egy vallomással kezdem. Nincs bennem politikusvér, a deréktámasz nálam gerinccel találkozik, így nem vakítok senkit határtalan szaktudásommal. Az autós újságíró tejjel-mézzel folyó élete is kezdődik valahol: az én szüzességemet egy kövér hátsóval megáldott koreai vette el, a Hyundai i30U cw. Ez életem első hivatalos tesztautója.
Összehasonlítási alap híján egy pár százezres krahácsokat hajtó fiatal szemével tudtam csak értékelni az autót, aki hirtelen talált öt és fél milliót autóvásárlásra.
Józan unalom, kívül-belül
Csak jelentős józansággal beoltott huszonéves srác vet szemet az i30 kombiváltozatára, a forma nem robbant le bugyikat, éppen orrhegynyivel nyúlik ki az unalom tengeréből. A modellfrissítés (ettől „u” az i30U) agresszívra dörzsölt vonalain érződik az igyekezet, erőltettek némi morcosságot az elülső traktusra, ám így is csak a pár évvel ezelőtti átlag japánautó-hatást sikerült elérni. Nekem a könnyzacskós Corolla E12 ugrott be, csak duplára vasalt élekkel.
A szín legalább nem a listavezető szürke, fekete, ezüst trióból került ki, végre egy igazi üde kék árnyalat. Legalább ennyi feldobja az amúgy teljesen átlagos külsőt.
Behuppanva el kell ismerni, a kötelezőt jelesre biflázták be Dél-Koreában. Az i30 kissé sivár, de kellemes iparosmunka. Nincs tejfölöspohár-hangulat, ahova nyúlunk ott puha, ahova meg nem, ott mindegy is, zörögni nem zörög. Közhelyes, de tény: minden kézre esik, a bajuszkapcsolók ugyanúgy, mint a középkonzolon elhelyezett klíma és hű csatlósai. A vezetőülés hosszú úton is kényelmes, legalábbis ezen a felszereltségi szinten, deréktámasszal, bőrrel, fűtéssel körbebástyázva.
Innen morcos ásító folyami harcsa.
Akárhogy helyezkedünk, azért a Dél-Korea – Kína asztalitenisz világbajnoki döntőt nem lehet lejátszani a kocsiban, de szinte minden másra elegendő a hely. Magam mögött urasan pöffeszkedve lehet bámulni az útszéli fákat, élvezve a gigászi hátsó lábteret.
Sőt, az öt emberrel megtett 300 kilométeres úton senki sem ordított, mint a kalodába zárt falubolondja, tehát ebből a szempontból kitűnő az i30 bizonyítványa. A mondás szerint amit nyerünk a vámon, azt elveszítjük a réven; nos, esetünkben a rév a csomagtér.
Nem bosszantóan kicsi, de egy kombitól többet várna az ember. Az alaphangon 415 literes puttony egy családi kiránduláshoz már igényel némi legózási gyakorlatot. Ledöntött ülésekkel bűvészkedve is csak 1395 literrel gazdálkodhatunk, ennél a testvér Kia Cee’d SW jóval többet tud. (A Kia és a Hyundai egyazon cég két márkája, a Cee’d az i30 műszakilag szinte azonos testvérmodelle.)
Ide nekem a dízelt!
Eddig sem szidtam az i30-at, de az igazi pofátlan magasztalás csak most következik. Hiába a fiatal lendület, a benzinmotorok pörgésébe vetett hit, ez az 1,6 literes, 128 lóerős turbódízel veszélyes birtoklási vágyat ébresztett. Indításkor hidegen morgós, de később kulturáltan rejti el a gázolajos hovatartozást.
Hallani a kerepelést, csak messzebbről, olyan mintha az előttünk pár méterrel haladó második generációs dízel Passat rotyogása szűrődne be diszkréten. Cserébe meglepő fickóssággal mozgatja a kasztnit, ráadásul alacsony fordulaton (1200-2000 fordulat/perc), alapjárat közelében sem fullad, stresszmentesen lehet vele gurigázni.
A kétezres határtól viszont elkapja a fonalat, a turbó friss levegőjétől masszívan megindul, lendületesen kapcsolgatva tizenegy másodperc alatt már száznál hagyjuk el a traffipaxot, és ha elmaradnak a villogó tányérsapkások, akár Németországig is autózhatunk, hogy kipróbáljuk a 190 km/h-s végsebességet.
Visszaveszik, ha mégsem tetszik
Számunkra új módszerrel próbálja a Hyundai kicsalogatni az ügyfelek zsebéből az autóvásárlásra szánt, de különféle okok miatt visszatartott milliókat. A visszavásárlási védelem elnevezésű program lényege, hogy a Hyundai-importőr minden magánvásárlónak visszafizeti a teljes vételárat, amennyiben az újdonsült tulajdonos bármilyen okból meggondolja magát, és másik Hyundai modellt választ, vagy visszakéri az árat. A magánvásárlóknak 30 napig kell végleges döntést hozniuk arról, hogy az általuk kiválasztott modellt megtartják-e. A vételárat teljes egészében visszakapja a vásárló, abban az esetben, ha a gépjármű gyári, újszerű állapotban, sérülésmentesen kerül vissza a márkakereskedésbe és a 30 nap alatt nem futott többet 1000 kilométernél. A visszavásárlás során visszatérített összeg nem terjed ki a forgalomba-helyezés költségeire, az illetékekre, biztosításokra, az esetleges finanszírozási és egyéb járulékos költségekre.
Rugalmas, virgonc, keveset eszik, és a hangja is lágyabb, mikor bemelegszik: az i30 motorválasztékából ez illik legjobban az autó karakteréhez.
A csomagtér kissé szűkös, cserébe hátul fejedelmi helyet kapunk.
A Hyundai ezzel az összeállítással a hosszú utak kitűnő hátasa, az erős dízel szív bárhol megállja a helyét a forgalomban, ráadásul étvágya mindvégig szerény marad, okosan használva nem lépjük túl az 5,5-6 literes átlagot száz kilométerenként. Ez a hatsebességes kézi váltónak is köszönhető, amely hosszú úton, de katonásan jár, igazi kellemes japános utóízű darab.
A futómű is a kényelmes kilométerzabálást szolgálja. Bevallom, kicsit puskáztam külföldi írásokból, hogyan vélekedtek a sokat látott szakértők, végül a puha és a kényelmes szavak adták a közös halmazt. Mivel én egy imbolygó rákászhajót, egy Skoda Formant hajtok, nekem elsőre keménynek és feltűnően pontosan irányíthatónak tűnt, de egy raklap alsó középkategóriás igásló után biztos kifejlődik a spirituális futómű-értékelő ülőgumó.
A semlegesség vallása
Ha egy szóban kell összefoglalni, akkor az i30U-ra a semlegesség a megfelelő jelző. Olyan, mintha a tökéletes középutat akarták volna patikamérlegen adagolva kimérni. A kezelőszerveket teljesen el akarták tüntetni, vezetés közben minden mozdulat súlytalan, a pedálok vajpuhán járnak, és néha teljesen elszigetelve érezzük magunkat az autótól. A számítógépekhez kapható szimulátorok adnak hasonló szintetikus érzést. A kormányra főképp igaz ez, a középhelyzetből kilendítve szinte magától pördül, sokkal több visszajelzést kellene adjon az útról.
Nincsenek kirívó rossz tulajdonságok, de hosszasan keresgélve sem találunk rajongásra érdemes részleteket. Az egyszerű észérvek alapján, hideg fejjel választók tökéletes autója. Ikertestvére, a Kia Cee’d, hajszálnyira ezzel a felszereltséggel, ugyanazon az akciós, 4 949 000 forintos áron kapható. A különbséget csak nagyítóval lehet észrevenni, a Hyundai előnye a tágasabb utastér, míg a Kia több helyet hagy a poggyászoknak. A nagycsalád-kevesebb csomag elven utazóknak tehát az i30cw javallott.
| A dízel Hyundai i30U cw és jól felszerelt vetélytársainak listaára | |
|---|---|
| Hyundai i30U cw 1,6 CRDI Style (128 LE) | 5 899 000 Ft |
| Kia Cee’d 1,6 CRDI TX (128 LE) | 5 849 000 Ft |
| Peugeot 308 SW 1,6 HDi Prémium (112 LE) | 6 229 000 Ft |
| Renault Mégane Grandtour 1,5 dCi Dynamique (110 LE) | 5 690 000 Ft |
| Volkswagen Golf Variant Highline 1,6 TDI (105 LE) | 6 801 750 Ft |
Tűrhető illesztések, takaros minőség, egyedül az ablakmosó agresszívan beszivárgó szaga zavaró.
A piszkos anyagiak
A sokat dicsért dízelmotor csak a középső, Comfort fokozattól elérhető. Minőségben tehát sikerült utolérni az európai konkurenciát, de az ár ennek ellenére is versenyképes. A kategória etalonjának számító Golf VI Variant hasonlóan felszerelt verziójáért (1.6 CR TDI 105 LE) 6,8 millió forintot kérnek, míg listaáron egy menő 308 kombit (1.6 Hdi 116 LE) sem úszunk meg hatmillió alatt.
A recept majdnem tökéletes, csak a kiváló hús és a nagyszerű a köret mellé semmilyen fűszer nem jutott. Ha eljön az idő, amikor igazán eltalálják az európai szájízt Dél-Koreában, nos, akkor köszöntenek be az igazán válságos idők. A konkurencia számára.
