Lányteszt: Mazda2 1.3 TE Plus

Nemrég a kisautók összehasonlításakor nálam a Mazda2 nyert. Azóta a Hyundai i20-at közelebbről is megismertem, de a királlyal csak most tudtam randizni. 6 nap és 600 kilométer következik!

Imádtam!

Ami a legszembetűnőbb, az az első ablakok nagysága. Igazából nem sokkal nagyobbak, mint bárhol máshol, de ebben az autóban óriásinak tűnnek és hatalmas biztonságot adnak. Ezen kívül a Mazda2 pontosan az az autó, ami annak néz ki, ami.

Egyáltalán nem nagy, nem lehet benne sátras lagzit tartani, viszont négy és fél főnek maximálisan megszolgálja az árát. A csomagtartó sem túl nagy, a banda két hétre kempingezni ne ezzel induljon el, viszont két külön háztartás heti rendes bevásárlásának végterméke pont belefért.

Könnyen le lehet kenyerezni

A legjobban egy igen egyszerű részlet tetszett: be lehet állítani, hogy az autó egy bizonyos sebesség elérésekor csipogjon egyet.

Ezt azonnal be is állítottam 130-ra, hiszen az i20-szal lefotóztak, pedig nem is pózoltam.

Szép kényelmesen suhantam el a kamionok mellett, mikor feltűnt, hogy egy nagy hodály vészesen gyorsan közeledik. Gondoltam, még befejezem az utolsó másfél teherautót, így ráléptem a gázra. És itt egy kicsit megfeledkeztem magamról.

Ijesztő volt rádöbbenni, hogy a 130 + X egyéb, általam használt és nagyobb teljesítményű autókban még nem a vég, a Mazda 2 viszont ennyit tud. (X<15.) Szó se róla, pontosan elég ez mindig, minden körülmények között, itt viszont túlvállaltam magunkat. Úgy suhant el mellettem a Ford hodály, mintha hóvihar dobálná az autót. Az úttartása viszont egyáltalán nem ilyen borzasztó, nagyon könnyen kanyarodik, de mégsem volt olyan érzésem, hogy egyszer csak kiesek a körforgalomból. Esmeraldát csinált belőlem éjszaka

Valami nem OK a belső visszapillantóval. Bárhogyan helyezkedtem, minden autó és kamion a szemembe vakított. Döbbenetes, mi?! Nem hiszem, hogy a probléma megoldása fekete mágiát vagy István, a tisztánlátó tehetségét igényelné, nyilván csak más ülésbeállításra lett volna szükség, de ehhez több idő, és több éjszakai vezetés kell. Szorri vagyok.

Hádész fején ültem

Az ülésfűtéshez fűződő viszonyomról már korábban is szivárogtak ki pletykák, és a szerelem közöttünk azóta is csak nő. Egyszerűen a világ egyik legpompásabb találmányának tartom és szerencsére a Mazda2-ből sem felejtették ki. Ami viszont szentségtörés, az a mindezt bekapcsoló gomb. Az ülésfűtés fokozatai: ON és OFF. Utoljára ilyet apukám Vermonáján láttam. Ott a színes kétállásúak a fafúvós, rézfúvós és húros hangszerek hangjait utánozták, és az egy 1978-as dizájn.

Egyetlen dologért jár a fekete pötty, az pedig az, hogy az ülésfűtés kapcsolója egyáltalán nem látszik, ha az ember lánya beül az egyébként hallatlanul kényelmes ülésbe, így csak az utolsó napokban találtam meg. És igen, addig a pokol tüze nyaldosta kis fenekem.

Mitől csajos?

A váltó kifejezetten csinossá, kifinomulttá teszi a belső teret. De tényleg. Attól válik igazán csajossá a Mazda2, hogy nem a két ülés között, a kocsi aljában van, hanem a műszerfalra van feltéve. Úgy szeretek vezetni, ha az egyik kezem mindig a váltón van, kanyarodás közben mindig abba kapaszkodom. Először aggódtam, hogy ez itt nem lesz kényelmes, de végül bevált! (Nem okos dolog a váltókarra támaszkodni vezetés közben, pláne kapaszkodni bele. Sári nem kíméli szegény váltó szinkrongyűrűit. A szerk.)

A teszt alatt egyetlen állatnak sem esett bántódása

Az entertainment részleg (rádió, MP3, CD, aux) kezelésére nem könnyű rájönni, mert az egyébként sok funkcióhoz elég kevés gombot társítottak, így a véletlenül beállított shuffle azóta is keveri a számokat.

És most az állandó vesszőparipám következik: a rekeszek. A két első ülés közötti tároló igazán derék, a telefonomnak éppen olyan helye van, hogy stabilan bent maradjon, viszont bármikor kikaphatom, ha menet közben fészbúkozni támad kedvem (nyilván nem). A pohártartó is pont elég magas és biztonságos, az ajtó oldalába viszont csak óvatosan pakoljon bárki bármit is.

Én ugyanis, balga módon, egy CD-t helyeztem el a bal oldalon, tok nélkül, amúgy szűzen. Csak a teszt utolsó napján jöttem rá, hogy az a furcsa zörgés a bal oldalról nem egy beszorult kisnyúl, hanem a Kossuth Rádió rezonáltatja az én SP Best of albumomat.

Nem tűri jól az éhséget

A fogyasztása valóban lehetne sokkal-sokkal alacsonyabb is, hiszen nem egy nagy, nehéz, gyors autóról van szó, de sajnos az 1349 cm3 és a 84 lóerő mégis megeszi a 7 liter benzint száz kilométeren. Mászkáltam vele a városban, elvittem az igazi hazámba is az M5-ön, így együtt töltöttünk 600 kilométert, de nem sikerült lejjebb tornáznom.

Igyekeztem valóban, főleg azon a napon, amikor reggel az az üzenet fogadott, hogy a tankolásig 11 km van hátra… A végén 7,3-nál állt meg az átlag, pont annyi, mint egy 4 éves Mégane CC-nél, 1,6-os motorral. Nos, magyarázzam a különbséget, vagy érzi mindenki?

Egy 4,2 milliós akadály

Ettől függetlenül a hét végére arra jutottam, hogy ez az autó pontosan annyit ér, amennyibe kerül. A kisautókat már korábban összehasonlítottuk a srácokkal, és ez a kék az akkori tesztautónál is drágább darab (listaára TE Plus kivitelben 4 199 900 Ft), de nem ezért tettem fel akkor rá a koronát. Stílusos, új, kényelmes, biztonságos, könnyű vele parkolni, elindulni, tolatni. Ez is egy Vedd meg!-autó.