Bár néhány hónapja már vezettünk idehaza Tesla Roadstert, azért ha lehetőség adódik ilyen elektromos autót vezetni, azt nem hagyhatjuk ki. Most pedig a sport változatot kaparintottuk meg, ami szebb, jobban megy, és még zöldebb is, mint a mezei Roadster. Így nem tehettünk egyebet, ismét az elektronok közé csaptunk.
Külsőre a Tesla Roadster Sport még akkor is vonzó autó volna, ha benzinnel menne. Jó néhány villanyjárgányétól eltérően nem ízlésficamos mérnökök kalapálták össze mindenféle maradék anyagból egy műgyantás-üzem koszos melléképületében, hanem testét igazi autótól, a Lotus Elise-től rabolták. Miután azt kibelezték, az üres helyre temérdek lítium-ion akkumulátort, és egy kb. ötven kilogrammos, 375 voltos, 288 lóerős, háromfázisú léghűtéses villanymotort építettek.
3,7 másodperc telik el százig
Tető nélkül kényelmesebb
Szerencsénkre a tesztnapon éppen jó idő volt, így az alig pár kilós karbon tetőt bátran félredobhattuk. A tömegcsökkentés mellett, így azért 190 centivel jóval könnyebb beszállni a földközeli kabinba. Ha behajtogattuk magunkat, odabent már minden rendben van. Nagyjából otthon is érezhetjük benne magunkat, van kormány, valami színes gombos, automata váltónak látszó izé, – persze nem az – a pedálok is megvannak, nem kell erősáramú OKJ-s képesítés sem az autó kezeléséhez.
Egyedül arra kellett figyelni, hogy a hagyományos kulcs elforgatása közben, a kulcs hasán lévő apró gombot is nyomni kellett. A mutatók eljárták szokásos bemelegítő táncukat, aztán miután belemarkoltunk a rásegítés nélküli aprócska kormányba, már nyomhattuk is a D-gombot.
Láttak már Tesla Roadstert alulról? Nézzék meg:
Az ülések mögé épített 440 kilogrammos, 6831 cellából álló akkumulátor 56kWh-nyi energiát tárol, és a gyártó szerint ezzel elméletben 400 kilométert lehet elautózni. Persze ha az ember nem bír magával, vagy járatja a légkondit, esetleg fűt, azzal kilométereket áldoz fel a kényelem oltárán. De ez kit érdekel, amikor nem egy vánszorgó, szerencsétlen elektromos jószággal megyünk, hanem a villanyautók falkavezérével?
Középmotor, hátsókerék-hajtás, négy másodperc alatti gyorsulás. Mi kellhet még?
Isten áldja az elektronokat!
Induljunk! D-gomb megnyom, az akksikban megrázzák magukat az elektronok és sűrű tömött sorokban megindulnak a vastag kábeleken keresztül a motor felé, hogy dolgukat végezve majd visszatérjenek az akkumulátor ellentétes pólusába. Semmi boszorkányság, befecskendezés, égés, katalizátor, anyám kínja. Egyszerűen megy. De hogy megy…
Egy kihalt úton randalírozunk az autóval, mint az igazi hülyegyerekek. Nagy gáz, borzalmas gyorsulás, amelyet csupán az egyre elviselhetetlenebb szélzaj kísér, lehervad a mosoly az ábrázatunkról, elkezdünk félni, majd határozott fékezés, kanyar, fordulás és minden kezdődik elölről. Nehezen unjuk meg a földöntúli érzést, hogy szinte néma csendben száguldunk. Kedvünk lenne kipróbálni, hogy közúton milyen lehet, de ezt talán majd máskor. A kormány kőkemény, taposni kell a féket is, de ha éppen csorognánk, akkor az autó hamar lassul, a motor menti ami menthető.
De ennek nincs hangja!
Tolatásnál a motor a másik irányba forog, nincs neki külön áttétel
Persze lehet sírdogálni, hogy jaj, jaj, ennek nincs vartyogó V8-as hangja, nem sivít benne turbó, és nem durrog még a kipufogója sem. Valószínűleg száz évvel ezelőtt voltak néhányan, akik a benzinmotor feltalálásakor a szénport és a gőzgépek csettegését, fújtatását siratták, mint tovatűnő, roppant férfias dolgot, de manapság valahogy ezek már mégsem hiányoznak senkinek.
Remélhetőleg hasonló sorsra jutnak a benzingőzhöz kapcsolódó hangeffektek is, és néhány évtized múlva majd attól borsódzik a hátunk, hogy mennyire gonoszul sivít egy tisztességes villanymotor, vagy hogy a bitang áramoktól mennyire mágneseződik fel a zsebünkben lévő fémszázas.
Mi legyen előbb? Tyúk, vagy a tojás?
Lehet azon vitatkozni, hogy vajon azért terjednek-e nehezen a villanyautók, mert hosszabb útra indulva nincsenek olyan töltőállomások, ahol gyorsan, kényelmesen feltölthetőek a lemerült telepek, vagy pedig éppen azért nincsenek villanykutak, mert kevés az elektromos autó. Igazából teljesen mindegy mi az igazság, előbb utóbb ez biztosan változni fog.
Elsőként nyilván a nagyobb cégek állnak majd át elektromos hajtásra, egy-egy speciális területen. A repülőtéri kiszolgálójárművek mellett a belvárosi területeken szolgálatot teljesítő rendőrjárőr-autók, motorok, illetve autókölcsönzők, bérelhető elektromos robogóflottát üzemeltethető zöld szállodák kezdhetik a sort, hogy az általuk kiépített infrastruktúrára rátelepedve az átlagember is kedvet kapjon a váltáshoz.
Jobb és olcsóbb a magyar töltő, mint a külföldi
Hol tankoljunk áramot?
Idehaza már van olyan cég, amely már belefogott a hazai fejlesztésű – a külföldi villanykutaknál olcsóbb és jobb – elektromos töltőállomások kifejlesztésébe. Mivel lassan az elektromos autógyártó vállalatok is rájöttek, hogy együtt többre mennek, így nemrég kifejlesztettek egy szabványos csatlakozórendszert.
A Makor kft. kútjai már tucatnyi elektromos autó gyorstöltésére – akár 20-30 perc alatt feltöltik a lemerült akksikat – alkalmasak, de emellett elektromos bicikliket, robogókat is képesek feltölteni.
Rázós ügy
Elkeserítő, hogy az utcai töltő tervezésénél figyelembe kell venni azt is, hogy a három- , négyméteres töltőkábel tekintélyes mennyiségű rezet tartalmaz. A színesfém meg bizonyos kultúrkörökben annyira izgalmas dolog, hogy még úgy is megpróbálják ellopni, ha 25kV szaladgál benne és hat méter magasan van. Ehhez képest a töltőállomás kábele teljesen védtelen, így valahogy vigyázni kell rá.
