Két nagyon drága kisautó járt nálunk egyszerre. Ugyanolyan nehezek és ugyanolyan erősek, mindkettő dízel – úgy döntöttünk, nem külön-külön, hanem egyszerre dolgozzuk fel a Mini Cooper D-t és a Citroën DS3 1.6HDI erősebb verzióját. A francia a jobb, vagy a németek által megszállt angol?
A MINI
Az 1959-ben született brit kisautó-legendát 2000-ben frissítette fel a márka új tulajdonosa, a BMW. Azóta már egy modellváltáson is átesett az autó, a jelenlegi, 2007 óta gyártott széria éppoly sikeres, mint valamennyi elődje volt. Az összes változatból összesen (Mini, Clubman, Countryman) 200-230 ezer körül gyártanak belőle évente, pedig a gyártó eredetileg a felével kalkulált.
Tesztautónk egy 1,6 literes dízelmotoros Cooper modell, kézi váltóval, pár extrával (xenon-lámpával, Chili csomaggal, ami félbőr üléseket, tempomatot, multikormányt takar), nagyjából egy középkategóriás kommersz autó, mondjuk egy alap-közeli jó kis dízel Passat áráért.
A Citroën
A Citroën egykori legendás modelljére, a Fantomas-filmek sztárjára utaló DS jelzéssel indította útnak prémium modellcsaládját. A DS3 olyannyira a C3 nevű kisautóra épül, hogy az Automobil Revue katalógusa például nem is említi külön modellként, egyszerűen egy háromajtós C3-nak titulálja. A DS3 is nagy siker, ha nem is akkora, mint a Mini: kerekítve 80 ezer készült belőle első gyártási éve során.
Az igényesen, szépen berendezett belsejű kocsi tényleg kilóg a Fiesták, sima C3-asok, fapados VW Polók sorából. Ha a modern Citroën-logó két bumerángjából egymásnak háttal forgatva stilizált DS-feliratot lepattintanánk a kormányról, semmi nem árulná el, hogy egy tömeggyártó kisautójában ülünk.
Nem olcsó ez az autó sem, pláne nem a tesztautó. ebből is kijönne egy Passat, ha csak a belépő 1,4-es benzines turbó szerényen kistafírozott változata is.
A Mini retróhangulata tökéletes. Még ebben a jellegtelen barnában is kivirít az utcaképből, nézik és mosolyognak rá az emberek. A krómozott fényszórómosó fúvókáktól a szintén krómozott kipufogóvégig, köztük persze az ablakkeret nélküli ajtókkal tökéletes a dizájn. Külön öröm, hogy ez a dizájn sehol nem megy a funkció rovására. Kivéve a kilincset.
A kilincs első látásra ugyanolyan megragadom-meghúzom-oszt-nyílik működési elvű, mint a mai autók kábé 90%-ánál. De nem, a krómfogantyú alatt egy billentyűt kell meghúzni, jó erősen. A gyerekeim például nem is boldogultak vele. Utoljára a Honda Civicen láttunk hasonlóan felesleges önállóskodást kilincs-témában. De persze ezt is simán meg lehet neki bocsátani, olyan kis cuki.
Piros-fehér, ralis fényezése a Citroënt még messzebbről észreveteti, mint a Minit. Különösen a Sport nevű felszereltség gyönyörű fehér felnijével. A menetjelző LED-sor is szépre és agresszívre sikeredett, már-már pályaversenyautósan agresszív a DS3 megjelenése. És még a krómozott tükörház se bazári rajta.
Ha a Minit leszidtuk egy apróságért, tegyük ezt a Citroënnel is. A tanksapka levételéhez a XXI. században mi a francért kell a kulcs? A Mini betöltőfedelét a központi zár zárja, sőt, a Renault és a Ford már azt is megoldotta, hogy konkrét csavaros tanksapka ne is legyen, csak egy gumisapkával kombinált fedél. De a DS3-nál a kulccsal kell matatnunk minden tankolásnál. Fúj.
A beltérben is hatalmas a formai különbség, de úgy, hogy mindkét autó nagyon kívánatos. A Mini irdatlan kilométerórájával, öregesen aranyos pedálsorával, vicces krómkapcsolóival, változó színű hangulatvilágításával a DS3 gyönyörű műszeregysége, állítható intenzitású légfrissítője és remek króm-alu-bőr anyagegyensúlya veszi fel a versenyt. A Mini játékosabb, de anyagai kevésbé nívósak, a Citroën komolykodóbb, de mindenhol jó érzés az ujjbegyeknek.
A DS3 és a Mini is kisautó, de azért a Mini kisebb. 22 centivel rövidebb, hárommal keskenyebb, öttel alacsonyabb. Csomagtartója is csupán 160 liter a francia 285 literével szemben.
A vezetőülésben – ha nincsenek hátul lábbal rendelkező utasok – a különbség érdekes módon pont a Mini javára szolgál. A német-brit versenyző jóval átláthatóbb, könnyebben manőverezhető, és még a hangulatot is javítja, hogy a vezetőülésből látszik a fényszórók feletti lendületes domborítás is a motorháztetőn. Pohártartóban, tárolórekeszben sincs hiány a Miniben, sőt; még az icipici lehajtható könyöklő teteje is elcsúsztatható, oda is befér egy mobil.
A hátsó ülés viszont csak a vezető áldozatvállalásával, kényelmetlen, felhúzott térdű üléshelyzete árán válik használhatóvá felnőtteknek. De a fejtér legalább mindenütt bőséges, és még a retróhangulatból is beszűrődik valamennyi hátra.
Családi túra Debrecenbe a Minivel
Két gyereküléssel, benne két gyerekkel, hátul két hátizsákkal és egy laptoptáskával azért még egy Minivel is neki lehet vágni 600 kilométernek egy hétvégére. Én is ezt tettem, méghozzá úgy, hogy szándékosan nem a Citroënt vittem el a családi utazásra.
A Minit egyszerűen annyival élvezetesebb vezetni, hogy úgy döntöttem, a család kényelmetlensége is megéri, hogy még két napot együtt legyünk. Tudom, gonosz apa vagyok – bár a gyerekek élvezték a kicsikocsit, különösen annak mozgékonyságát illusztráló kézifékes fordulókat. Anya persze kevésbé.
A Citroën kabinja szép is, tágas is – kategóriájának keretei között. Bár kicsit magasabban ülünk benne, mint a Miniben, a fejtérben elbukott millimétereket az autó kamatostul visszaadja szélességben.
A DS3-ban nincs meghitt összedörgölődzés, mindenkinek van saját intim szférája. De csak akkor, ha hátul nem hárman ülnek – mindenesetre a Citroën javára szól, hogy ezt meg lehet tenni, ugyanis a Minivel szemben ő papíron ötszemélyes.
Bár pohártartókkal nem kényeztet a Citroën, tárolóhelyből van elég. És okosabb is a francia, mint a brit-német: nem csak 3,5 mm-es jack-dugón, hanem USB-aljzaton is képes fogadni kívülről a zenét.
A majd’ 300 literes csomagtér nem csak sportos kocsihoz képest hatalmas. Nagyobb, mint például a Suzuki SX4-é, pedig azt családi autóként árulja itthon a gyártó.
Adatlap
Citroen DS3 és Mini Cooper D
Motor | 1560 cm3, Dízel, S4 |
Teljesítmény | 110 LE |
Nyomaték | 240 NM |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 9,9 sec |
Végsebesség | 195 km/h |
Fogyasztás (vegyes) | 5,3 l / 100 km |
Lelkesen készültünk az összehasonlításra, hiszen, khm, tudtuk, hogy a francia és a német-brit kocsiban ugyanaz a motor kerreg: 1,6 literes dízel, 112 lóerős, 270 Nm-es.
Még azt is tudtuk, hogy a tavaly még 110 lovas motor azért lett 112, mert a Peugeot-Citroën konszern, a PSA, aki évek óta szállítja a Mazda, a Ford, a Volvo mellett a Mininek is a motort, egy kis mérnöki bravúr folytán immár nem 16, hanem 8 szelepes hengerfejjel az Euro-V normát is elérte a blokkal, miközben a motor kicsit még erősödött is. (Próbáltuk is már ezt az új 1,6-os motort, például Mazdákban, ott még erősebb, 115 névleges lóerővel.)
Aztán kezdett gyanús lenni, hogy a Miniben pontosabb a váltó, nagyobbakat szusszan váltáskor a turbó, és mintha jobban is húzna lent. A motorháztető felnyitásakor pedig végképp nem értettük, hova bújt a Miniben az a turbó, amit a Citroen büszkén visel jó magasan, feltűnő helyen.
Adatlap
Citroen DS3 és Mini Cooper D
Motor | 1560 cm3, Dízel, S4 |
Teljesítmény | 112 LE |
Nyomaték | 270 NM |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 10,9 sec |
Végsebesség | 189 km/h |
Fogyasztás (vegyes) | 4,4 l / 100 km |
Nos, kérem, az történt, hogy a Minibe időközben szerkesztett egy igazi, saját dízelmotort a BMW. Állítólag a PSA nem tudott megfelelő szállítási mennyiséget garantálni a népszerű kis dízelből, ezért döntött a márkatulajdonos BMW saját fejlesztés mellett. Jól tette.
A Citroën motorja is erős, nyomatékos, de sokkal kevésbé él, mint a Minié. A DS3 békésebb, komótosabb hangulatot diktál, mint a Mini agilis, harapós, lelkesen pörgős, gonoszakat szusszanó motorja. A Mini váltója nem csak precízebb, de a rövidebb difivel együtt jobb gyorsuláshoz is segíti a különben kilóra azonos tömegő kocsikat: 9,7 másodperc a 0-100-as katalógusadat a DS3 11 másodpercével szemben.
Viszont a Citroën fél literrel kevesebbet evett azonos körülmények között. Ez a nagyobb élmény felára – a tesztátlag azonos körülmények között 5,12 liter volt a Citroennél, 5,6 a Mininél. Tudnak ennél is kevesebbet enni, de nehéz a harapós kicsikkel megállni az intenzív gyorsításokat, még nehezebb betartani a KRESZ sebességhatárait.
Vezetési élmény
A MINI egy nagy gokart. Kemény, pontos kormány, kemény, pontos futómű, kemény, pontos váltó, kemény, pontos fékek. Mindig kaland vezetni, akkor is, ha csak a gyerekért ugrik el az oviba az ember, akkor is, ha száz kilométereket hasít az autópályán valahová.
Közel a földhöz egy nyomatékos motor mögött: a MINI mindig sokkal-sokkal gyorsabbnak érződik, mint amilyen valójában.
Ebben a túlbiztosított, puha, habos világban igazi ajándék, hogy a MINI egyetlen gombnyomásra bármilyen tempónál engedi kikapcsolni a menetstabilizálót. Nem nagy rizikó ez, ugyanis a kicsi kocsi annyira precízen irányítható, annyira jóindulatúan, egyértelműen viselkedik a sarkokba tolt kerekekkel, hogy még egy nagymama számára sem probléma tempóból kézifékkel leparkolni a szembesávban. Valahogy így:
A Citroën is jó és sportos akar lenni, de nem tud. Hiába volt a tesztautón kiváló Bridgestone Potenza RE050A, hiába ülünk ebben is egész alacsonyan, hiába éppúgy 112 lóerős a dízelmotor, a nyúlósabb, kisautósabb fék, a pontatlanabb váltó, a könnyű kormányzás a MINI után olyan érzés volt, mintha egy új kocsiból egy tízéves, 300 ezret futott autóba ültünk volna át.
A kanyarokban a Citroën jobban tolja az orrát is, hiába kilóra ugyanolyan nehéz, 1,09 tonna, mint a MINI, jóval súlyosabbnak tűnik. De.
A Citroën puhább, finomabb, elegánsabb, ha tetszik, nőiesebb viselkedése csak játék közben, bóják között jelent hátrányt. Közúti forgalomban a nyomaték, az erő éppúgy megvan benne, mint a MINI-ben, csak sokkal kevésbé fárasztó, kevésbé igényel koncentrációt, kevésbé szívja ki a sofőr és az utasok erejét.
Ár
A két kis luxusvacak között az igazán döntő különbség árban van – ugyanakkor kategóriájukból adódóan pont az ár harcmezeje az, ahol nem fog eldőlni, melyiket választja a vevőjelölt.
A Mini katalógus szerinti ára ezzel a motorral 6,555 millió forint, a Citroëné 5,834. A másképp felextrázott, de saját hangulatvilágában mindkét esetben tökéletesebbre cicomázott kocsik között is megmaradt ez a jó tízszázalékos árkülönbség.
Tíz százalék márpedig tud dönteni a Swift-Fabia vagy a Golf-Astra versenyben, de nem tud dönteni két ilyen egyéniség között, mint ez a két csöppség. DS3-at és Minit úgyis csak szerelemből vesz, aki megteheti, márpedig money can’t buy me love, ahogy a Beatles is mondja.
Korábbi összehasonlító tesztjeink:
Nyolc középkategóriás Passattól C5-ig
Öt kisautó Swifttől Fabiáig