A prémiumkategóriában igen kevés a nem csupán adócsalásra jó modell, amelyben nem egy legfeljebb 120 wattos ablaktörlőmotor segít be a V12-es 600 lóerős benzinmotor munkájába. A Lexus mégis leginkább ilyeneket gyárt, és a CT200h-val ismét olyan vizekre evezett – egész pontosan az alsó középkategóriás, prémium kivitelű autók közé – ahol egyelőre senki másnak nincs hibrid modellje.
Na de mi hajtja?
Az új kis hibrid Lexus alatt a Prius hajtáslánca dolgozik, csak a köntös jóval elegánsabb. A kasztni nem lett túl izgalmas, egyszerűen szép, néhány igazán érdekes részlettel. Ilyen az összetett LED-es első lámpatest, illetve az autó oldalára is előrekúszó hátsó ablak.
Belső
Mivel a CT200h nem egy hatalmas autó, így odabent sem lesz visszhangos a fedélzeti hifi hangja. Felnőtteknek megfelelő a hátsó hely, de ha gyermekülést is kell hátra rögzíteni, akkor már valakinek nem lesz elég lábtere. A csomagtér sem óriási – hiszen errefelé lapulnak az akksik is – így a kétszintes hátsóban legfeljebb 375 liternyi rakományt vihetünk magunkkal az útra. (Bár ez még mindig több, mint a sokkal nagyobb Infiniti M35h-ban.)
Nézzenek szét odabent:
Igaz, hogy a jól ismert Prius-feeling átlengi az egész belsőt, – a legtöbb kezelőszerve, például a viccesen kicsike váltókar is nagyon hasonló – de a Lexus belseje mégis jóval összeszedettebb, komolyabb érzetet kelt. Jobbak az anyagok, szebb a kivitelezés, bár egy-két dolog hiányzik belőle. Nekem leginkább a Head Up Display hiánya tűnt fel, furcsa, hogy a Priusban ez belefért, itt meg nem.
Cirkuszt a népnek!
Egy hibrid jószágban kevés, ha csak a motorháztető alatt, illetve mélyen az autó belsejében történik a csoda. Láttatni is kell valamit, így a Priusból már megszokott egérmozi tudósít arról, hogy éppen mitől is megy az autó, vagy arról hogy az akksit éppen a mozgási energiánkból, vagy a benzinmotorból érkező energia tölti-e.
Maga a műszerfal is különleges, ha Sport állásba tekerjük a középkonzolt uraló programválasztó tekerentyűt, akkor veres fényben derengenek a műszerek és baloldalon fordulatszámmérő látható, ha inkább takarékosan vezetnénk, akkor kék háttérvilágítás, és energiamérleg mutató – amely a fékezés közben a visszanyert energia mennyiségéről is tájékoztat – mutatja, mi a helyzet.
A nagyméretű központi kijelző olyan messzire került a vezetőtől, hogy érintőképernyő helyett külön kis egérszerű joystick-al lehet a menüben kotorászni. Érdekes apróság, amely megkönnyíti a menet közbeni menüpiszkálást, hogy ha kattintható felületre téved a kurzor, akkor kezünkben kicsit megakad az egér. Eleinte idegesítő, mintha valami koszt szedett volna össze, de tényleg hasznos apróság. És akinek nem tetszik, kikapcsolhatja.
Tetszetős középkonzol, kevésbé tetszetős plasztikból gyúrva
Maga a középkonzol nem a legszerencsésebb anyagból készült, de a vicces ülésfűtés-kapcsoló, a sokfedeles USB-csatlakozó, és az automatikus váltó fokozatválasztójának mérete nagyjából minden kisebb bajt elfeledtet. Végre nem egy irdatlan nagy vasdarab tolakodik be az utastérbe. Váltani pedig ezzel a mérettel is lehet.
Zajos lenne?
A feszes futómű, és a méretes felnin feszítő peres abroncsok nem éppen utasbarát megoldások, de nézzük inkább a dolog jó oldalát, hiszen a CT200h sportosnak szánt modell – alacsony üléshelyzettel, sportprogrammal, bár ennek a 10,3 másodperces százas sprint és a 180-as csúcssebesség látszólag ellentmond. De örüljünk annak, hogy az autó kanyarban csekély mértékben dől, jó az úttartása és elegendő információ jön az út felől. Sőt, néha még talán sok is, főleg durvább aszfalton jön a kerekek felől nagyobb zaj, de ez is csak azért tűnik fel, mert amúgy a motor igen csendes, menet közben szinte alig hallani belőle valamit, csak teljes terhelés közelében kezd el hangoskodni.
A főszerepben: Lexus CT200h
Hasonlóan a Priushoz, a Lexus CT200h-ban is az 1,8-as benzinmotor 99 lóereje adja a teljesítmény nagyját. Ehhez szükség esetén a villanymotor is hozzáteszi a magáét, így ketten összesen 134 lóerőt hoznak össze. Nem túl sok, de ugye itt nem is az a lényeg, hogy hadd ömöljön az a benzin, hadd égjen a gumi. Épeszű közlekedésre pedig ez is megteszi.
Megőrjít
Csendes melós az 1,8-as benzinmotor, ritkán zúgolódik
A kis hibrid Lexus teljesen átprogramozza a vezetőjét. Meglehet, a teszthét alatt nem lettem a városi közlekedés legszimpatikusabb résztvevője, de a széndioxid-kibocsátásom valószínűleg még egy biciklis futár emissziójánál is alacsonyabb volt. Mert hibrid autóban a vezető különleges átalakuláson megy keresztül, feltéve, ha megpróbálja azt rendeltetésszerűen használni. Pirosnál például már messziről elkezdi finoman nyomni a féket, hogy a lehető legtöbb mozgási energiát sikerüljön visszanyerni.
Hosszú lejtőn pedig a motorfék helyett finom fékezéssel – ilyenkor az üzemi fékek nem dolgoznak, csak az áramot termelő villanymotor lassítja az autót -ereszkedik hosszú kilométereken át. Mi kipróbáltuk, a Szépvölgyi út tetejéről a szerkesztőségig lecsorogva – 3,5 km – a teljesen lemerített akksik szépen feltöltődtek. Így akár 2km-nyi tisztán elektromos hajtással megtehető távot gyűjtöttünk össze.
Városban araszolva finom gázkezeléssel egész komoly tempót lehet elérni, tisztán elektromos üzemmódban, néma suhanással. Aztán ha kiautóztuk az elektronok nagyját, vagy ha fürgébben gyorsulnánk, akkor beszáll a melóba az 1,8-as benzinmotor is. Gyorsan és hangtalanul, normális használat mellett néha csak a kijelzőről derül ki, hogy működik.
Fogyasztás
Az elmúlt hetek tíz, illetve bőven tíz liter felett fogyasztó autói után imádtam a Lexust a maga 5,1 literes átlagfogyasztásával. Pedig ebben volt minden, a hibrideknek nem túl előnyös autópályás út és városi araszolás is, finom pedálmozdulatos elektromos suhanás, és vad gyorsítás egyaránt. Meglepően korrektnek bizonyult a fedélzeti számítógép is, amely öt literre tippelte a 100 kilométeren elégetett benzin mennyiségét.
