Nagy, hosszú, lapos és sportos. Nagyjából így írhatnánk le néhány szóval a Hyundai legújabb és a cég számára talán legfontosabb modelljét, a középkategóriában debütáló i40-est. Ha egy kicsit jobban megnézzük, akkor egy elegáns, gazdagon felszerelt, tisztességes dizájnnal és kivitelezéssel megáldott vonzó kombit láthatunk benne, amely családoknak éppúgy okos választás lehet, mint a céges vásárlóknak.
Mondeo, és a Passat a cél
A belső tervezésénél valószínűleg egy atomjaira szedett Mondeót nézegettek a belsőépítészek, mert a hangulat és a formák nagyon hasonlóak. Az anyagminőség hibátlan, az összhang ízléses, és a kivitelezéssel sincsenek problémák. Sajnos a Hyundai képtelen elszakadni a kék háttérvilágítástól, így az i40-esben is szemkápráztató színű fényben derengenek a kivilágított gombok, kapcsolók, de reméljük, egyszer kifogynak abból a több konténernyi kék LED-ből, amihez évekkel ezelőtt juthattak igen jutányos áron.
Ülései felszereltségi szinttől függően fűthetőek, – a hátsók is – szellőztethetőek, illetve az elsők emelhetőek is. Hely bőven van az autóban, elől, hátul egyaránt, egyedül a három darabból álló impozáns üvegtető vesz el egy jó darabot a fejtérből. Én 190 cm-rel még éppen elfértem görnyedés nélkül a legalsó állásba beállított ülés és az üvegbura közti térben.
Norvég tájon száguldozó haladó i40-es az alábbi film főszereplője:
Jól fogy a Hyundai
Az i40-es kombi és szedán változata egyaránt Ulsan-ban, Koreában készül, és onnan utazik Európába. Bár az autót Európában tervezték, és főként az európai vásárlók igényei szerint hangolták, az európai gyártást a nosovicei gyár teljesen lekötött kapacitása miatt már nem tudták megoldani. A cseh gyárban a megnövekedett igények kielégítése érdekében nemrég álltak át a három műszakos gyártásra.
Koreai Passat
Stílusában, megjelenésében az i40-es ugyan közelebb áll a Mondeóhoz, mégis inkább a kategória egyik etalonjának számító Passathoz hasonlítják, több szempontból is. A Hyundai feláras extrákat is tartalmazó, zöld változatának CO2 kibocsátásától kezdve egészen a csomagtartó alsó peremének magasságáig.
Fűthető kormánnyal is rendelhető
Nincs ez másként az értékvesztéssel sem, ebben a műsorszámban is a Passathoz hasonlítja magát a Hyundai. Míg az i40-es előre, 90 000 futott kilométerrel és hároméves korral kalkulált maradványértéke 44,5 százalék, addig a Mondeo, Insignia ennél többet veszít értékéből, (43,3, illetve 43,5 százalék) míg a VW Passat fél százalékkal jobb eredményre képes. (45 százalék) Más kérdés, hogy szerintem az előzetesen, égig érő papírhalom mögött megtippelt értéktartás nagyjából annyira egzakt tudomány, mint a kávézaccból történő forint-svájci frank árfolyamjóslás. De valljuk be, jól hangzik.
Az i40-es kéz nélkül, Metallicára parkol:
Sofőrsegély
Sofőrsegítő berendezésekkel ugyan nem tömték púposra az i40-est, de nem is annyira szegény a kínálat, mint mondjuk a Peugeot hasonló méretű 508-asában. A Hyundaiban tolatókamera, és a kormányzásba beleszóló, a sávelhagyásra figyelmeztető berendezés is megtalálható. Ha pedig már ilyen ügyesen forgatja az autó a kormányt, akkor az automatikus parkolóhely felderítő és leparkoló rendszer sem maradt ki belőle.
Igaz, utóbbinak szép nagy hely kell, de meglepően jó aránnyal teszi be az autót az elektronika oda, ahová kell, civil áldozatok nélkül.
Extrák, alapáron
A Hyundai igyekszik a flottavásárlókat a pénztárcájuknál is megragadni – sajnos árakat még nem tudtunk kicsalni a hazai importőrből – így számos extra, mint például a térdlégzsák, elektromos kézifék, kulcs nélküli ajtónyitás, indítás, visszagurulás-gátló, aktív fejtámla, hátsó ülésfűtés, automatikus fényszóró az alap, GL felszereltségi szinthez is jár. Persze ez országonként más és más lesz, így nem szentírás, hogy ezek itthon is beleférnek majd az alapárba.
Két dízel, két benzines
Az i40-es kétféle benzines – 2,0 GDI 177LE, 1,6 135LE – és kétféle teljesítményváltozatú – 177, és 115 lóerős, 1,7 literes dízelmotorral érkezik. Az előrejelzések szerint az összes eladott i40-es 77 százalékában az erősebb dízelmotor dolgozik majd. Váltóból is kétféle választható, az automatikus és a hagyományos kéziváltó is hat-hatfokozatú.
Mivel ebben a kategóriában Európában főleg a kombik mennek, így a nagy és variálható csomagtartó sem maradhatott ki az i40-esből. A katalógus szerint 553 literes csomagtartóban – rendelhető elektromos nyitású-zárású hátsó ajtóval is – mozgatható rakományrögzítő kordonnal lehet maradásra bírni a poggyászt még sportos vezetés mellett is.
Mi a próbavezetést a 177 lovas benzinessel kezdtük. A választásnak roppant prózai okai voltak, ez az autó volt az egyetlen, amelynek volt rendes színe, így jobban mutat a fényképeken, mint egy szürke, fekete változat. Miután megéreztük, hogy ebbe a testbe mégiscsak valami izmosabb dízel illik, gyorsan lecseréltük egy automatikus váltós darabra. Igazából ez áll a legközelebb az autó stílusához.
Kényelmes, szinte végtelen távokat megtehetünk vele és nem is annyira lomha. A benzines motor manuális váltó kissé élettelen duója után kifejezetten kellemes kaland volt a gyengébb dízelmotor szintén kézi váltóval. Semmi különleges élmény nem ért minket a kormánya mögött – Norvégiában különösen kegyetlenül bánnak el a gyorshajtókkal – csupán egy gondosan összerakott, kívül belül csinosra sikeredett, tisztességes kivitelű autóval volt dolgunk. Ha még az ára is jó lesz, akkor fényes jövő várhat az i40-esre a cégautó piacon.