Néhány éve még a négyajtós Porsche említése is istenkáromlás lett volna, mára azonban már a takarékos, dízel Porsche is valósággá vált. Mivel Európában tombol a dízelbuzéria, és a Panamera konkurensei mind tudtak valamit kínálni ezeknek az embereknek, így a Porsche sem tehetett mást, fogott egy már bevált bivalyerős dízelt és nekilátott takarékos családi autót gyártani. Gazdagoknak.
Pánikra nincs ok
Megnyugtató hír, hogy az elsőkerék-hajtású Panamera érkezésétől egyelőre nem kell félnünk, hiszen a motor olyan alacsonyan van a járgány orrában, hogy az alá már nem fér el semmi. Így szerencsére marad a hátsókerékhajtás, reméljük örökre.
Dízel Panamera mozgóképen:
Szélesedik a paletta
A táblázat bal-felső sarkában a leggyorsabb, a jobb alsóban a legtakarékosabb Panamera pihen
Míg áprilisban Sanghajban a legerősebb, leggyorsabb Panamera modellt, a Turbo S-t mutatták be, 550 lóerővel és elképesztő, 3,8 másodperces gyorsulással – addig a mostani, augusztustól rendelhető dízel variáns a táblázat másik sarkában tűnik fel, ahol a fogyasztás a lényeg. Papíron a háromliteres, 250 lóerős V6-os dízelmotorral – alacsony gördülési ellenállású gumikkal – akár 6,3 literrel is eljárhat a spórolós Porsche tulajdonos.
Bár mérni nem állt módunkban, de a próbaúton nálunk is mutatott hét liter alatti értéket a fedélzeti számítógép. Igaz, tízet is.
Három centi híján ötméteres a Panamera
Mivel amikor megálmodták a négyajtós Porschét, még a legelvetemültebb gyári ember sem sejtette, hogy előbb-utóbb dízelmotort is kell hozzá kínálniuk, így nem volt könnyű a VW-tól Auditól – csak jobban hangzik így – érkező nagyobb és nehezebb motort befeszegetni a Panamera orrába. Hála a vasöntvény motorblokknak és a turbónak, a dízelmotor 120 kilogrammal nehezebb a V6-os benzinesnél.
És mivel egy Porsche még gázolajégetés közben sem kerreghet, ezért a motorteret alaposan ki kellett tömni hangszigetelő anyaggal. Kintről a „diesel” felirat, illetve szemből nézve a kerekek előtti légbeömlők – amelyek az intercoolerekhez vezetik a levegőt – árulják el, hogy dízel Panamerát látunk, bentről pedig a hatezerig skálázott fordulatszámmérő buktathatja le a tulajt.
Viccesen elnagyolt sebességmérő, ötvenes lépésekkel
Ha elég gyorsan megyünk vele, kinyílik a légterelő
A motorhanggal is sokat kísérleteztek, így kintről, az autó háta mögül ember nem mondja meg, hogy milyen üzemanyag kell az autóba. Elölről és bentről már más a helyzet, ugyan a hat henger miatt kellemes duruzsolást szivárog csak ki a lemezek alól, de ezt azért már nem lehet elhibázni.
Tökéletes munkát végeztek a lakberendezők is, a négyszemélyes utastér szenzációs. Gyönyörűek a műszerek – van is belőlük temérdek, csak győzze őket leolvasni a vezető – a sportüléseket ezer módon lehet állítani, és minden úgy működik, mintha ezer évre tervezték volna. Még a belső kilincsen is érezni, hogy elpusztíthatatlan, nagy darab fém szerkezet. A váltó környékén gombok tucatjai, a kesztyűtartó felett pedig a világ egyik legmókásabb pohártartója található.
A nyolcfokozatú automatikus váltót a kormány mögötti fülekkel is lehet kapcsolni
Sajnos összehasonlítási alapom nincs, nem tudom, milyen lehet a benzines Panamerához képest, a most próbált dízel változat. Csupán a dízel Cayenne-ről vannak emlékeim, illetve arról, hogy ott a dízel variáns meggyőzőbb volt a modellhez rendelhető leggyengébb benzinesnél. Szerintem nagyjából hasonló lehet a helyzet itt is. Nagy különbségek nincsenek, ugyan a dízel ötven lóerővel gyengébb, cserébe a forgatónyomatéka 400 helyett 550Nm és a gyorsulási adataik között is mindössze fél másodpercnyi különbség van a benzines javára.
Bánatunkra a német autópálya ezúttal kimaradt a tesztútból, helyette kacskaringós utakon forgolódhattunk a négyszemélyes Porschéval. A motor tisztességesen tette a dolgát, legfeljebb valami hátborzongató hanggal tehette volna élvezetesebbé az utat. De ha rápillantottunk az átlagfogyasztást jelző számra, rögtön ismét jól éreztük magunkat. Egy tankkal – ami itt nyolcvan litert jelent – akár 1200 kilométert is leautózhatunk anélkül, hogy meg kéne állni üzemanyagért.
Remek munka a nyolcfokozatú automatikus váltó is – amit a tesztautóban nem a kormányra szerelt gombokkal, hanem a mögé épített fülekkel is lehetett kapcsolgatni. Menet közben roppant fürgén kapcsolgat – a kollégánál talán hetesből hármasba is visszadobta – de a finom forgolódásnál, araszolásnál is jól dolgozik.
Futóműve egyáltalán nem kemény – mi az állítható keménységű légrugós változatot nyertük meg – és az autó még az engedékenyebbre kapcsolt elektronika mellett is jóindulatú marad, a teljesen semleges, szerethető. Ha nagyon bele kell kötni valamibe, akkor a kormányt kritizálnánk kicsit. Nagy baj nincs vele, de ha valamivel több információ jönne az út felől, akkor még jobban szeretnénk.
Ez mind dízel Panamera
Szerencsére a Porschék nemcsak menni, hanem megállni is tudnak. A Panamera a közel kéttonnás tömegének rohanását földöntúli lassulással képes megfékezni az elöl harminchat centis átmérőjű féktárcsa és a hatdugattyús féknyereg duója, miközben a lazábban rögzített zsigereink a hasfalunkon keresztül igyekeznek elhagyni testünket. Magyarul a Panamera megáll, mint szög a bükkfában. Ugyanolyan gyorsan és határozottan.
Hazai árat még nem tudunk, de a német oldalon 80000 euró (21,5 millió forint) körül indul a dízel Panamera ára.
Tehát továbbra is van miért irigyelni a Porsche tulajdonosokat. Mert nekik még akkor is jó, amikor spórolnak.
