A Citroën DS3 kitűnő dobása volt a franciáknak. A kellő ízléssel megrajzolt, prémiumigényű kisautó nem kevésbé vonzza a tekinteteket, mint egy Mini, Fiat 500, vagy Alfa Romeo Mito. Ebben a ligában pedig ez jelenti a sikert, hiszen a vásárlóközönség nagy része benyomások alapján dönt.

Kérdés, hogyan lehet ezt tovább fokozni? Lehet mokány sportgép egy eredetileg hölgyeknek szánt ékszeres dobozból?  A legtöbb gyártó szerint igen, a Fiat 500-nak ott az Abarth, az Alfának a Mito QV, így a DS3 sem maradhatott felpaprikázott verzió nélkül.

Nekünk is kell erős törpe!

Ezt az űrt a raliban elért sikerek előtt tisztelgő Citroën DS3 Racing hivatott betölteni.  Kíváncsian vártam, vajon mernek-e igazi kemény, sportgénekkel átformált négykerekűt talpra állítani a Citroën tervezői.

Igazi heavy metál szólót akartam hallani. Azt a fajtát, mikor a fél közönség már kivonul, mert nekik túl kemény, túl nyers az élmény, de a műértő, rajongó mag marad, és majd elalél a gyönyörtől.

A külső megadja az alaphangot, ilyen harsány, piperkőc gépben még nem pihentettem a hátsóm.

Jó a fara muci

Az alap DS3 formája ebben az esetben is kitűnően működik, a kis gombóc morcosan kapaszkodik az aszfaltba. Körbejárva a vonalak zömök, masszív egységet alkotnak, megspékelve apró, érdekes részletekkel. Ilyen az első lökhárítón végigfutó két LED sor, és a kerékjárati íveket ölelő karbon díszítés. A B-oszlop cápauszonyhoz hasonló nyúlványa a fekete-narancs színösszeállításban elveszti hangsúlyát, pedig kétségtelenül ez a legtökösebb ötlet az egész autó körül.

A matricáktól eltekintve kívánatosan agresszív a külső
Zsúfolt az orr, LED sor, ködfénylámpa, fényszórók övezik a narancs rúzzsal kihúzott hűtőrácsot

Zsúfolt az orr, LED sor, ködfénylámpa, fényszórók övezik a narancs rúzzsal kihúzott hűtőrácsot

Hiába mindez, nálam a 100.000 forintos tételként megjelenő matricázással a DS3 Racing átlépett egy határt. A króm kilinccsel együtt úgy rántja át giccsbe az összképet (a rockzenei hasonlatnál maradva), mint szólógitárost a csillogó latexnadrág. Sok lett a körömmel vígan lekaparható dísz, az üzemanyagtöltő nyílás körüli figyelmeztető felirat már szinte röhejes.

Könnyen felülemelkednék a dolgon, ha mindez nem tenné az autós fauna kihívó hüllőjévé a DS3 Racinget. Így viszont David Attenborough a Citroënhez közel hajolva csak ennyit suttogna a kamerába: „Íme a nagyon ritka, de rendkívül feltűnő francia törpe aszfaltkapaszkodó. Narancs-fekete színeivel és morgós hangjával már messziről tudatja, pórul jár az a ragadozó, aki őt szemelte ki prédaként.”

Vérszemet kapott éjjeli vadak

A sárga-fekete színek a természetben méregre utalnak. Ebben az esetben sincs másként.

A sárga-fekete színek a természetben méregre utalnak. Ebben az esetben sincs másként.

A sárga-fekete színek a természetben méregre utalnak. Ebben az esetben sincs másként.


Csakhogy a városi ragadozók nem ismerik a természet törvényeit. Nyaki ütőérből vérző BMW, hörgősre tuningolt Honda, szinte mindegy ki állt be mellém a pirosnál, mind a véremet akarta. Elhiszem, hogy valakinek ez kell, és a visszapillantó tükörben zsugorodó „homasita” huszárok látványától dagad a cerka, de egy idő után fárasztó a sok közjáték.

Legalább a hasonló műsorokat fejedelmi helyről élvezhetjük. A kagylósított ülések méretesebb testeket is jól tartanak, nem kell attól tartani, hogy satuba szorítva érezzük majd magunkat. Példás ergonómia, szemnek kedves műszerek, jó fogású kormány, és pőre fém pedálok várják a sofőrt.

Na jó, belül is rángatózik párat az ízlésficam, de a rikító narancs műanyagról a motor beindításakor biztosan megfeledkezünk. Úgy hörög, harákol az 1.6 literes turbós benzines, hogy kedvünk lenne gyógyító szándékkal hátba veregetni.


Indítás után muszáj pár percig rövid gázfröccsökkel élvezni a mély röfögést, főleg mert menet közben és magasabb fordulaton eltűnik ez a karakter. Sosem hiányoltam a sportkipufogók fejfájdító zúgását, de egy leheletnyivel több zajt engedhettek volna az utastérbe.

Hol az élmény?

A hétköznapi gurigázásnál mindez nem hátrány, sőt az egész autó teljesen civilizáltan viselkedik. Nyugodt szívvel rábízható a retikülben ölebet szeretgető hölgyekre is. Úgyis hamarabb megijednek, minthogy bármi drámai is történne az autóval.

Belülre is jutott a matricákból

Belülre is jutott a matricákból

Belülre is jutott a matricákból


A motor maga 207 lóerőt és 275 Nm nyomatékot állít szolgálatunkba, ezen értékek pedig tényleg kezelhetetlen erőgépet ígérnek a tapasztalatlan kacsóknak. Viszont ez az erő igencsak kacifántos úton jut el az aszfaltig.

A hatgangos váltó ugyanis elnyújtott fokozatokkal operál, korán elkapcsolgatva szinte szó szerint tunyává válik a kis aszfaltgyúró. Gépészkedni kell, ha elő akarjuk csalogatni az állatot. Akár 70 km/h sebességnél is nyugodt szívvel ránthatjuk a kettest, sértődés helyett ekkor kezd el élni a DS3 Racing. Ráadásul a kipörgésgátló is szigorú darab, a megcsúszás gondolata előtt fényévekkel avatkozik be, szerpentines ökörködéshez kötelezően ki kell kapcsolni.

Az ároktól még ilyenkor is távol tart minket a 3 centiméterrel növelt nyomtáv és a 1,5 centiméterrel ültetett, keményebb rugókkal felvértezett futómű. Ha pedig fékezésre kerül a sor, akkor négydugattyús Brembo pofák harapnak hatalmas tárcsákba, és lassítanak remélhetőleg még kezelhető tempóra.

Kellő ergonómia, giccsbe hajló részletekkel fűszerezve

Kellő ergonómia, giccsbe hajló részletekkel fűszerezve

Kellő ergonómia, giccsbe hajló részletekkel fűszerezve


Ennek nyomán jöttem rá, a DS3 Racing született mazochista. Kemény kézzel kell ostorozni, hogy igazi élvezetet nyújtson.

Éjjeli őrjárat

Hiába használtam napokon át a rám jellemző hűvös vérmérséklettel, sehogy se bújt ki az igazi mókamester. Ott volt az a többet várok érzés, főleg miután elolvastam a neten fellelhető véleményeket. Egy éjjel ezért fogtam magam és kihalt hegyi utakon gyilkoltam halomba a bogárrajokat.

Ekkor állt össze a kép! Az amúgy hosszú úton, karcosan kapcsolható váltó a határozott mozdulatok hatására recsegés nélkül tette a dolgát. A sűrű váltórángatással éltető fordulatszámon tartott motor pedig csak falta a benzint és termelte a lóerőket. Szerencsére a kormányt nem kellett rángatni, az elektromos szervó pozitív csalódás volt, minden esetben szép ívet rajzoltak ki a 18 colos kerekek.  Nem paskolni kellett, inkább pofozni. Ez volt a kulcs.

Csak gazdag hülyéknek

A Citroën méregzsákja nehéz ügy, ha racionális, józan ésszel állunk hozzá. Egy ekkora autóért 8,4 milliót kiadni nettó őrültség. Túl alacsony, egy átlag fekvőrendőr képes letörni az első karbon spoilert (saját tapasztalat).

Hátul ülni igazi inkvizíciós kínzás, csomagtartó szinte nincs, kedvenc zenéinket pedig hiába hallgatnánk pendrive-ról, csatlakozó híján azt legfeljebb a fülünkbe dughatjuk.
A navigáció pontatlan, ráadásul nehézkesen kezelhető a rádión összezsúfolt gombokon keresztül. Az olaszosan öntörvényű légkondicionálóról már nem is beszélve.
  
Nem véletlenül készült csak 1000 darab, nem világmegváltásra szánták. Hanem azon keveseknek, akiknek már nem kell a józan gondolatokra hallgatni, ha autót vásárolnak. Az ő kegyeikért versenyez még az unalmas külsejű, de hasonló teljesítményt sokkal olcsóbban mérő Renault Clio RS, valamint a kanyarvadászat koronázott királya, a Mini Cooper JCW 211 lóerővel az orrában. Ráadásképp a kategóriateremtő Volkswagen Golf GTI is hasonló áron kelleti magát.
 
Az igazat megvallva fogalmam sincs, ezek az ellenlábasok mennyivel nyújtanak többet. Annyi biztos, a Citroën DS3 Racing üdítő és érdekes jelenség. Apró és bosszantó hibái ellenére 200 lóerőt nem kapunk feltűnőbb csomagolásban. Tehát szűkebb, vagy tágabb ismertségi körünk elkápráztatására a francia törpe aszfaltkapaszkodó az egyik legalkalmasabb eszköz.