Szerencséjük van az autógyártóknak. Memóriánk véges, szemünk vak, fülünk süket. Egyszerűen minden ötlet eladható újra meg újra, csak kicsit leporolva, gatyába kell rázni, és máris úttörő innováció lesz belőle. Az Opel Corsa Ecoflex kivitele kiváló példa erre a szellemi újrafelhasználásra. Abban a ligában játszik, ahol a hangzatos feliratok mögött buddhista türelemmel kaparászva találunk csak tartalmat.
A villámos kisautó szinte ott áll minden sarkon, nálunk is vendégeskedett már a család minden tagja, ráncfelvarráson innen és túl. Ezért a formai ömlengést most átfutjuk, mint kötelességtudó képviselő a törvényjavaslatot.
Csak óvatosan a szikével
Egy hordákban előforduló népszerű kisautó formája gyorsan öregszik, ezért a Corsa még idén tavasszal átesett a kötelező botoxkezelésen. Mint mindig, most is a frontrész hangulatán srófoltak, a kicsit álmos pofát szétterpesztett alsó levegőbeömlővel, új ködlámpafészkekkel, és fényszórókkal csinosították tovább. A jó munka felett érzett örömben úgy tűnik, minden grafikus eltörte a digitális ceruzát, mert máshova nem igen jutott a kreativitásból.
Ennek ellenére nem lehet belekötni, pofás kis aszfaltbuborék az Opel Corsa, hölgyismerősök kivétel nélkül magukénak akarták. Mielőtt elkalandoznánk, inkább egy huszárvágással visszatérek a teszt apropóját adó kis zöld Ecoflex feliratra.
Keblére ölel a Greenpeace?
Az Opel környezet- és pénztárcakímélő tagozata ez, cél az esőerdők és a Föld megmentése, meg persze a modellpaletta emissziójának alacsonyan tartása. Nincs szó trükkös hibridhajtásról, vagy fékenergia-felhasználásról, a szokásos, jól bevált recepthez folyamodtak a németek. Vették a legkisebb,
legtakarékosabb dízelt, csaptak hozzá start-stop rendszert, betömték a hátsóját egy bitang erős koromszűrővel, majd az egészet nyakon öntötték leültetett futóművel (20 mm) és kis gördülési ellenállású abroncsokkal.
Az összképet csak az ötgangos váltó rontja. Nem is értem, ezt miért kellett? Elvileg hosszúnak becézett utolsó fokozattal, de 400 kilométer autópályán megtett kilométer után jelentem, elkél egy hatodik sebesség is.
Természetesen okosabb koponyák mérik, kutatják a koplalás titkait, mint én és ők pontosan tudják, hogy a szabványos mérésben nincs szerepe a hatodiknak, mert olyan lassan megy az autó és 120-ra is csak másodpercekre gyorsul fel. A számok őket igazolják. Igazi rekorder a kis Opel, szinte elég fotókat mutatni neki benzinkutakról, vagy meglengetni az orra előtt a töltőpisztolyt és már megy is.
Megelégszik 3,5 liter gázolajjal száz kilométeren, miközben 95 lóerő és 190 Nm nyomaték repít minket úti célunk felé, kényelemben, nyugalomban. Bevettétek? Persze, hogy ezek csak a gyár által, egy álomvilágban felépített laborban mért adatok. A kis köszörű járt már nem egy puhalábú, türelembajnok újságírónál, és senki sem tudta a gyári értéket produkálni. Közel sem.
A ráncfelvarrás csak az orr részt érintette
Azt hiszem, én a legváltozatosabb körülmények között használtam, városban, országúton, és autópályán, néha egyedül, néha négyen, klímával és nélküle, sietve, vagy ráérősen. Így sikerült 5,1 literes átlagnál megállapodni, ami hajnalig tartó viták alapja lehet.
Egy kifejezetten koplalásra tervezett, környezetbarát kisautó ne zabáljon ennyit. Pláne, ha a gyár igazi szaharai tevét ígér. Viszont az Opel Corsa már régen nem a kicsi és könnyű kategória. 1145 kilójával és közel négy méteres hosszával üti a korábbi kompaktokat. Ráadásul négy személy vígan és mosolyogva utazhat vele hosszú távon, a sofőrt ülés- és kormányfűtés kényezteti, az utat komoly érintőképernyős navigáció mutatja. Ebből a szempontból már nem annyira rémes az öt liter. Ráadásul ez az átlag szinte állandó, a Corsa kelepelője hozza a dízelek jó tulajdonságát, miszerint terheléstől függetlenül megelégszik ugyanannyi gázolajjal.
Nem csak ebben hasonlít a régi jó német csettegő dízelekre, hangja is olyan, mintha egy Golf II motorját izzítanánk életre. Nekem pár napig vicces volt a minden indításkor jelentkező harcias kelepelés, szinte megkedveltem a gorombaságát. Bár azt sem kétlem, hogy pár hónap után vattát öntenék a motortérbe, annyira zavarna a beszűrődő morgás.
A környezettudatos Corsa cammogásra termett, sosem volt szívem halálba pörgetni a kis gázolajmajszolót potom 95 lóerő kedvéért. Mintha a gázpedált is az átlagnál erősebben kellett volna nyomni, lehet ez is egy trükk a takarékosságra, vagy csak én vagyok paranoiás.
Persze ha nem az apokalipszis lovasai elől menekülünk, együtt lehet élni a 177 km/h végsebességgel és a 12,3 másodpercet igénybe vevő százas sprinttel, pláne hogy semmi sem csábít ökörködésre. A kormány érzéketlen és pillekönnyű, ahogy ez a városba szánt típusoknál lenni szokott, még a kávéfőzésre szakosodott irodisták bicepsze sem durran be a napi forgolódásban. A futómű a magas oldalfalú abroncsokkal megfejelve igazi semleges egységet alkot, billegős, bólogatós, de kényelmes. Az elemek összessége így teljesen passzol a motor karakteréhez, minden a nyugodt, megfontolt haladásra ösztönöz.
ADATLAPOPEL Corsa 1.3 CDTI Enjoy EcoFlex S.-S.
Motor
dízel
Teljesítmény
kW (95 LE)
Gyorsulás (0-100 km/h)
12.3 mp
Végsebesség
177 km/h
Fogyasztás (vegyes)
3.5 l/100km
Listaár:
4 062 000 Ft
|
Még mindig csak maszatolás
Zöldség ide vagy oda, a Corsa ebben a formában is kívánatos kisautó marad, de azért akadnak aggasztó kérdőjelek. Egyszerűen túl ritkán kerülünk olyan élethelyzetbe, ahol halvány erényei érvényesülni tudnának az átlagos kivitelekhez képest. Nem tudom, kit csábít a felirat, és a fogyasztásban jelentkező harmatnyi különbség. Hozzáteszem, az előd Ecoflex modellek még ennyit sem tudtak felmutatni, a kis villámos legalább a kötelező köröket jól futotta.
Nemcsak méretben ér össze a felsőbb kategóriákkal a Corsa, hanem árát tekintve is. Alig kevesebb mint négymillióért vihetjük haza a legpuritánabb Ecoflex kivitelt, de az összeg pár tételt kipipálva könnyedén felszalad 4,5 millióra. Ennyi pénzért pedig sok kis koplalóművész dízel kínálja magát, a Volkswagen Polo BlueMotion-től kezdve a mikrohibriddel újító Citroën C3-ig.
Ne érjük be ennyivel, ez még mindig csak szépségtapasz, és nem csak az Opel részéről. A többi gyártó hasonszőrű modellje is legfeljebb a mi lelkiismeretünk megnyugtatására hivatott, egyébre nem. Ha már magasba tartják a környezetvédelem zászlaját, akkor itt az ideje radikálisabb, a mindennapokban is működő friss ötleteket felmutatni, mert ez így csak maszatolás.
