Hatalmas, szögletes, erős, jól felszerelt, öt ember minden szükséges és szükségtelen úti kacatja belefér, és összkerék-hajtású. Az orrán – a radar mellett – pedig levesestálnyi Volvo jel díszlik. Jól kezdődik a hét.
Mitől Ocean Race?
Kívülről az óceánkék vagy csillámezüst fényezés, egyedi, hullámmintás 18 colos alufelni, Ocean Race embléma a sárvédőn, bézs bőrkárpit – de ez ízlés szerint lehet fekete is – feliratos csomagtérroló, és különleges öltések a kárpiton, valamint a szőnyegek sarkának apró díszítései is a vitorlákat idézik.
Odabentről akár a végeláthatatlan óceán, úgy terül el előttünk az öthengeres dízelt takaró motorháztető. Ha nagyon erőltetjük a hajós hasonlatokat, akkor még úgy is érezhetjük, mintha egy kisebb vitorlás kapitányi hídjáról tekintenénk alá: kicsit magasabbról és kicsit billegősebb székből irányíthatjuk a tényleg impozáns, hajónyi acéltestet.
Belsejében is apróbb poénok emlékeztetnek a Volvo és a vitorlás világ kapcsolatára, ilyenek a vitorlavásznak varrását idéző öltések a kárpiton, a középkonzolt, illetve az utas ülése előtt lévő alumínium betét díszítése, amely kikötőben pihenő vitorlások árbocát mintázza, a csomagtér rolója pedig hajókötél fogantyút kapott. És persze a temérdek Ocean Race felirat, táblácska, hímzés, üdvözlőképernyő.
Színes, szagos, kényelmes
Az XC70-es belseje gusztusos, príma minőségi berendezési tárgyakkal van tele, érezni, hogy még arra is odafigyelnek, hogy a felhasznált anyagok jó szagúak legyenek. Ócska műanyagoknak nyoma sincs, a kapcsolók határozottan működnek és masszívak. Ülése telitalálat, egyedül a fix, állíthatatlan magasságú fejtámla okoz kellemetlenséget, legalábbis 190 centi körüli termetnél.
Ilyen környezetben hatalmas távokat is komolyabb lelki törés nélkül le lehet vezetni. Ránézésre azt gondolná az ember, hogy ekkora autóban végtelen tereket talál, de sajnos ez nem teljesen így van.
Volvo Ocean Race
Az utóbbi időkben háromévente – korábban négyévente – megrendezett vitorlásverseny ötlete 1972-ben pattant ki pár ember fejéből, és némi szervezés után, egy évvel később már neki is vágtak a vitorlások az embert próbáló tengeri viadalnak.
Még csendes vizeken ringatóznak a hajók, de lesz ez másként is
A legutóbbi, 2008-2009-es versenyhez hasonlóan idén is a spanyol Alicante kikötőjéből indulnak a hajók – de most nem Szentpéterváron, hanem az írországi Galwayben lesz a cél, miután a kilenc szakaszból álló futam, jövő júliusban véget ér. Közben a versenyzők érintették Fokváros (Dél-Afrika), Abu Dhabi (Egyesült Arab Emirátusok), Sanya (Kína), Auckland (Új-Zéland), Itajaí (Brazília), Miami (Egyesült Államok), Lisszabon (Portugália) és Lorient (Franciaország) kikötőit. A legnagyobb nehézségek messze lent, a déli féltekén várnak a hajósokra, ahol a harminc méteres hullámok, és a 100km/h-nál is erősebb szél sem ritka.
Ilyenek a Volvo Ocean Race kalandosabb pillanatai:
A tesztautóban automatikus szerkezet kapcsolja a fokozatokat
Menet közben az öthengeres dízelmotor barátságosan dörmög valahol az acéllemezek mélyére zárva. Tanulságos, hogy a négynél csak eggyel több henger is mennyivel kellemesebb hangot ad. A hátsó ülésre telepített négyéves rá is kérdezett, hogy „Apuci, ez villanyos autó?” (A villanyautó intézményével roppant hasznos dolog időben megismertetni a fiúgyermekünket, mert így nem minden kisautót fog üvöltve-brummogva tolni a szőnyegre rajzolt girbegurba utcákon, hanem lesznek némán suhanó példányok is.)
Hatalmas csomagtartót rejt a hátsó ajtó
7,8liter gázolaj száz kilométerenként. Nem érzem soknak, hiszen 215 lóerőt ad cserébe a motor. De nem aszfaltszaggató, gumifüstölőt, hanem amolyan nyugodt, dízelmozdonyos fajtát. Az XC70-es amúgy sem az az izgága jószág, pedig a technikai adatok közt olvasható 8,3 másodperces gyorsulás egész imponáló adat. Motorja a bődületes nyomaték miatt nem nagyon jön zavarba, valószínűleg ez akkor is így lenne, ha lószállítót, kishajót, vagy váltva-forgató ekét kötnénk mögé.
Az XC70-es az a fajta autó, amivel közepesen vacak úton lehet irgalmatlan gyorsan menni. Mivel földúton nem jellemző a sebességkorlátozás, ezt érdemes is kipróbálni. A 21 centis szabad hasmagasságnak hála, ilyenkor a bakhátak sem szaggatják le az autó érzékenyebb részeit, a hosszú rugóút pedig ügyesen nyeli el az úthibákat. Persze ennek kanyargósabb aszfaltúton is érezni a hatását, az XC70-es hangulata ilyenkor tényleg közel áll a hajókéhoz.
Csomagtartó
A száraz adat, miszerint 575 liternyi csomagot pakolhatunk be hátra, nem mond túl sokat. Persze ez sem hangzik rosszul, de a tekintélyes méret mellett vannak egyéb zseniális ötletek is az autó csomagtartójában. Kedvencem a tetőből lehajtható rács, amivel megakadályozhatjuk, hogy még a hanyagul, mindenféle rögzítés nélkül behányt csomagok se szakítsák le kíméletlenül a fejünket egy vészfékezésnél. Szintén az ergonómiaszakon végzett svédeket dicséri, hogy több emeletes a raktér, van benne 12 voltos csatlakozó, világítás, és a rögzítőfülek mellett a padlóból felhajtható csomagrögzítő lap is. Ennél többet talán nem is nagyon kell tudnia egy csomagtartónak.
Gyorsítás
Javult a menürendszer, de a navigáció honismeretből még gyengélkedik
Korábban egész sok kritika érte a fedélzeti számítógép gondolkodási idejét. Az XC70-esben ez mintha már nem lenne annyira idegesítően lassú és szerencsétlen, mint a korábbi változatokban dolgozó szerkezet. Igaz, a navigáció továbbra is csúfosan elvérezne egy honismereti vetélkedőn, és még némi logikai zsákutca is benne maradt, de az egész szerkezet már jóval szerethetőbb, mint korábban, például az XC60-asban található, korai példánynál. Nálunk az útvonaltervezésbe azért egyszer-egyszer becsúszott valami ronda nagy baki, de ha az ember nem követi gépként a géphangot, akkor megúszhatóak a hosszú, logikátlan kerülők.
Az viszont feledteti a bosszantó apróságokat, hogy a fedélzeti számítógép segítségével az autó rengeteg funkcióját szabhatjuk kedvünk szerintire. Így a kormányrásegítés mértékétől a komfortindexen és a zárak működésén keresztül az autó fényszórójának extra funkcióiig szinte mindent. És ez nagyon jól eső dolog.
Mozgóképen az XC70-es:
Biztonság
Ha Volvóról beszélünk, legtöbbünknek boldog, egészséges, vidám nyugdíjaskort megért tesztbábuk képe ugrik be. Bár az XC70-est külön nem törte össze az EuroNCAP, csak V70-es törésteszt adataik vannak, amelyek alapján – nem meglepő módon – ötcsillagosra értékelik az autót.
Van is miért, az autó lassabb tempóval akkor sem gázol gyalogost, ha mi akarjuk, megóv a koccanásoktól, nagyobb sebességnél figyeli a holtteret – bár ezt extrém alacsonyan járó nap mellett, amikor az belevilágít a kamerába, rosszul csinálja, állandóan hisztizik, akkor is, ha autó még a holttér környékén sincs – sípol, világít, ha ütközést szimatol, valamint az irányjelzés nélküli sávváltás miatt is morog.
Számomra az XC70-es több szempontból is a legjobb Volvo, de nem kell velem egyetérteni. Óriási belsejébe minden belefér – és akit, amit beletettünk, arra vigyáz is – nekem bejön ez a klasszikus, igazi szögletes kombiforma, a hosszú távon is kényelmes fotelek és valószínűleg a kényelmes automatikus váltóhoz is már hozzáöregedtem. De szerencsére még szeretek hitvány utakon négykerekes autóval randalírozni.
