Tudjátok, milyen érzés szűk korallzátonyok között cikázó halrajjal úszni? Én már tudom, de ahol megtapasztaltam mindezt, se tenger, se korall nem volt.
Organikus káosz
A legtökéletesebb halélet-szimulációban a Volkswagen up! nemzetközi bemutatóján Rómában volt részünk. Az olaszok elképesztőek. Nincs az a dupla fekete koffeinbomba, ami jobban felpörgetne a római forgalomnál. Lüktető, lélegző organikus káosz közepébe csöppentünk. Csak a főbb KRESZ-szabályok érvényesek, az útburkolati jeleket ajánlásként kezelik a helyiek. Ösvények nyílnak néha a két sávon négyesével állók között, ahol elslisszan egy Smart, vagy egy semmiből feltűnő motorraj.
Kürt is szól gyakorta, de nem az anyázós féle, hanem inkább a „Gyerünk, mennnyé máá!” felszólítás. A legfurcsább az egészben, hogy működik. Sokat álltunk ugyan, de kétszer annyi autó között, fele olyan széles utakon, mint Budapesten. Mindenki haladni akart, szó sem volt szándékos feltartásáról, vagy ész nélküli kamikaze akciókról.
Talán ezen okból kevésbé éreztük feltartva magunkat. A rajszerű közlekedés árát a horpadt, ütött, karcolt karosszériával kell megfizetni. Hihetetlen, de minden autó, kivétel nélkül – sérült volt. Ennyi áldozat vállalható, a gyűrött vas még mindig jobb, mint az idegösszeomlás.
Biztonsági játék
Ennél jobb helyszínt el sem lehetne képzelni a Volkswagen up! megismerésére. A németek hosszú idő után merészkedtek vissza a városi törpék piacára, kíváncsi voltam, milyen lapok rejlenek a zsebükben.
A tét magas, az up! közeledtét nem véletlenül rágják a szánkba már hónapok óta. 90 százalékban új fejlesztés, egy felemás sikerű előd a Lupo emlékével terhelve. Sok fej nyakon nem marad, ha netalán fiaskó lenne a vége.
A siker vágya bélyeget hagy a külsőn: radikális megoldások nélkül, közönséget megosztó vonalakat kerülve rajzolták az új német vasat. Vannak finom újítások, és újra felfedezett megoldások (teliüveg csomagtérfedél), de a hűha-érzés elmarad. A sajtóanyag szerint a frontrész mosolygós arc szeretne lenni, mint minden kisautó a kategóriában. Kreatív.
Szigorúan végiggondolva ez az álmos unalom minden Volkswagenre igaz, a német mamut most is más porondon domborít.
Vaskos kemény műanyagok, puritán hangulat, ahogy egy olcsó kisautótól elvárjuk
A tágas belsővel például. Elöl, bátran nyújtózhatunk, a fejtér hatalmas, a filigrán ülések pedig kellően kényelmesek. Hátrakucorodva sem lehetetlen az élet, rövid városi utakat átlagalkattal hangulatjavító szerek nélkül is túlélhetünk. Erre jön még a bevásárlásokhoz tökéletes 251 literes csomagtér, amely a hátsó üléssor eltüntetésével 951 literig hizlalható. Mi mindenre elég három és fél méter, ha okosan kihasználják?
Puritán az up! világa, és ez tetszik. Nem is tudom mikor láttam utoljára új autóbelsőben kárpit alól kivillanó fémet. Ma már annyira ritka, hogy szinte erotikus a pőre karosszéria látványa. Pláne, ha piros. A műszerfal is hasonlóan egyszerű, hatalmas, kemény műanyag elemekből áll össze. Így van ez jól, egy olcsó kisautó ne hivalkodjon.
Indulás előtt a Navigon fedélzeti aggyal tudunk a legtöbbet szöszmötölni. Ez a kis kütyü a navigáción felül számos, az up!-ra írt funkcióval rendelkezik. A Think Blue alkalmazás a takarékos vezetésre nevel, visszafogott vezetéssel szép kék gombócokat növeszthetünk a képernyőre, vagy ha nagyon delejezzük, simán nekikoccanunk az előttünk haladónak. Azaz mégsem, hiszen a legkisebb Volkswagen már fékez helyettünk. Az automata vészfékrendszer 30 km/órás sebesség alatt lézeres érzékelővel pásztázza előttünk az utat, és ha kell, cselekszik.
Mindez csak akkor érvényes, ha a pedálokat érintetlenül hagyjuk. Elég egy leheletnyi gáz, és máris ismét a miénk az irányítás. Tesztpályán, felfújható up!-nak ütközve próbáltuk ki a rendszert. Rendkívül idegen érzés tudatosan készülni a megállásra, miközben mi semmit sem teszünk. Kivétel nélkül sikerült a mutatvány, de annyira tökösek már nem voltunk, hogy a forgalomban is teszteljük a rendszert.
Földgázzal álmodok, hiába
Az olasz közúti áramlatok hátán kipróbáltuk mindkét benzines motort, és városi körülmények között nem tapasztaltunk eget verő különbséget a 60 illetve a 75 lóerős változat között. Álmos haladásra elegek épp, a mai kor környezetvédelmi béklyói között lehetetlen élénk, pörgős motort gyártani.
Leginkább a háromhengeresek sima járása és csendessége fogott meg. Még alapjáraton sem tűnt úgy, mintha egy Hajdu mosógép centrifugázna a motortérben. A fogyasztásról inkább csendben hallgatok, Róma őrületes forgatagában digitális üzemmódban használtam a pedálokat (padlógáz és padlófék), így sikerült 8-9 literes átlagot varázsolni a műszerfalra.
A gyár 4.2 litert ad meg, de ez az érték inkább az éjszakai városban hozható, nem a délutáni csúcsban. Kár, hogy nálunk csak álom marad a 68 lóerős gázzal üzemelő környezetbarát CNG verzió. Pedig Zalában az olcsó üzemanyag bölcsőjében bárki az élet császára lehetne egy ilyennel.
A robotváltós kivitelt egyelőre bújtatják előlünk, pedig kíváncsiak voltunk a bólogatási faktorra. Az ötgangos manuálissal ismerkedtünk helyette. Tisztességgel teszi a dolgát, de a sűrű városi forgalomban szívesen lemondtunk volna a kuplungolás öröméről.
Városban nem sikerült közelébe sem kerülni a 4.2 literes átlagfogyasztásnak
Összesen öt felszereltségi szinttel készül az up!, nálunk a két csiricsáré verziót elhagyva három változat kerül forgalomba. Az általunk próbált alap take up! mindent tud, amit egy ilyen városi autónak tudnia kell, kanyarodik, fékez, irányít, és figyel helyettünk, csak sótlan, akár a többi Volkswagen.
A legkritikusabb pont az ár. Itt dől el minden, egy ilyen egyszerű városi autót nem mérhetnek méregdrágán. A Volkswagennél belátták ezt, és még nálunk is versenyképes árcédulával kerül majd forgalomba az up!. A szeszélyes pénzügyi változásoktól függően körülbelül 2,5 millió forintért vihetjük haza a 60 lóerős alapverziót.
Római kirándulásom legfőbb tapasztalata, hogy újra találunk népautót a Volkswagen kínálatában. Már csak az a kérdés, hogy a mennyi kerül ebből a nép garázsába.
