Mazda3: Az ön alázatos szolgája

A kényszerfejlesztések korát éljük. Az autógyártók nem várnak ihletre, nagy felfedezésekre, eszelős lázzal reszelnek, és öntik az új modelleket, ha kell, ha nem. 

A feszes tempójú szénlapátolás újabb példája a Mazda3 ráncfelvarrott verziója. Alapjában véve cefet jó autókat gyártanak a Mazdánál, a hármas sem lógott ki a sorból soha. Ez a generáció egyben van, a japánok átfogó képpel a fejükben pakolták össze az alkatrészeket. 

Az idő ellenben robog, és a fejlődés úthengerének behódolva a Mazda3 megkapta új, frissített arcát. Ami lényegében annyiban különbözik az előzőtől, mint az Iron Maiden tizenkettedik sorlemeze a tizenharmadiktól. 

Semmiben. 

Azaz mégis. A jó rajongó hallja a 12 perces rock ballada végén, mennyivel zizegősebb a cin, röfög feszesebben a basszusgitár. A Mazda3 friss elemeinek felfedezéséhez ilyen elszánt rajongóvá kell válnunk. 

A négyajtós formát szemlélve a megváltozott első ködlámpafészkek tűnnek fel, pedig az egész autó légellenállási alaktényezője jobb, minden irányból kapott némi csiszolást. A beavatkozás eredménye a csak szenzorokkal érzékelhető zajcsökkenés, és alacsony fogyasztás. 

Ahogy az a kategóriában lenni szokott a szedán aránytalanul fest az ötajtós verzió mellett. A puttonyt mintha odafércelték volna, az egész autó oldalnézete zömök, kéne két Fekete Laci, akik széthúzzák megfelelő méretűre. Félretéve a kritikus ént, megvan a Mazda3 bája, a frontrész teliszájas vigyora a lábhoz dörgölőző házőrzővé varázsolja a japán kompaktot. 

A magas far öblös csomagtartót rejt, csak az elérés nehézkes. Nyitáskor télvíz idején nehéz nem összekoszolni magunkat, a perem magas, a nyílás szűk, így nagyobb tárgyak vagy darabokban, vagy logikus forgatás, gyömöszölés után férnek csak be a 430 liternyi űrbe. 

A volán mögé keveredve elsőnek feltűnik, hogy nem tűnik fel semmi. Beülünk és indulunk, minden egyszerű, és természetes, az én 182 centiméteremhez nem kellett varázsolni a kormány és ülésbeállításokkal, könnyen megtaláltam a kényelmes pozíciót. A hátsó sorba szorulva sem érezzük magunkat a szegedi csillag vendégeként, minden irányban tisztességes helyet kapunk,  könyöktámasszal, pohártartóval. 

A Mazda3 nem a púderezés bajnoka, a belső tele kopogós, kemény műanyagokkal, nincs süppedős műszerfal, sem csillogó krómkeret. Aki ilyesmire gerjed, és vezetés helyett tapogatásra vágyik, inkább a francia modellek közül szemezgessen. 

A puritán anyagfelhasználás előnye, hogy két év után biztosan nem kopik le az ezüstfesték, és a műkörmök nyomán sem málik vastag korpa módjára a gumiborítás. 

A műszerfal felső karéjára LCD kijelzőt tenni jó ötlet, csak nem kettőt, különböző betűtípussal, mérettel, más háttérvilágítással. Nyilván ez volt az olcsóbb megoldás, de a rondasági faktort kövér pontokkal emeli. 

A tervezési hibáktól eltekintve gusztusos a japán utastér. Minden kezelőszerv a helyén, a váltó, kormány, kézifék hármasa egészséges közelségben.

Két kanyar után úgyis elfeledkezünk minderről, mert a Mazdát vezetni még mindig jó. Hiába kattog orrában a tunya ezerhatos turbódízel, a futómű szilárd, a kormányzás penge, a váltó pedig kitűnő. Ezt a hatsebességes kézi sebességváltót akár a méter etalont kellene kiállítani, és ezen túl minden hasonló alkatrészt ezt alapul véve gyártani. 

A képből a már említett motor lóg ki. A PSA konszerntől származó gázolajos blokk az Euro5-ös környezetvédelmi előírásoknak megfelelve kapott egy raklap fojtogató fejlesztést, és bár papíron többet tud elődjénél, ez a valóságban kevéssé érezhető. Érdekes mód a fejlődés jegyében kidobtak egy vezérműtengelyt a hozzá tartozó szelepekkel együtt, így csökkentve a súlyt és a belső súrlódást. 

Új a változó geometriájú turbó, magasabb nyomáson porlad a gázolaj, tisztább, erősebb, takarékosabb. 

Elvileg.  

Az életben egy kattogó varrógép zakatol az orrban, ami a szokásos kétezres fordulattól turbós szellő hátán éled, aztán lassan elhal, miközben cammogunk a forgalommal. Sebaj, legalább többet kell használni a remekbe szabott váltót!

Példásan a benzinkúthoz érve teljesít a motor, a fedélzeti számítógép 6.5 literes értékét meghazudtolva csak 5.5 litert kért átlagban, kizárólagos fővárosi használat mellett.  

 

A Mazda3 szerencsére még mindig Japánban készül, és büszke rá. Nem hivalkodik, nehezen veteti észre magát, értékeit főleg a sofőrnek csillogtatja. Bár fürgébbek a benzines verziók, az alap dízel takarékossága vitathatatlan, az autóban/autóval élők hosszú távon még mindig jól járnak a szerény fogyasztással. 

Hasonló takarékos dízel komoly számban akad a piacon, a kérdés csak az, hogy milyen értékrend által vezérelve válogatunk az autók között.  A Fluance olcsóbban méri tágas csomagterét (4,9 millió), viszont tetten érhető a koreai Samsung örökség, vezetni korántsem olyan jó, mint a Mazdát. 

A Ford Focus a friss biztonsági, kényelmi kütyükkel telepakolva jóval drágább, kérdés, szükségünk van-e a századnyi elektromos őrangyalra. Az igazi középutas megoldás tehát a Mazda, most akciós listaáron 5,1 millióért.