Sosem teszteltem még ilyen hosszan és alaposan autót. Ebből logikusan következne, hogy bő lére eresztve regélek tapasztalataimról. Több mint ezer kilométert tettem meg autópályán, országúton és városban. Szállítva családot, barátokat, megpakolva ajándékkal, számítógéppel, nyakon lőtt fácánnal. Hiába mindez, hiába ott a csomagtartóban a kimúlt szárnyas vére, a Toyota Yaris hozta a triviális japán sztereotípiát: unalmas volt.
Unalmas és jó.
A kis Yaris felnőtt, és megkomolyodott. Ha megemlítjük a típust, mindenkinek az első generáció jut eszébe, nem véletlenül. A Toyotától szokatlanul friss és érdekes forma elrabolta a női szíveket, talán az egyetlen autó, amin öklendezés nélkül el lehet viselni a rózsaszín fényezést.
Aztán jött a biztonság terén brillírozó második generáció, majd az igazi nagy váltás a tavaly bemutatott, harmadik széria.
A csibéből kakas lett, az összes nőies vonás eltűnt az elődnél 10 centivel hosszabb kasztniról. Ívek, hullámok, inak dagadnak körbe a Yarison, a nagy csodálkozó fényszórók helyett már laposan sandító szempár világítja az utat. Ez a markáns hangulat körbefut az autón, de az igazi feltűnéshez mindez kevés. A tervezők elindultak a férfias formák irányába, de idő előtt leálltak a tömegnövelővel, és a szteroidokkal, ezért a Yaris megmaradt a semlegesség mezején. Körbevizslatva, korrekt iparos munkát látunk, ami nem cuki, de legalább jellegtelen.
De megnőtté’ édes lányom!
Nem csak a hossz nőtt, a tengelytáv szintén bővült öt centivel. Ennek legfőképp a hátsó sorban utazók örülhetnek, immár tisztességes tér jut a lábaknak. A hellyel nem kell már trükközni, így búcsút inthetünk a sínen csúsztatható ülőpadnak.
A praktikus megoldás kiiktatására a hamarosan érkező hibridverzió miatt volt szükség. Az akkumulátorok a hátsó ülések alá kerülnek majd, ezzel megőrizve a teljes 285 literes csomagteret. Ez az érték is mutatja, a Yaris elhagyta a kamaszéveket, hátsója okosan pakolva simán elnyeli négy utas cókmókjait.
A térnövelés mellett a belső formaterv sem maradt érintetlenül. Sutba dobták az előző generációkra jellemző formabontó megoldásokat, nincs nehezen leolvasható digitális kijelző, sem robotok szenzorjaira emlékeztető középkonzol. Bár sokkal praktikusabb a kormány mögötti analóg műszeregység, mégis fájó a típussal összeforrt jellegzetesség megoldás elvesztése. Sőt az igazán fájó, hogy az előd karakterének utolsó írmagját is kiirtották, nincs tisztelgő kikacsintás, csak egy teljesen átlagos kisautó, átlagos beltérrel.
Anyagfelhasználás terén történt némi előrelépés, puhább műanyagok fogadnak, de az összkép csak erős közepes. A kormány vaskos, kellemes fogású, leheletnyi Lexus utánérzéssel, de lehet, hogy csak én képzeltem mindezt, hogy elszórakoztassam magam az egyhangúan falt kilométerek alatt. Ha nem kérünk digitális klímát, a szellőző kapcsolói komoly nosztalgiát ébreszthetnek, minden érintésünkre hallható kluttyanás tudatja velünk, melyik retesz merre mozdul a műszerfal gyomrában.
Nyolcszáz kilométernyi autópályázás után biztosan állíthatom, a Yaris nagy tempónál irtó zajos, a szélzaj monoton süvítése darálja az idegsejteket, és egy idő után a pendriveról szóló metál sem segít.
Ha már zene: az USB port megléte dicséretes, ám pont a kesztyűtartó felső sarkába rejteni nem volt ideális ötlet, matatni kell, mire betalálunk a lyukba.
Nincs itt semmi látnivaló
A középkonzolt érintéssel irányítható 6,1 collos képernyő uralja. Úgy tűnik a kisautók között ez az új trend, színes, tapogatható kütyüt kapunk, hol több, hol kevesebb szolgáltatással. A Toyota a Google Maps támogatta navigációt, és az SMS olvasás lehetőségét vetette be, de ezekért is pipálni kell az extralistát. Az alapfelszereltség része viszont a színes, nagy felbontású tolatókamera, kár hogy a szottyos téli időben két kilométer alatt csak homályos sárpacákat látni benne.
Felesleges szócséplésnek tűnik a vezetésről írni, mert az autó minden porcikájában természetesen, és semlegesen mozog. Egyszer nem fulladtam le, nem éreztem sem erősnek, sem gyengének, és ha akadt valami, azt a kiszállás pillanatában gonosz kis karácsonyi manók azonnal kitörölték a fejemből.
Kormányzása még megmaradt a női kacsók barátjaként, pille könnyen pörög a volán, cserébe érzéketlen, alig ad némi visszajelzést az útról. Futóműve hasonló jellemzőket mutat, elől MacPherson rugóstag, hátul csatolt hosszlengőkaros futómű teszi a dolgát, alig észrevehetően. Egyedül a brutálisan elhanyagolt szabolcsi mellékutak hozták zavarba, a hüplik, és kátyúk serege között lavírozva pattogósan, idegesen haladt a Yaris.
Igazi élettere mégis a város. Nagy hasznát látjuk a könnyű kormánynak, a sarokba tolt kerekeknek, és a kategória legkisebb fordulókörének. Fogyasztása itt sem ugrik meg, nálam két hét átlaga lett 5,5 liter, ez pedig az ünnepek körüli szaladgálás viszontagságait figyelembe véve teljesen tűrhető érték.
Az osztálytársak
Adatlap
Toyota Yaris 1.4 D4-D
Motor | 1364 cm3, Dízel, S4 |
Teljesítmény | 90 LE |
Nyomaték | 205 NM |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 10,8 sec |
Végsebesség | 175 km/h |
Fogyasztás (vegyes) | 3,9 l / 100 km |
Kisautóról lévén szó az ár érzékeny kapcsolatban áll az extralistával, a legolcsóbb belépőmodell 69 lóerős, benzines, háromajtós, klíma nélkül 2,9 millióért vihető haza, viszont a teljesen felszerelt dízel automata váltóval már hajszál híján ötmillió.
Ennek tükrében nehéz összehasonlítani a konkurenciával, Az izgalmasabb Mazda2 magasabbról 3,4 millió forinttal indul, de extrákkal teletömve már megáll 4,5 milliónál, igaz dízel verziót hiába keresünk, az nincs. Az azonos ligában induló Volkswagen Polo elfeledve a népautós hagyományokat már 5,5 milliós árcédulával riogat, náluk ennyit ér egy 90 lóerős dízel kisautó.
A kis japán besimult a mindennapokba, a tesztautók általában kivívják barátaim, ismerőseim figyelmét, a Yarist viszont három mondattal elintéztük. Se rajongás, se fanyalgás nem övezte, egyszerűen csak tette a dolgát becsülettel, kérdés, hogy elég-e ennyi az ingerekre oly mohó mindennapjainkban.