Az utóbbi idők harsány Peugeot-jai után eljött a konzervatívabb formák ideje a márkánál. Az 508-as már szinte az unalmas határát is feszegetné, ha az orra nem lett volna annyira hangsúlyos, mint amilyen. Az oroszlános kisplasztika alatti apró betűs márkajelzés meg egyenesen imádni való, de ezen kívül semmi különleges nincs a formában. Bezzeg odabent.
Napfény, vidámság
Az 508-as belseje jó hely, amit okosan turbóztak fel mindenféle apró hangulatjavító kiegészítővel. A világos belső már egymagában is rengeteget javít a térérzeten, – csak takarítani ne kelljen – ha pedig a fejünk felett még 1,62 négyzetméternyi hővédő üvegtető is engedi ránk a februári napsütést, máris boldogabban ülünk a villamosbarátra átprogramozott körúti piros lámpáknál.
Hővédő fólia óvja meg a bent ülőket a nyári naptól
Mozgásban ilyen az 508-as:
Műszerfala szép, jól átlátható, és megtudunk róla mindent, amit csak kell. Sőt, még többet is, az olajhőmérséklet jelző óra már túlzásnak tűnik, nyilván a vezetők 99,9 százalékát hidegen hagyja ez az információ. Mindössze a kabaréba illő méretű könyöklő alatti rekesz nem tetszett, és persze az, hogy egy nyüves mobiltelefonnyi hely sincs sehol a vezető környékén.
Szerkezettan
Elsőre botorságnak tűnik egy ekkora testbe 1,6-os benzinmotort építeni, de ez nem akármilyen darab. A franciák összedugták fejüket a németekkel, – egész pontosan a BMW mérnökeivel – és a közös munka gyümölcseként egy remek kis turbós motort hoztak össze. Nem is emlékszem olyan nálunk járt tesztautóra, amiben ez a motor volt, és ne szeretett volna bele mindenki elsőre.
Nincs ez másként az 508-asban sem. Roppant csendes üzem, valószínűtlenül alacsony alapjárati fordulatszám – kb. 800/perc – és remek rugalmasság jellemzi, alacsony fordulatszámon is tisztességesen húz, nem igényli a veszett pörgetést, szóval igen szerethető darab.
Nekem a legtöbb, vezető által használt kezelőszerv remek kompromisszumnak tűnt. Egyik használatához sem kell túl sok erő, de nem is a medúzaalkatúakra hangolták őket. Olyan igazi közepes minden – jó értelemben – nem könnyű, nem nehéz. A kormány, fék, váltó, minden. A Head Up Displayt az utóbbi idők egyik leghasznosabb találmányának tartom, igaz a Peugeot-k fura félmegoldást alkalmaznak a motor mozgatta füstszínű plexivel, de így is működik. Hosszabb vezetésnél kíméli szemet, és mivel a navigációs berendezés üzeneteit is megmutatja, még a vezetést is biztonságosabbá teszi.
A futómű már érdekes tészta, persze a francia autókkal kapcsolatban belénk ivódott puha, lágy, takony jelzőket határozottan elfelejthetjük. A fekvő-rendőröket, nagyobb úthibákat szépen kidolgozza, és nincs baja az egyenletesen hitvány útfelülettel sem – rémesen lerakott macskakő – de az átlagosan vacak utakon már nem akkora élvezet a kocsikázás.
Mivel kombiról van szó, a csomagtartót nem intézhetjük el annyival, hogy nagy. Bár ez nem is nagy, hanem hatalmas, pótkerékkel pontosan 518 literes, (VDA szabvány téglatest) de a franciák ezt az adatot folyadék-térfogatban is meg szokták adni, amelynek ugyan csekély értelme van, hiszen ki szállítana például 560 liternyi gőzölgő hígtrágyát a 508-assal? De így legalább nagyobb számot lehet a vevő orra alá tolni.
A hátsó ülések háttámlája a csomagtartóból is dönthető, sík a padló, oldalt kisebb rekeszek is találhatóak, vannak szatyorakasztók is és a raktér világítása is jobb az átlagnál.
Hátul is óriási a hely
Természetesen a Peugeot 508 is öt csillagot kapott az Euro NCAP töréstesztjén, ám a kitűnő értékelés hátterében az utasok védelme és az elektronikus segédeszközök állnak, de a gyalogosokkal nem ennyire kíméletes az autó.
Tágas, világos belső, nézzenek szét bent:
A Peugeot 508 utascellája nem deformálódott a frontális ütközés hatására. Az elöl ülők térdei és combcsontjai jól védettek, függetlenül az utazók magasságától és az üléspozícióiktól. Az autó egyik nagy érdeme, hogy gyermekbiztonságra maximális pontszámot kapott. A részletes törésteszthez katt ide!
Fogyasztás:
Nagy test, kis benzinmotorral, és aránylag nagy, 156 lóerős teljesítménnyel. Ez nem kifejezetten az ortodox takarékossági modell iskolapéldája, de ne ítéljünk elsőre. Nálunk szinte kizárólag városi forgalomban futott 300 kilométert az 508-as, és hajszálpontosan tíz literes fogyasztást mértünk, amikor visszaadás előtt teletankoltuk a kocsi 72 literes tankját. Ugyan a katalógus hasonló használat mellett 9,3 literes fogyasztást ígér, míg a fedélzeti számítógép is egy kicsit optimistábban, 9,7 literre saccolta az átlagot. Egy hasonló kiterjedésű, ennyi jóval telezsúfolt benzines autónál ez talán nem annyira rossz eredmény.
Ennek ellenére a szerkesztőség véleménye mégis megoszlott, volt aki inkább dízelmotorral vinné haza az 508-ast.
