Ha Keira Knightley randi közben a vacsoránál bevallaná, hogy valójában szikh bevándorló családból származik, majd váratlanul egy ordasat böffentene és megvakarná a fenekét, felállnék, otthagynám és leánykérő levelet írnék Angela Merkelnek? Ilyen feladványokkal szórakoztattam magam a lenyűgöző szépségű, arisztokratikus berendezésű, de indiai vállalat termékeként készülő és helyenként elég ordenáré kivitelezésű tesztautóban. Aztán döntöttem.
Az XF helyett – nekem – nem kéne bizony se az 5-ös BMW, se az A6-os Audi, de még az E Merci sem. Minden hibájával együtt is imádom, még ezzel a motorral is.
Indiai angol, francia-német motorral
Ezekben az üvegház-hatásos nehéz időkben sok mindent átértékelt a világ. Ott tartunk, hogy egy 15-18 milliós luxusautót is takarékos, négyhengeres dízelmotorral vesznek a legtöbben. A Jaguar arisztokratikus orrában a Ford fejlesztéseként készült 2,2 literes dízel kerreg, hidegben és 3000-es fordulat felett ugyancsak kulturálatlanul és hangosan.
De legalább jó erős. A 190 lóerő, a 450 Nm teljesen elég a 17 és fél mázsás testhez. A 8,5 másodperces 0-100 és a 225 km/h végsebesség-adatok láttán jogosnak tűnik a kérdés: kell ebbe több henger? És még ha a 7 liter körüli átlagfogyasztást is számításba vesszük…
De azért ez mégiscsak egy tömeggyártó motorja. A tervezésnél sokkal fontosabb volt a költségszint alacsonyan tartása, mint a kifinomultság. Így a 2.2D XF szívében kissé egyszerű maradt a konkurenciához, az 520d-hez, E 220CDI-hez képest.
A tavaly felfrissített Jaguar XF érdekes lehetőség a felső-középkategória azon vevői számára, akik nem akarnak tizenkettő-egy tucat 5-ös BMW-t, E Mercit vagy A6-ost
Az XF gyönyörű, és bár kicsit kínos volt, hogy időről időre kényszeresen dúdolgatnom kellett benne Pély Barna rettenetes egykori slágerét, el kell ismernem, így, hófehérben az igazi. A tavalyi modellfrissítés is jót tett neki; a furcsán kidudorodó lámpatestet gonoszul összehúzott, résnyi fényszórókra cserélték. Így az XF most lett igazából olyan, mint a 2007-es koncepciómodell volt – a forma most talált igazán magára.
Hófehér Jaguár
Uh, yeah Csajozós figura, mi? Yeah, mondjad, Barney!
Csak egy hideg ital
Kavar úgy fel, ahogy felkavar ez a dal
Mikor figyelem őt
A gyönyörű buta – gyönyörű buta nőt
Már szemezünk rég, de kiderült, hiszi még a
Hercegről a mesét,
bedobom neki hát
A csajozós figu – csajozós figurát
Szerény szóló-kipufogó jár a négyhengeres dízelhez
Hófehér Jaguár, odakint vár
Érted jöttem baby, tudom hívtál
Lépjünk innen már, még a motor is jár, még a motor is jár
Hófehér Jaguár, ami kint vár
Én vagyok az baby, akit hívtál
Húzzunk innen hát, még a motor is jár, még a motor is jár
Rögtön puhul a lány
Szemei mögött, ahogy lángra gyúl a vágy
Máris mosolyog ő
A gyönyörű buta – gyönyörű buta nő
És belekarol karomba úgy, mintha érezné valahol
Ez az, amire várt,
én meg Lököm a süket – lököm a süket dumát
Erősen historikus a cicafej; manapság nem gyakori a naiv művészet egy logóban, inkább a nonfiguratív a menő
Hófehér Jaguár…
Könnyek potyognak a szeméből
Kicsit szégyellem, hogy így bedőlt a lány Így bedőlt a lány
– de nem lesz baj talán
De olyan gyönyörű az egész csaj
Amilyen egyszerű, így nem lesz baj talánNem lesz baj talán
Kicsit szomorú tény,
hogy ezen a helyen ő a harmadik olyan lény
aki beveszi még ezt a csajozós kamu -csajozós kamumesét
És ragyog a nő, és itatom őt
Talán így nem lesz feltűnő milyen kocsiba száll
mert ez nem is egy Jagu- nem is egy Jaguár
Hófehér Jaguár…Gyere gyönyörűm, gyere gyönyörűm
Gyere gyönyörűm, gyere gyönyörűm
A krómozott, klasszikusan fűzött hűtőmaszkon és a kormány közepén vicsorgó cicafej ugyan elég komikus látvány egy modern prémiumautón, és a kopoltyúkkal, hátuszonnyal felszerelt nagymacska is elég meghökkentő, de a fura részletekből valahogy még hatásosabb egész épül fel. Az alig négy centi híján öt méter hosszú test összességében könnyed, erőteljes fenevad, tényleg hasonlít a márka emblémájában szereplő, profilból rajzolt ugró jaguárhoz.
A fa gyönyörű, de a fedelek illesztése között éles, kellemetlen hézag maradt a klímakonzol alatt
Az utastérben az elegáns bőrfotelek, a gyönyörű fabetétek, a súlyos fémalkatrészek olyannyira meghatározzák az alaphangulatot, hogy még a kissé egyszerű műszeregység, az amerikaias igénytelenséggel dizájnolt klíma- és hifikonzol, valamint a teljesen kusza látványvilágú érintőképernyő zavaros grafikája sem képesek elrontani az ember kedvét.
Motoros kézifékkar prémium-módra. Csak egy elektronikus kapcsoló, de úgy érezzük, közvetlenül irányítunk, amikor meghúzzuk a súlyos, hideg fémet
És amikor a START gomb megnyomására kiemelkedik a kardánalagútból az automata váltó programtárcsája, valamint átfordulnak a szellőzőrostélyok, mindent megbocsájtunk a kocsinak. Azok a mérnökök, akik ilyen játékos, elegáns, ugyanakkor praktikus dolgokat ki bírnak találni, nem lehetnek rossz fejek.
Személyes kedvencem pedig az XF berendezési tárgyai között a csöpp krómgomb a csudaszép, finom tapintású fabetétbe ágyazva. Ha megnyomjuk, olyan elegánsan kattan egy relé és nyílik le finom csillapítással a kesztyűtartó fedele, hogy a Rolls-Royce-ban sem különben.
Keményen kényelmes
Az XF kemény futóműve, kihegyezett motorja, közvetlen kormányzása (alig több mint két kör faltól falig) a dinamikus, lendületes autózást szolgálja. A bőrhöz, fához kicsit talán túl kemény is a kocsi, rossz úton sokkal inkább 3-as BMW, mint E osztályos Mercedes. Sofőrös autónak nem is való, ezt a kocsit jobb vezetni, mint a hátsó ülésén terpeszkedni.
Felárért aktív, változó karakterisztikájú lengéscsillapítók is rendelhetők az XF-hez, és differenciálzár is kérhető hozzá. Így felszerelve már igazi sportlimuzin lehet a kocsi – amely természetesen hátsókerék-hajtású, mint minden valódi prémiumlimuzin. Bocs, Audi.
A türkiz derengés csodás hangulatot varázsol éjjelente
A gyönyörű, hófehér autón minden, pontosabban mind a négy apró hiba messzire ordít. Egy szürke Opelen észre se vettem volna őket, de a 18 milliós presztízsautónál nem hagyhatom ezeket szó nélkül.
Már a kocsit először körbejárva is feltűnt, hogy a motorháztető egyik csücske (szemből a jobb) 1-2 mm-rel jobban eláll a fényszórótól, mint a másik. Apróság, a gyárban a szalagon egy apró lemezhajlítással, vagy legkésőbb a nullrevíziónál pár mozdulattal orvosolható lett volna, és épp ezért bosszantó. Ahogy az is, hogy a vezetőoldali kilincsen picit elmozdult a kulcslyukat fedő műanyag kupak. És ugyanilyen jellegű hiba a két első ülés között a fabetétek éles, kellemetlen illesztése.
Az utolsó hiba is egy bosszantó apróság: a tanksapka nem illeszkedik pontosan a töltőnyílásra. Hiába törölgettem ki az első tankolásnál a fedél alatti kis üreget, a következő megállásnál csúnya, fekete sárcsík jelezte a kocsi bal oldalán: pár csepp gázolaj bizony kijut a sapka alól, végigfut a lemezen, és összeszedi a port. Kínos jelenség ez egy prémium sportlimuzinon.
Klasszikus és modern formák fura egyvelege, hideg türkiz világítással
A legbosszantóbb dolog a Jaguarban
Az ember és gép közti kommunikáció kimunkálása hosszú, buktatókkal teli folyamat. A BMW i-Drive-ja, az Audi MMI-je, a Mercedes Comand nevű menüvezérléses rendszere mára könnyen átlátható és kezelhető programcsomag lett. Egyik sem lényegesen jobb vagy rosszabb a másiknál, egy 5-ösben, egy A6-osban vagy egy E-Klasséban nagyjából hasonló könnyedséggel navigál el a pilóta az ülésfűtéstől a navigáció beállításáig.
Nos, az XF kezelőrendszere kilométerekkel marad el a német trióétól. Kusza az egész, csúnya a grafika, ötletszerű a menürendszer kialakítása. Sebaj, még egy-két generáció, és majd a Jaguar érintőképernyős rendszere is lesz olyan kellemes, mint a többieké. Addig vigasztalódjunk a hidegen ragyogó, türkizszín beltér-világítással vagy a motoros kézifék páratlanul szép fémkallantyújával.
Nagy zsiványok ezek a jaguaros mérnökök: minden egyes hibát ellensúlyoztak valami annyira szívdöglesztő megoldással, hogy az ember nem bírja nem imádni a kocsit, minden nyűgjével egyetemben.
Az ugró cicus csak lapos domborműként jelenhet meg a kocsin: a gyalogosherélő orrdísz tilos
Jó vásár a kategóriában?
Az XF érdekes választási lehetőség a felső-középkategóriában. Ugyan kifinomultságban, korszerűségben elmarad a nagy német triótól, és olyan egzotikumot sem kínál, mint a japánok hibridrendszerei, pont elegáns konzervativizmusa jelenti fő vonzerejét. Igazi brit arisztokrata – azt meg nem kell senkinek tudnia, hogy valójában az indiai Tata família családi vállalkozása birtokolja a márkát 2008 óta.
Az XF négyhengeres dízellel legolcsóbban körülbelül (a pontos ár naponta változik, mert a Jaguar importőre euróban adja meg árait) 15 millió forintért vihető haza. Egy hasonló teljesítményű (de azért gyengébb) BMW 520d 11, egy Mercedes-Benz E 220 CDI 12,4, egy A6 2.0TDI 11,8 milliótól kapható meg. Viszont a Jaguarhoz alapáron jár a nyolcfokozatú automata, a xenonlámpa, a tempomat, a bőrbetétes műszerfal, és még számos, a konkurenciánál feláras tétel.
A Jaguar mellett szól, hogy az ember nem közgyűlölet, hanem közcsodálat tárgya benne a magyar forgalomban. Ellene szól viszont, hogy nagyon ritka autó itthon, alig túl egy importőrváltáson – a garanciaidő leteltével kicsit rizikósabbnak tűnik az üzemeltetése, mint a németeké, japánoké.
Itt a szerkesztőségben mercisek, béemvések egyaránt beismerték már: pillanatnyilag az objektíve legjobb felső-közép limuzin az A6-os. Persze hogy ki melyikkel járna szívesebben, az más kérdés. Én a magam részéről most kicsit meginogtam: a Jaguar nagyobb jellem, mint eddigi favoritom (nem mondom meg, melyik volt az).
A döntés persze a vevőé. Mi csak annyit tanácsolhatunk: próbálják ki ezt az autót, nehogy majdan egy futó kaland során essenek szerelembe a brit szépséggel, miután már nevükre vették a józan németet. Az a fa, azok a bőrök, az a forma és azok a mozgó szellőzőrostélyok! Mmm!
