A legnyugisabb nagy Opel

Végre egy autó, ami hasznos tanácsokra ad okot, és elég régen szerepel a piacon, hogy ne csak az újdonságtól elvarázsolt szavakkal illessük. A mindenki által jól ismert Opel Insignia új 1.4 literes turbós benzinmotorja okán került újra a tesztpadra.

Az autógyártók hihetetlen összeget költenek az általánostól eltérően működő művészekre, tervezőkre. Irodákban kotlanak az ötleteken, víziókon, rajzolnak, satíroznak a digitális táblákon, néha még gyurmáznak is, csak azért, hogy a végén a szánkból egy nagy kerek WOW essen, ki mikor meglátjuk a végső típust.

Érdekes mód a feltűnőnek szánt formák hamar fakulnak, és vállnak unalmas részévé az utcaképnek. Ezért hát a sok éves rajzolgatás, olyat kell összehozni, amit nem legyintünk le első nap, viszont három év múlva is szívesen bámulunk. Az Insignia esetén sikerült belőni ezt a vékony mezsgyét, friss és elegáns megjelenése még mindig ütősebb, mint akármelyik Passat vagy Avensis a sokadik ráncfelvarrás után.
Tehát a külsővel nem kellett foglalkozni, ám a motorpaletta 1.8 literes benzines szívómotorja már megérett a leváltásra.

Helyére érkezett a downsizing trendnek megfelelő 1.4 literes turbófeltöltővel lélegeztetett darab. Papíron minden mutató az utóbbi mellett szól, fogyasztása csupán 5.7 liter száz kilométeren, és 140 lóerejét is szélesebb tartományban élvezhetjük. Ráadásul a kis turbós nyomatéka is nagyobb, 200 Newtonméter (1.8-as 175 Nm), ami már 1850-es percenkénti fordulattól elérhető.

A dinamikával sincs gond a táblázatok szerint, az 1.6 tonnás nehézcirkáló 10,9 másodperc alatt futja a százas sprintet. Csakhogy a táblázatok, és előzetes gyári adatok kissé eltérnek a valós tapasztalatoktól. Alapmotor ugye, az 1.6 literes 115 lovast inkább hagyjuk, az tényleg csak a szalonból való kiguruláshoz elég. Tehát alapmotorként kezelve tűrhető. Kulturáltan néma csendben jár, tartani lehet vele a felfokozott nagyvárosi tempót. Mégis, érzésre nem fürgébb, mint egy Nimitz osztályú anyahajó. Nehéz a számok ellen beszélni, mégis az én szubjektív szemüvegemen keresztül lomhának tűnt az Insignia. Előzéshez garantáltan vissza kell pakolni (jó)pár fokozatot, és ebben a hosszú úton járó váltó nem a legjobb partner.

Leginkább a nagy össztömeg lehet ludas ebben, mert egy Passat 1.4 TSI, vagy az Avensis 1.8 rendre karcsúbb kétszáz kilóval, és ezt a többletsúlyt cipelni izzadságos meló. Viszont félretéve a lobbanékony

huszonéves énem, elképzelve magam deres halántékkal, végszóra: nincs ezzel gond.

Lehet nyugodtan haladni, autópályán a 130 km/órás utazótempónál is kitűnő komfortban és csendben. A minket körülölelő belső még mindig lenyűgöző, ha vastagon fog a ceruza, saját ízlés szerint finom bőrrel, több színtónusban, akár fabetétekkel tarkított berendezést is kotyvaszthatunk. A középkonzol gombtengerét több Opelen szerzett tapasztalatnak köszönhetően mára sikerült kiismerni, régebben fanyalogtunk ezen, de aki együtt él az autóval, annak már biztos a kezében van az összes trükk, és laza csuklóval csatlakoztat mobiltelefont, és kezeli a navigációt.

A hátsó utasok fejtere nem nőtt meg 2008 óta, még mindig szűkös a második sor, hiába a hosszútávon érdekes formáért, az öt méteres hosszal harmóniában lejtő tetőért áldozni kell. A spórolást start-stop rendszer segíti. A pirosnál kuplungot nyomva a rendszer gyorsan és puhán indul újra, de az állandóan komoly terhet cipelő motoron ez kevésbé segít. Az anyahajók tempójába belenyugodva 7-8 literes átlaggal eljárhatunk, hosszú autópályás etapokkal talán kevesebbel. 

A benzines mégis elévülhetetlen előnnyel száll szembe a takarékosabb dízelekkel. Ahogy változnak az árak, az 1-1,5 literes fogyasztáskülönbség már nem számít a véresre korbácsolt családi költségvetésnek, cserébe csendesebb, télen könnyebben indul, hamarabb fűt és talán kisebb eséllyel hal le pár év múltán.

Az öregurasan, megfontolt kényelemmel haladók Insigniája 6.740.000 forinttól elérhető, de a sávelhagyásra és ráfutásra figyelmeztető rendszerrel, Flexride futóművel felszerelt, körbelégzsákozott Cosmo felszereltségű tesztautón már közel tízmilliós árcédula lóg. A konkurencia komoly, a Hyundai i40 hasonlóan erős benzines motorral 6.340.000 forintról, a hátul hatalmas helyet kínáló Skoda Superb szintén 6.3 milliós alapárról indul.

Sikeres volt eddig az Insignia, és ezen az 1.4 literes motor megjelenése sem változtat. Sokat töprengve olyan területeken van csak hibája, amit sohasem hántorgat fel a megcélzott vásárlói réteg, aki pedig fickósabb Opelt akar, vegyen OPC-t.