Újra kéne benzines BMW!

Csalódást fogok okozni azoknak, akik valamiféle leszámolásban vagy leleplezésben reménykedve olvassák a tesztet: most sem sikerült elrontani a 3-as BMW-t, még mindig ezt az autót a legjobb vezetni a középkategóriában. Ha neked az számít, hogy az utat nem csak megtenni lehet, hanem élvezni is, akkor a 3-as BMW nem fog csalódást okozni. Akkor sem, ha a 328i-ben történetesen nem hat henger van, mint régen, hanem csak négy.

Szegényebbek lettünk?

Merthogy ez engem történetesen nem érdekel. Szörényi Andris lélekben nem tud elszakadni a nyers V8-as morajlásától, amit a Camaro adott meg neki néhány napja. Neki csak annyi élménye maradt a 328i-ről, hogy tré a hangja.

Megpróbálta felidéztetni velem azt a 325i-t, amivel néhány éve a Frankfurti Autószalonra hajtottunk. Abban még tisztességes hathengeres motor volt, emlékezz csak vissza – fejezte ki mondandóját nyomatékkal. Én meg csak arra tudtam emlékezni, hogy aki előttünk hajtotta, sok aprópénzt felejtett a kocsiban, ami jól jött parkoláskor, és állandó várbelépő volt a szélvédőre ragasztva, amit még nem is láttam soha. Viszont a motorból semmi sem maradt meg bennem.

Mindent felforgató piros dög

Ennek a piros hármasnak viszont minden ízét megőrzöm örökre, nyakamat teszem rá. Pedig korábban azt sem gondoltam volna, hogy valaha piros kocsiért fogok rajongani. Aztán jött ez a piros dög, és mindent felforgatott. Képes voltam a szálloda ablakából vágyakozva bámulni a kocsit, miközben egyáltalán nem zavart, hogy egyesével kell felhordanom a bőröndöket, addig is több személyes kontaktus alakult ki ezzel a bajor testtel.

Megvadított a tekintete is. Érdekes mód a 320d szemei szerényebben néztek előre. A Sport Line kivitel harcosabb lemezei, fekete tükrei, a tudat, hogy mire képes az autó és a piros szín együtt és külön-külön is, képessé tették ezt az autót ara, hogy nőt és férfit egyformán meghülyítsen. Nem volt olyan utas vagy vezető, aki szó nélkül nézte volna. A 320d nem okozott feltűnést, ezt a piros vasat egyből új BMW-ként azonosította a kutas. És ami fontos, mégsem utált érte senki.

245 lóerő, 8-12 liter

Pedig lett volna miért. A 328i 245 lóerős. Ezt a teljesítményt egy kétliteres turbómotornak köszönhetjük, de ez így túl egyszerűen hangzik.

Ezt a bődületes teljesítményt olyan kétliteres benzinmotornak köszönhetjük, aminek minden porcikáját úgy alkották meg, hogy szeretni és élvezni lehessen minden egyes elégetett benzincseppet.

Ebből nem is kell olyan sok, átlagban 9,6 liter 100 km-en. Volt olyan is, amikor beérte 8,2 literrel, de igazán meghajtva sem ment 12,2 fölé. Ez nekem egy 245 lóerős autótól rendben van.

Régóta vártam arra, hogy újra élvezettel hajtsak benzinmotoros autót. Az utóbbi 10 évem arról szólt, hogy igazán jó autót (azok közül, amik valamennyire megfizethetőek) csak dízelmotorral vezettem.  A downsizing őrület nekem maga a csoda, már a VW kis 1,4-es kompresszoros-turbós motorjai is újra elkezdték megszerettetni velem a benzinmotoros létet.

Egy-egy fuldokló 1,6-os szívómotorhoz képest a turbó és a modern technika valóságos csodát tett. Ezt a csodát a BMW a 2,0 literes benzinmotorban ötvözte a rájuk jellemző mérnöki zsenialitással.

6,1s százra

Motorhang valóban alig van, és a turbó szívó-fújó hörgése sem hallatszik, de a 8 fokozatú váltó és a kiváló kipufogóhang egy mélygarázsos parkolási rituálét is vezetési élménnyé alakít. A 100-ra gyorsulás 6,1 másodperces (kézivel 5,9s) értéke nem mond semmit arról, ahogy a váltó nagy iramban, töretlenül tolja feljebb és feljebb a fokozatokat, mintha legalább 30-ból gazdálkodna. 200 fölött is olyan erő van ebben az autóban, amitől óvatlan kezek alatt könnyen közveszélyes fegyverré alakulhat.

Ha vigyázunk és tiszteletben tartjuk az utat és közlekedő társainkat, azt a piros Bömös sok élménnyel hálálja meg. Nem érdemes Sport+ állásba tenni a központi kapcsolót, amely a futóművet és a motor-, váltóvezérlést extrém gyors tempóra teszi és kikapcsolja az ESP-t. E nélkül is lehet élvezni, ahogy az elektronikus segédek éppen engedik meg-meg csúszni a hátsó kerekeket.

Jobban kéne, mint dízellel

Futóműve és kormányzása majdnem tökéletes az autónak, a majdnem csak két dolog miatt fér bele az előző mondatba. Egyrészt továbbra sem szerettem meg a defekttűrő abroncsokat, amik merev oldalfalukkal rémálommá teszik a közlekedést azon részét, amikor tényleg csak haladni kéne a vacak utakon, nem az élvezet a cél. De értem, defektnél ez jól jön.

A másik megszokhatatlan és értelmetlen kiadás a változó áttételű szervokormány, ami nem ad hozzá az élményhez, inkább lassú haladásnál és kisebb kormánymozdulatoknál érzéketlennek mutatja az autót.
Mindezekkel együtt is tartom, hogy a BMW 3-as még mindig a leginkább élvezhető autó a középkategóriában. És ezúttal még valami újdonságot fel tudott mutatni a BMW, most először érzem, hogy benzinmotorral jobban kéne, mint dízellel. Különösen ebben a színben.