A Nissan Juke megjelenése óta hiszem, hogy a gyártó egy titkos létesítményében őrült tervező tudósok tanyáznak, mi magunk pedig kísérleti patkányok vagyunk ebben a hatalmas képletben. Mi más magyarázná, hogy a nyugati világra szabadítanak egy olyan pofát, mint a Juke?

Az autó egy szonda. Méri az ízlésünket, és képet ad arról, mennyire vagyunk felkészülve a keményvonalas japán formavilágra. Elég szétnézni a szigetország belpiacán, mélytengeri szörnyek, ormótlan kockák, furcsa rovarok négy keréken. Minden, ami mérföldekre áll az átlag európai szépérzettől, és akkor még a tuningról nem is beszéltünk.

Japanization

Ebből ad ízelítőt a Juke. A titkos tudóscsoport elégedett lehet, nincs ember, akinek ne lenne véleménye a formatervről. Mint egy bucira vert képű bokszoló mered az útra, pofája puffadt és lila, szemei felcsúsztak, résnyire szűkültek, de sebaj, van neki még kettő talonban. Felkelti a figyelmet, de az átlagember már ennyitől, a rusnya kategóriába sorolja a Juke-ot. Ezen némileg enyhít, ha oldalról, vagy hátulról pillantják meg először. Így izgalmasra rajzolt városi emelt hasút ad a forma, rejtett hátsó kilinccsel, sok ívvel, domborulattal.

Csapódik a tető rövid a far, áldozat a hátsó fejtér és a csomagtér
Csapódik a tető rövid a far, áldozat a hátsó fejtér és a csomagtér

Csapódik a tető rövid a far, áldozat a hátsó fejtér és a csomagtér

Nem új már, de még mindig különc a forgalomban, és furcsa mód, ha legalább egy hétig élünk együtt vele megszépül a maga bizarr módján. Szép már sosem lesz, de a különcsége könnyen rajongást vált ki, akár Lemmy Kilmister bibircsókos képe a rock rajongó groupie-k körében.

A karakteres hangulat bent sem hagy alább, a Shiro (japánul fehér) felszereltségi szint jegyében az utasteret több helyen fehér, lakkozott műanyag elemek díszítik. A váltókulissza körül konkrétan gyerekkád méretű. A Juke belső Inkább csábítja a szemet, mint a tapintást. Kemény, közepes minőségű műanyagok vesznek körbe, csak a fehér cérnával varrott ülések és a bőrkormány rugaszkodik el a kisautós hangulattól.

Az autó legérdekesebb, legellentmondásosabb része

Az autó legérdekesebb, legellentmondásosabb része

Az autó legérdekesebb, legellentmondásosabb része


Megannyi műanyag

Kulcs nélkül indulunk, a középkonzolon két kijelző éled, a felső érintőképernyős fő terepe a navigáció, alul beállítástól függően a turbónyomás, vagy a szellőzéssel kapcsolatos információk jelennek meg. Ezt a szintén középkonzolon található üzemmódválasztó gombok határozzák meg. A szokásos Sport-Normal-Eco szentháromság közül választhatunk, de ezeken zongorázni felesleges, az autó viselkedését csak leheletnyi mértékben változtatják. A műszerfal szerencsére maradt konzervatív, minden számunkra fontos információt megkapunk, a kezelőszervek szintén kézre esnek, nincs megszokást igénylő feladvány a Juke repertoárjában.

Jó a TVS nyomaték-átirányító rendszer a háznál

Különben sem lenne egészséges, ha a kütyübirizgálás vonná el a figyelmünket a vezetésről, mert a 190 lóerős 1.6 literes turbómotornak és az okos összkerékhajtásnak köszönhetően igazi varacskos disznóvá vált a városi divatterepjáró. Az elektronikus TVS rendszer jól sakkozik a nyomatékkal, nem csak a két tengely között, de a jobb és baloldali kerekek között is szabályozza a nyomatékelosztást, mindig a legjobban tapadó kerék irányába terelve azt.

Erősebb gázadásra az orrtolást megelőzendő tisztességes erő kerül a hátsó tengelyre, amit a mögülünk hallható abroncssírásból könnyen észrevehetünk. A mókát a fokozatmentes CVT váltó rontja le. Sosem voltam rajongója a robogók szériakellékének, jó technológia ez a spórolásra termett Priusba, de 190 ló vágtázó kedvét ne vegyék el ezzel az alapvetően kényelemre hangolt szerkezettel. 

Alacsony minőségű anyagok, átgondolt tervezés jellemzi a belsőt

Alacsony minőségű anyagok, átgondolt tervezés jellemzi a belsőt

Igaz, a mindennapokban jó a rántásokat nélkülöző működés, típusához mérten ez a váltó a jobbak közül való, élénken reagál, óvatos pedálkezelés esetén pedig hamar a lehető legalacsonyabbra veszi a motor fordulatszámát. Elvileg a CTV előnye, hogy fogyasztásban lekörözi akár a kéziváltókat is. Sajnos ezt a tételt a Juke nem igazolta. Kért benzint bőséggel, átlagos városi használat mellett 9,4 litert száz kilométeren. A tapasztalatok szerint nem lehetetlen a nyolc literes átlag, de ez alá csak vattalábú felkent szentek tudnának bemenni.

Adatlap

Nissan Juke Shiro 1.6 DIG-T

Csapódik a tető rövid a far, áldozat a hátsó fejtér és a csomagtér
Motor 1618 cm3, Dízel, S4
Teljesítmény 190 LE
Nyomaték 240 NM
Gyorsulás (0-100 km/h) 8 sec
Végsebesség 215 km/h
Fogyasztás (vegyes) 6,9 l / 100 km

Ehhez szerelem kell

Négy átlagfelnőtt, és 251 liternyi csomag élvezheti a Juke Shiro egyedi hangulatát, 7.655.000 forintért cserébe. Maga a Shiro csomag a belső fehér elemeken, bőrkormányon és üléseken kívül a 17 colos sötétszürke felniket, szintén szürke kilincseket, tükröket, valamint az éj lila fényezést tartalmazza.

Mindez elég ellenértéket képvisel a vételárért? A Juke esetén ez a legnehezebb kérdés, hiszen zsigeri szinten hat az érzékekre. Ha csak a tényeket vesszük, a 4×4, erős turbómotor, automataváltó által körülölelt halmazban a MINI Countryman lehet ellenfél.

A felfújt brit nagyobb csomagteret, komolyabb minőségű belsőt, emészthetően vagány külsőt kínál 7.841.000 forintos áron. Innen már csak az ízlés dönt, hogy a puffasztott angol ikon, vagy a japán kultúrsokk vált ki komolyabb birtoklási vágyat.