A Suzuki hazai kínálatának állócsillaga a Grand Vitara. Hosszú évek óta változatlan szürke foltja a palettának, és most pont ez az érdektelenség teszi érdekessé. Mert minden gyártó változtat, pörgeti a ráncfelvarrást, ezért figyelemre méltó kérdés, hogy mit tud egy hosszú ideje változatlan modell felmutatni a konkurenciával szemben.
Ha már a konkurenciánál tartunk, olyat elég nehéz találni a háromajtós Vitara ellen. Egyszerűen kihaltak az alig négyszemélyes, rövid tengelytávval pattogó hobbiterepjárók (Toyota RAV4, Mitsubishi Pajero). Ebből fakadóan üde színfolt a Vitara zömök, robusztus formája, ilyet ma nulla kilométerrel nemigen találunk. Elöl bitang Suzuki embléma hirdeti az identitást, körben büszke krómcsík, de ettől eltekintve sallangmentesen kellemes látvány a kis Suzuki. Ennyivel le is zárult a pozitívumok sora, a lehető leglágyabb szívvel sem találtam mást, amivel a Vitara felülkerekedne az átlagoson.
Nincs mit tenni, eljárt felette az idő, a rideg műanyagokból összehozott belső nem ér egy fanyar mosolyt sem. A fekete monotóniát két trehányan ezüstözött csík töri meg, órákig kereshetjük a kreativitás apró nyomait, feleslegesen. A magas üléspozíció kényelmetlen, de legalább jó rálátást ad a közlekedésre, és megnyugtató lehet, hogy a hátul ülők még jobban szenvednek.
Hátulra nem csak a bekászálódás, az ott tartózkodás is bajos, hosszabb távon csak fejlődésben visszamaradt kamaszoknak javallott. A csomagokat szintén elfelejthetjük, igaz a terepjárós vérnek hála a teljes értékű pótkerék nem lop el a térből, de még így is csak 184 literrel gazdálkodhatunk. Hobbiautó, tehát ezeket a hátrányokat megint nagy jóindulattal leírjuk, hiszen úgyis behozza majd a hátrányt dombos-völgyes kirándulások alkalmával.
Kár, hogy nincs így. Kár, hogy a Vitara ebben a verzióban a terepjárók rossz tulajdonságait örökölte, és pár idióta megoldás miatt csak a városi padkák lettek vállalható ellenfelek. A keresztben, hátul elhelyezett kipufogódobot egy keményre száradt sártaréj könnyen letöri, felező, differenciálzár nincs, csak reménytelenül rövid fokozatok, és állandó négykerékhajtás. Ez utóbbi kettő szíven döfi az autópályás használatot, 120 km/órás sebességnél a motor zavaró zúgással 3500-at forog, a torlódó szélnek nekifeszülő kis Vitara pedig zabál jó étvággyal. Tíz litert zokszó nélkül lenyel száz kilométeren, miközben állandó küzdelmet vívunk az 1.6 literes 104 lóerős motor erőtlenségével.
Hogy lendületben maradjunk sokat kell rángatni az ötsebességes váltót, de szó szerint, mert japán mércével mérve pontatlan és nehézkesen működő szerkezettel állunk szemben. Az élmény tehát elmarad, mind terepen, mint aszfalton. Télvíz idején hegyoldalból a közértbe, gyerekért az óvodába lecsorogni, erre való célszerszám a háromajtós Vitara. A kompakt méret miatt könnyű a parkolás, nem okoznak
gondot a kátyúk, csúszós aszfalton jól jön a négykerékhajtás. Minden más kihívásra nyögvenyelősen alkalmas csak az autó.
Nem csoda, hogy elsorvadt ez a kategória, az ötajtós kompakt SUV-ok ugyanezt tudják több extrával, nagyobb kényelemben szélesebb körű használhatósággal. Tulajdonképpen minden megbocsátható lenne, ha mindez nem kerülne 5.590.000 forintba. Mert a Suzuki hiába akarja, ez nem prémiumtermék, és ennyi pénzért szinte bármelyik piaci résztvevő többet tud, jobban. Hogy mást ne is említsek, a minőségben hasonló szintet hozó, hasonló teljesítménnyel virító Dacia Duster 1.6-os benzinmotorral már 3.450.000 forintos alapártól elérhető.
Tudni akarja autója valós fogyasztását? A Szervizkönyv választ ad a kérdésre, nyisson egyet most!
Suzuki Vitara 1.6 Benzin | |
---|---|
Motoradatok | |
Lökettérfogat | 1586 |
Hengerek/szelepek | 4/16 |
Max. teljesítmény (kW[LE]/ford.) | 78(104)/5900 |
Max. nyomaték (Nm/ford.) | 145/4100 |
Menetteljesítmények | |
Gyorsulás (s, 0-100 km/h) | 14,4 |
Végsebesség (km/h) | 160 km/h |
Fogyasztás | |
Város (l/100 km) | 10,1 |
Lakott területen kívül (l/100 km) | 7,1 |
Vegyes (l/100 km) | 8,2 |
CO2 kibocsátás (g/km) | 189 g/km |