Paff! Csattant a pofon a konkurencia arcán. Az ököl a Toyotáé, a bütykök pedig hibridmodellek, amelyek állcsúcsot érve rázták meg a többi gyártó koponyáját.
Bódulatukból lassan ébredtek, már Toyoták, Lexusok sora gurult nesztelenül, mire valódi, sorozatgyártásra szánt konkurensek jelentek meg. De megért az idő a visszavágóra, ezért most három olyan hibridet hasonlítunk össze, amelyek a felső középkategóriában feszülnek egymásnak.
A címvédő Lexus GS 450h ellen két trónkövetelőt küldtünk ringbe, az Audi A6 Hybrid és az Infiniti M35h célja lepipálni a sok éve csiszolt technikát. Az esélyegyenlőség jegyében kiemelten a hibrid technológia megvalósítására fókuszáltunk, tehát a cizellált műszerfal és a 17 hangszórós hifi nem dob nagyot az értékelésen.
Ezeket a tulajdonságokat már átrágtuk az autók külön tesztjében, aki mélyre kíván ásni a témában, tapadjon a következő három linkre sorban (Audi A6 Hybrid, Infiniti M35h, Lexus GS 450h) mielőtt továbbolvas. Korábbi összehasonlító tesztünkben azt is megírtuk, hogy szerintünk az A6 a kategória legjobb autója, de most kiemelten a hajtásláncokra koncentrálunk.
A három rivális közül egyik sem hirdeti fennhangon származását, csak az Audi oldalán tűnik fel a Hybrid felirat, a két japán esetén csak egy visszafogott H betű jelzi a villanymotor(ok) jelenlétét (A tesztautók matricáitól ezúttal eltekintünk).
A Lexus olyannyira diszkrét, hogy még a V6-os motor gázait kilélegző kipufogókat sem tették közszemlére, ellenben a két másik típus duplán krómozott alkatrészeivel.
Fordulatszám helyett százalék
Belül viszont a Lexus rágja szánkba leginkább a luxusba csomagolt hibridhajtást. Ez a típus adja a legtöbb információt a rendszer működéséről.

A Ravigneaux-hajtás fogaskerék bűvészete miatt nincs éles határ a motorok működése között nagyobb sebesség esetén.
A nehezen használható menüben botorkálva legalább kétórányi Powerpoint prezentációhoz elég fogyasztási adatot kapunk, grafikonok tömkelege jelenik meg a 12,3 colos képernyőn.
A kormány mögött csak sport fokozattól tűnik fel a fordulatszámmérő, egyéb esetben csak annyit közöl szerényen az autó, hogy éppen tölt, takarékos, vagy terhelt állapotban dolgozik-e a két villanymotor és a V6-os benzines trojkája.
Ennek szöges ellentéte a laza, pöffeszkedő amerikai hangulattal felvértezett Infiniti. A középkonzolon itt is látványos animáción követhetjük az energiaáramlást, de nem önt az ölünkbe részleteket.
A műszerfalon csak a 3,5 literes motorhoz tartozó fordulatszámmérőt találjuk, a hibridrendszer állapotát apró műszer jelzi a bal sarokban. Lehet ezt így is, csinnadratta nélkül, szerényen.
Az Audi inkább a Lexushoz közelít ebben a tekintetben, száműzték a fordulatszámmérőt, helyette a rendszer összteljesítményét kapjuk százalékban, mellette az akkuk töltöttségi állapotát jelző LED sorral.
Mivel nem a techrajongó geektársadalom a célcsoport, több sci-fi filmekbe illő elem, Priushoz hasonló aprócska váltókapcsoló nem zavarja a leendő tulajdonost. Az elindulás mindhárom autóval a megszokott módon történik. A váltókulissza hagyományos automata kiosztású, tehát gombnyomás után féket nyomva tolunk egy D-t és indulunk.
Eltérő technika, hasonló fogyasztás
Az Audi hibridhajtása a legkevésbé összetett. A ZF beszállító fejlesztése az 54 lóerős villanymotorral például a BMW 3 és 5 ActiveHybridben is benne van. Az elsőkerék-hajtású A8-ban vagy a Q5-ben is bevetett hibridrendszerben a 211 lóerős, kétliteres, négyhengeres turbómotort egészíti ki a villamos gép. A hajtásrendszer összteljesítménye 245 lóerő és 480 Nm, a csomagtérben 1,3 kWh kapacitású lítiumion akkumulátor van. A gyorsulás nulláról 100-ra 7,3 s, az átlagfogyasztás 6,2 l/100 kilométer. Az Audi egyetlen kuplunggal dolgozik, amely leválasztja a benzines motort a hajtásláncról.
Az Audi négyhengerese a méretcsökkentés elvét követi. A V6-osoknál kevesebb és kisebb tömegű alkatrészt mozgat, működését turbó teszi hatékonyabbá, ami hasznosítja a kipufogógázzal máskülönben veszendőbe menő energiát.
Mind az Audi, mind az Infiniti többtárcsás kuplungot használ, mert ez lágyabban működik az egytárcsásaknál. Finomabb átmenettel zár össze több kuplungtárcsa, mint egyetlen egy, ahogy a háromfokú lépcsőn is kisebb ugrásokkal kehet felmenni, mintha egy nagyot kellene lépni.
Közvetlen befecskendezéses az Infiniti szívó hathengerese is, változó szelepvezérléssel és variálható mélységű szelepnyitással. A Lexus benzinese is atmoszférikus, működését Atkinson-ciklus teszi takarékosabbá. Az LS nyolchengereséhez hasonlóan ez a motor is kétféle befecskendezéssel működik. Leegyszerűsítve a közvetlen befecskendezésnek részterhelésen van előnye, a szívócső-befecskendezéssel nagyobb terhelésnél fogyaszt jobban a motor, de van olyan üzemállapot, amikor mindkét rendszer együtt dolgozik.
A Lexusban nincs sebességváltó, amelynek forgatása jelentős teher volna, a többiekben megszokott automata váltó van. Az Infiniti váltója hét, az Audié nyolcfokozatú. A GS erőátvitelét bolygómű oldja meg, a bolygóműben dolgozik össze a benzines és a két elektromos motor.
Nincs nagy ellenállású sebességváltó és a fék sem hidraulikus. Elektronikus jelet adunk a fékpedállal, a lassítás igényére a GS először a villanymotorral fékez.
Eltérők az akkumulátorok is., Az Audi és az Infiniti lítiumion hibridakkut használ, a GS maradt a kisebb teljesítménysűrűségű, arányaiban több helyet foglaló, de olcsóbb és bizonyítottan hosszú életű nikkel-fémhidrid telepnél. A hátsó üléstámla mögé bezsúfolt akkumulátorainak pont kétszer akkora a kapacitása, mint az Audiban a csomagtérpadló alatti 1,3 kilowattórás egységnek, ami menet közben ki is domborodik. Az A6 alig hajlandó csak villanymotorjával haladni, a GS-ben ez könnyen megy és az 1,4 kWh-s akkuval az M35h-ban sem kell küzdeni érte. A villamos gépek közül 54 lóerővel az Audié a legkisebb teljesítményű, az Infinitié 68 erős, a Lexusé más dimenzió: 200 lóerős motorja nagy tempónál is rendesen besegít a gyorsításba.
Ha elég elektron cikázik az akkukban, és megfelelőek a körülmények, ezt a mutatványt mindhárom versenyző hangtalanul tudja. A Lexusban és az Audiban akad EV (Electric Vehicle) gomb, amivel mi magunk erőltethetjük a teljes villanyhajtású állapotot.
Meghagyták nekünk ezt a lehetőséget, de a bitagyak vezérelte rendszer sokkal jobban tudja, mikor melyik motorra bízza az autók mozgatását. Az Infiniti nem hagy manuális beavatkozást, csak a műszerfalon felvillanó EV felirat jelzi, ha elektronszürcsölő üzemmódban suhanunk.
A Lexus mindenre gondol
A kánikulában végzett próba során domborodott ki igazán, mit ér a hosszú évek óta fejlesztett Toyota teljes értékű hibrid rendszere. Már az első méterek hangtalan suhanása közben működött a klíma, nincs szükség benzinmotorra a kompresszor üzemeléséhez.
Szíjhajtás helyett külön elektromos motor működteti a rendszert, ez pedig nagy kincs, a két ellenfél minden motorleállás esetén fülledt léghullámmal ajándékozza meg a bent ülőket. Bár a rendszer működik, a hatásfok tekintetében a Lexus utcahosszal veri a többieket.
Ilyenkor nyilván győz a kényelmes én a takarékos felett, és inkább rárúgunk a gázpedálra, hogy jöjjön az enyhülés.

a négyhengeres német turbóval présel elő 211 lovat, amit a ZF-től származó villanymotor 54 lóerővel, és 210 Nm nyomatékkal támogat.
A benzinmotor indításában szintén a Lexus a bajnok, a motorhármas nyomatéka a bonyolult bolygóművön keresztül mindig egyenletesen, rángatás nélkül érkezik. A gázpedál lenyomásától függetlenül indul az Atkinson-ciklusú benzines, az egész rendszer együttes teljesítményét kapjuk meg a pedált kezelve.
Driftelő japán bálna és kormánycibáló német
A két konkurensnél viszont érezhető mikor lép be a belső égésű motor. Leheletfinom rántás ez, de ebben a kategóriában elvárás a tökéletesség.
Bár hibridek esetén mellékes, az Infiniti brutális erejével meglódulva kelti a legjobb akusztikus élményt. A két motor 364 lóereje röpke 5,5 másodperc alatt lövi százra a sebességmutatót, ha letaglózó hibridet szeretnénk, az M35h a megfelelő választás.
A 370Z-ben is szolgáló blokk vérmes hathengereshez méltóan hörög fel, a Lexus inkább alázatos, csendes erőművészként zúg a háttérben.
Atkinson ciklusú V6-osa és a különleges erőátviteli rendszer megöli a klasszikus, váltásokkal mindig újra felpörgő orgánumot, helyette folyamatosan, egyenletes erővel, egyenletes hangszínnel tol egészen 250 km/óráig, erőlködés nélkül.
Az Audi alapjáraton dízelekhez hasonló kerregéssel és rezonanciával rémít a közvetlen befecskendezés miatt, de szerencsére mindez elhal menet közben.
Ahogy röffen a kétliteres TFSI az Audi orrában, úgy nő a lemaradása. A két japán selymes járású V6-ost kínál, 3,5 literes lökettérfogattal, a teljesítményt kényelmesen hozva.
Ellenben a négyhengeres német turbóval présel elő 211 lovat, amit a ZF-től származó villanymotor 54 lóerővel, és 210 Nm nyomatékkal támogat. Ez a temérdek mozgási energia az első tengelyt terrorizálja, mivel a védjegy quattro hajtás kimaradt a hibrid A6-ból és az A8-ból is.
Ez pedig a németek legnagyobb baklövése, erős hajtási befolyás jelentkezik a kormányon, hirtelen gázadásra cibálja kezünket az autó. A japán ellenfelek szerencsére a hátsókerék-hajtás mellett maradtak, így a fordulókör kisebb, a kormányzás kényelmesebb, a menetstabilizátort kikapcsolva pedig még némi mókára is futja.
Villanyhajtás, utolsó vérig
Adott körülmények között akár autópálya-tempónál is bevillanhat az EV felirat mindhárom műszerfalon. A teszt alatt általában 90 km/óráig sikerült mentesülni a környezetszennyező gázoktól. Az Infiniti 100 km/óráig tudja ezt, az Audi elvileg 160-ig.
Legtöbbet az M és a GS megy villannyal, a japánok városban 60-ig könnyen tartják a tempót elektromos motorjukkal, szelíd gyorsításra is képesek, az Audi viszont azonnal berántja a benzinest, ha gázt adunk.
A hibridek esetén általában az akkumulátorok elhelyezése miatt kell kompromisszumot kötni. Ezen a téren megint az Audi áll cefetül (magához képest), csupán 375 litert kapunk a dízel 530 literjével szemben. Előny viszont, hogy a német modell hátsó üléssora lehajtható, szemben a konkurensek fix megoldásával.
A Lexus 465 litert kínál, mindezt úgy, hogy a kárpit alatt alufelnire szerelt mankókerék lapul. A sort az Infiniti zárja, szerény 350 litere már a golfklubba igyekvőket is fejvakarásra készteti.
Audi A6 hybrid |
Infiniti M35h |
Lexus GS 450h | |
Listaár | 17 789 960 Ft | 16 364 000 – 18 250 000 Ft | 14 990 000 – 21 490 000 Ft |
Teljesítmény (benzinmotor) | 2,0 l / 211 LE | 3,5 l/306 LE | 3,5 l / 296 LE |
Teljesítmény villamos gép / hibridrendszer összteljesítménye |
40kW (54 LE) 245 LE |
50kW (68 LE)/
364 LE |
147kW (200 LE) / 345 LE |
Nyomaték | 350/210 Nm | 350/270 Nm | 368/275 Nm |
Gyorsulás 0-100 km/h/ végsebesség |
7,3s / 240 km/h |
5,5 s / 250 km/h |
5,9 s / 250 km/h |
Átlagfogyasztás/ CO2-emisszió |
6,2 l/100 km 142 g/km |
6,9 l/100 km 159 g/km |
5,9 l/100 km 137 g/km |
Végül jöjjön a legfontosabb kérdés, a fogyasztás. A tesztnap során ugyanazon az útvonalon haladtunk, váltott sofőrökkel, lehetőségeinkhez mérten a maximális pontosságra törekedve. Végül meglepetés született, a sport módban vadulásra csábító Infiniti kérte a legkevesebb benzint, pontosan 7,9 litert. Ezzel szemben az Audi és a Lexus egységesen 8,1 litert fogyasztott.
Háromszáz lóerő és két tonna környékén ezek az kiemelkedő értékek mutatják, hogy érdemes ringbe szállni a hibridek piacán. Ha a dízelpártiakat nem is fogják elcsábítani, de a hagyományos benzinesek kora leáldozni látszik.

Végül a kútnál dől el minden, meglepetésre az Infiniti nyert, 7,9 literrel. A Lexus és az Audi egységesen 8,1 litert kért átlagban
Győztest hirdetni nehéz. Az Audi kvalitásait nem érdemes megkérdőjelezni, de mint hibrid csak a kötelező kört teljesíti. Az Infiniti szinte észrevétlenül csempészett villanyhajtást a különleges élményt adó M35h lemezei alá, a Lexus pedig tanári módon oktat, ráadásul az alapára is a legkedvezőbb. Kérdés, mikor nőnek fel hozzá a többiek.
A tesztnap legérdekesebb tanulsága, hogy az autómánia húrjait kiválóan pengető, bivalyerős Infiniti mindenkinek tetszett, háromból ketten ezt vinnénk haza. A Lexus nyugtatóként hat az idegekre, Szörényi András erre szavazna. Csak az Audi maradt hoppon, a hibridek között nem rúghat labdába, viszont ha egy 3.0 TDI morogna az orrában, azonnal fordulna a kocka.