Így kell stílusosan elkölteni negyvenmilliót

Még egy autós újságíró életében is ritka az olyan pillanat, amikor egy 510 lóerős, sok tízmilliós autóval furikázhat, majd utána írhat róla jót és rosszat egyaránt.  Nem titok hát, a Jaguar XKR az egyik legemlékezetesebb tesztautó eddig a szerkesztőség életében, még akkor is, ha közben egy háromszor olyan drága, Rolls-Royce Phantom Drophead Coupé is vendégeskedett nálunk vele párhuzamosan. A két autó persze olyan távol áll egymástól, mint egy távolsági busz egy lovaskocsitól, és anélkül írom ezt, hogy ezzel bármelyik autót kritizálnám. Egyszerűen egészen másra valók a látszólagos hasonlóság ellenére. Hogy a Rolls mire, az kiderül a róla készült irományból.

Népautó lehetne

A Jaguar minden túlzás nélkül az utca emberének készült. Azoknak, akik gyerekkorukban imádtak Matchboxot tologatni, azoknak akik szeretnek szépen felöltözni, azoknak, akik szeretnek gyorsan menni, azoknak, akik szeretnek kabriózni, azoknak, akik egy könnyen vezethető autót szeretnének, és nem utolsó sorban azoknak, akik megtehetik, hogy megvesznek egy stílusos és bivalyerős autót, mert unják a Mercedest és a BMW-t.

A Jaguar XKR a Mercedes SL 63 AMG és a BMW M6 ellen megy harcba, de nem igazi vérre menő küzdelem ez. Az XKR-ben annyival több elegancia és stílus lakik, hogy biztosan nem porolná össze az abroncsait, hogy izzadtságszagú test-test elleni küzdelemben megpróbálja lenyomni egyiket vagy másikat a versenypályán, inkább fittyet hányva a végeredményre bársonykesztyűben legyintve elengedné a polgári családból származó pályázókat.

A Jaguarban a mai napig olyan elegancia lakozik, hogy az első pillantásra feltűnik csecsemőktől idősökig mindenkinek. Vágyakozó és elismerő pillantásokat lehet begyűjteni a volán mögött, mint inkább irigykedőket. Utóbbi természetesen az autó ritkaságának szól, és naivitás lenne azt gondolni, hogy ezúttal elmarad az irigykedés. Az első gondolat viszont biztosan az autó szépségének szól, nem pedig a vezetőnek, mint ahogy egy drága Mercedes vagy BMW esetében.

Elegáns olykor oda nem illő részletekkel

Mert ez a Jaguar tényleg szép. Gyönyörűek az arányai, látszik, hogy igazi kabriónak készült, és ehhez hűen elegáns vászontető is fedi az utasteret holmi szokványos fémkupola helyett. A fehér szín talán nem az, amit mi választanánk az autóhoz, de talán csak annak szokványossága miatt, mert ez is jól áll az XKR-nek. Főleg a 20 colos fekete felnikkel, amelyek így kellő vadságot kölcsönöznek neki, és sejteni engedik, hogy itt bizony komoly teljesítményt kell az útra vinni.

Az utastér ennél jóval megosztóbb. Itt klasszikus elegáns Jaguar stílusjegyek (mint az ajtón lévő ülésállító gombok vagy a műszeregység) keverednek sportos alumíniumbetétekkel és jóval olcsóbb autókban is használt zongoralakk-feketére fényezett műanyaggal, és természetesen gyönyörű bőrborítással. Az összhatás kellemes, de azért nincs olyan érzésünk, hogy ennél nem létezik még magasabb fokú elegancia. Főként az anyagminőség terén lenne ildomos előrébb lépni, mivel a középkonzol műanyagai kifejezetten recsegnek, ha megnyomkodjuk őket, amely rangon aluli, és magában hordozza a veszélyt, hogy néhány év múlva magától nyöszörögni kezd majd az autó, amint elindulunk a kellemesen elhanyagolt magyar utakon. Addig viszont még biztosan van némi időnk…

Megszelídített vadállat

Az XKR ötliteres V8-asa gombnyomásra ébred, miközben a Range Rover Evoque-ból is ismerős kör alakú váltógomb kiemelkedik a középkonzolból. Habár utóbbi igazán látványos, a csoda az maga a nyolchengeres V-motor, amely gázadásra érezhetően megcsavarja a kasztnit már álló helyzetben is.  Töménytelen és bőségesen elegendő 510 lóerő és 625 newtonméter lapul a hengerekben, amelyek bárhol, bármikor játszi könnyedséggel bevethetők.

A gömböt D-fokozatba forgatva a hatsebességes automata váltó máris ugrásra kész, és gyakorlatilag mindig simán és villámgyorsan kapcsol, akárcsak egy duplakuplungos. Ennél sokkal előbb fogunk beleszeretni az XKR hangjába, mert az minden idők egy legszebbike. Mély, majdnem olyan erőteljes, mint egy amerikai V8-asé, de pont egy csipetnyivel finomabb annál. Erőteljes gázadásnál pedig a kompresszorra jellemző géppuskázó, daráló hang az, amit egyszerűen lehetetlen megunni. Ez tökéletes. Tökéletes lenne akkor is, ha közben nem szorulnánk az ülésbe, miközben 4,8 másodperc után már 100 km/órával száguldunk, olyan könnyen, mint talán még soha. Nincs erőlködés, nincs hirtelen hátba vágó nyomatékhullám, csak folyamatos gyorsulás.

Nem sportautó    

Minden ereje ellenére az XKR nem sportautó, hanem egy villámgyors luxuskabrió. Sportmodellnek ott van a 40 lóerővel erősebb és keményebb XKR-S. Az XKR 20 colos felnikkel és peres abroncsokkal is meglepően kényelmes még a hazai útviszonyok között is. Az úthullámok erősebb gyorsításkor vagy fékezéskor persze eltérítik kissé, de az úthibákat olyan finoman tünteti el a Jaguar adaptív futóműve, mintha egy luxuslimuzinban ülnénk. A legsportosabb állás is kevés volna egy igazi sportautóba, de az élmény is így megfizethetetlen.  Egyedül a menetstabilizáló beavatkozási határát szerettük volna kitolni kissé, mert egy nagyobb gázzal vett kanyarban az autó még az engedékenyebb ESP módban is nagyon kevés csúszást enged, és úgy blokkolja a hátsó hajtott kerekeket, hogy 1-2 másodpercig értetlenül gurulunk csak és várjuk, hogy végre újra neki lóduljon az XKR.

Tízből tíz

A Jaguar XKR minden apró hibájával együtt tízből tíz pontot érdemel. A bivalyerős motor, a kissé túlbiztosított menetstabilizáló ellenére is mindenképpen maradandó élményt okoz. Egyszerűen pofonegyszerű használni az XKR-t minden úgy történik benne, ahogyan mi szeretnénk. Még az olyan gyengeségek, mint a kifejezetten szeles utastér és a közepesen masszív karosszéria is élményt adnak hozzá, amelyeket máskor más autónál kritizálnánk. Ez az összhang, amit szinte sosem sikerül eltalálni. És egy tömegmárkának talán nem is fog így soha…