Adatlap
Volvo V40 T3
Motor | 1596 cm3, Benzin, S4 |
Teljesítmény | 150 LE |
Nyomaték | 240 NM |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 8,8 sec |
Végsebesség | 210 km/h |
Fogyasztás (vegyes) | 5,8 l / 100 km |
Mostanáig a Volvo hagyott játékteret, hogy legyen időnk eldönteni, az S40/V50 páros a középkategóriába vagy az alsó középkategóriába tartozik-e. Az új Volvo V40 már biztosan beazonosíthatóan kompakt autó, a Golf, még inkább az 1-es BMW és az Audi A3 ellenfele.
Fordos köldökzsinór
A fordos köldökzsinór heges csonkja még ott lifeg: a Volvo V40 a C30-assal és az előző Focus-szal azonos padlólemezre épült, de minden lényeges elemét átdolgozták a svédek. És ami érdekesség, úgy tűnik, egy darabig a V40-es az utolsó olyan Volvo, amit Peter Horbury tervezett. A Volvo kínai felvásárlásával az új tulajdonos egyelőre nem avatkozott bele a fő tervezési és gyártási sodorba, de a fődizájner visszautasíthatatlan ajánlattal távozott a kínai anyagcéghez.
Horbury búcsúja egy könnycsepp elmorzsolását megérdemli, mert nevéhez fűződik a Volvo 90-es évekbeli feltámadása. A 92-ben bemutatott ECC tanulmányautó évekre meghatározta a márka főbb arculati elemeit, a határozottságot sugalló vállakkal, a kecsesen záródó farral és múltat idéző, mégsem avítt, hatalmas hűtőráccsal. Szinte egy az egyben ebből a tanulmányból készült el a Volvo akkori nagyautója, a 850-est váltó S80.
Az a jó benne, mint a többi Volvóban
A V40-ben pont az a jó, mint az összes többi Volvóban: annyit enged láttatni magáról, amit tulajdonosa akar. Nem hivalkodó, de büszkén mutatja, gazdája már letett valamit az asztalra.
Az ég kékjét beengedő panoráma tetőablak, a részben feketére festett hátsó szélvédő, az egyedi sziluett mind-mind különleges dizájndarabbá faragják a V40-est, aminek tulaja attól is büszke, hogy övé a világ első autója, mely a motorháztetőből előugró légzsákkal védi a véletlenül elé vetődő gyalogost.
Otthonos és biztonságos
Különleges a V40-es belső tere is. A szélvédőre ragasztott visszapillantó tükörnek nincsen kerete, így a szokásosnál nagyobb hátratekintést enged.
Egyedi a váltógomb is, ami nem feltétlenül előny, mert az átlátszó műanyag burok a 70-es évekbeli zsigulis hangulatot adja, ráadásul nem is simul olyan könnyen kézbe a golfütő fejére hajazó képződmény.
Ezt leszámítva a V40 sikeresen hozza a biztonságos és otthonos hangulatot. A tesztautó fabetétes középkonzolja is tetszett, nem kell a katalógust átnyálazva kideríteni, hogy valóban fából készült-e, érezni a tapintásán.
Szórakoztató az LCD-panelből felépített műszeregység. Nem igazi mutató van az autóban, csak oda van vetítve. Három egyedi hangulat alapján rakja össze, hogy milyen módon kívánunk értesülni az aktuális sebességről és a fordulatszámról.
Sportos módban digitálisan mutatja a sebességet és fő helyen egy fordulatszámmérő díszeleg. Az elegáns és ECO módokban analóg „mutatón” követhetjük, mennyivel megyünk éppen. Mivel LCD-n jelenik meg a kijelző, arra is képes, hogy az aktuális sebesség környékén jobban kiemeli a számokat, és azt is mutatja, mennyi lenne a megengedett sebesség, hova kellene a mutatóval betalálni.
Passzentos belül
Elődjeit gyakran érte kritika szűk utastere miatt, a V40-est sem azért fogjuk szeretni, mert ő lenne a kategória legtágasabbja. Az marad a Golf, a V40 kellemesen passzentos, mint egy testhez simuló ruhadarab.
Hátul ketten férnek csak el, a két gyerekülés közé csak ötéves fiam fért be, ő is csak álló helyzetben. Nyaralni ne ezzel menjenek, én sem tenném. A csomagtartót sem arra találták ki, hogy bőröndökkel telirakva szaladjunk a világnak. 335 litert hagyni a csomagoknak nem nagy teljesítmény a kompakt kategóriában.
Jobb a T3 a D3-nál?
Olyan világot élünk, hogy gyakrabban írunk benzines autókról jót, mint dízeles társaikról. Most is ez jön, a V40-est sokkal jobb volt vezetni a T3-as kódjelű 1,6-os benzinmotorral, mint a D3-as dízellel. A 150 lóerős turbós benzinmotor (mely szintén Ford-örökség), és a hatfokozatú kézi váltó ideális társ.
Vezettem országúton, autópályán és városban is, nem volt olyan terep, ahol kelletlenül tűrtük volna egymás társaságát. Szereti, ha 3000 és 4000-es fordulat között pörög, de az sincs nehezére, ha 2500-nál már eggyel följebb kapcsolok. Pont annyira akar sportos lenni, mint egy igazi Volvo tulajdonos: megelégszik a látszattal, elég neki az, ha kinézik belőle. Tudna ő, de minek menne gyorsabban.
A futómű komfortosra hangolt, keménység csak a 17 colos felnik felől érkezik. Ha saját autóm lenne ez a V40-es, egy kisebb szélességű 16 colossal is megelégednék, bár a matt szürke felnik igen jól mutatnak a különleges autón.
A 150 lóerős V40-es 8,6 literes átlagfogyasztása zseniális, örülök, hogy van értelme benzines motorban is gondolkodni a V40-esek között szemezgetve. Országúton 6,9 liter is elég, amivel már nem vagyunk lassúak.
Épp hatmillió forintba kerül ezzel a motorral a Volvo V40 alapverziója. Persze ne egy napfénytetős, bőrüléses csodát képzeljenek el annyiért, amennyibe egy közepesen felszerelt Golf kerül. A képeken látható tesztautó 11 milliónál is drágább.
Ha kényeztetés nélkül, csak a szükséges extrákat vesszük számba, egy 150 lóerős V40 7 millió forintból is összeállítható, amivel már belép a racionálisan megfontolható kategóriába, prémium társaival szemben pedig erős alternatíva.