Koreai hibrid megkapó külsővel

Felfalnak a tekintetek. Lakásom melletti öregotthonban műfogsorok koppannak a padlón, a szemközti felújításon kötni kezd a malter, áll a meló. Mindenki bámul, leplezetlenül, csodálkozva. Mi az istennyila ez? Nem BMW, nem Audi, sőt nem Volkswagen, csak egy Kia Dél-Koreából, magyarázom úton-útfélen.

Tekintetmágnes

A Kia Optima Hibrid ha lenne villanysegéddel ellátott típusoknak kiírt szépségverseny, nyerne. Vagy legalább udvarhölgyként spriccelhetne vegyszerkönnyet fényszóróira. Kovács Miklós tervei erőt, egyedi hangulatot adnak a kocsinak. A mára márkajeggyé érett tigrisorr köré sikerült eredeti formát rittyenteni, déjá vu érzet nélkül. Kamu levegőkilépő nyílás, szélesre húzott fényszórók, krómdíszítés adnak lendületet a bálnatestű koreainak.

Felelőtlenül adagolva olcsó trükkök lennének csupán, de itt megfelelő hangsúlyt kapva fokozzák az összhatást. Kell az optikai játék, mert a 2,8 méteres tengelytávval készült autó minden irányban terebélyes. A hatalmas test adottságain a csomagteret tekintve csorbít a hibridhajtás, 505 helyett 381 liternyi helyet kapunk, a többit a lítium-polimer akkumulátorok foglalják el.

Ezek modernebbek, nagyobb kapacitással bírnak, mint a Toyota nikkel fémhidrid telepei, de ugyanakkor a hosszú távú megbízhatóságuk még kérdéses. Felépítése alapján a hibridrendszer az Audi A6-hoz rokonítható, a 30 kilowattos villanymotor a kuplung és a hagyományos automataváltó között kapott helyet. Nem világmegváltó technika, de tény, ebben a szegmensben szinte konkurencia nélkül áll az Optima Hybrid.

Nevelj fákat!

Kívül csak az egyedi felnikről lehet azonosítani a típust, viszont a vezetőt minden pillanatban emlékezteti az autó, miben is ül. Amíg egy Infiniti M35h nem veri nagydobra, az Optima szinte fülünkbe ordítja: „Hibrid vagyok!” Ilyen szinten egy autó sem rágja szánkba zöldségét, a műszerfal közepét uraló, 4,5 colos LCD kijelzőn virágba boruló faág, gyűjthető ECO pontok és esőerdőre való zöld levél sarkall a takarékos autózásra. A fordulatszámmérőben harsány EV felirat jelzi, ha teljes elektromos üzemben suhanunk, felvillanása akár 90 kilométer/óráig megtörténhet.

A tudatunkat bombázó információhalmazon túl egy észrevétlenül működő rendszer lapul. Az Optima a (Lexushoz hasonlóan) lábbal oldható rögzítőfék felengedése után villannyal indul, ha kell az önindindító-generátor szíjjal berántva kel életre a 150 lóerős, kétliteres benzinmotor. A kizárólagos elektromos üzemre nincs külön gomb, mint a Toyota Priusban, Audi A6-ban, így az autó mindig maga dönti el, mikor vált hangtalan suhanásba. Hiánya nem feltűnő, a konkurensekben sincs értelme sokat használni ezt a funkciót, fejlettebb akkumulátorok hiányában úgyis csak pár kilométeren élvezhetjük a környezetbarát közlekedést. Természetesen az egészet egy kormányról kapcsolható ECO mód fogja csokorba, ezt használva hamarabb kapcsol a váltó, lomhább a gázreakció.

Ha elfeledkezünk a Greenpeace filozófiáról, és az ECO módról, az Optima úgy működik, ahogy azt egy 190 lóerős, 16 mázsás autótól elvárnánk. A váltó puhán dolgozik, a motor csak padlógáznál zúg fel hallhatóan, 9,2 másodperc alatt érjük el a százas tempót. A villanymotor előnye lámpától indulva tűnik fel leginkább, a rajtot hatékonyan segíti a plusz nyomaték. Könnyű túlpörgő kerékkel nekiiramodni, de más élményt hiába várnánk, az Optima kormánya mögött csak funkciókat irányító szerves alkatrész vagyunk.

Nem vezetünk, csak irányítunk

A kormány könnyű és élettelen, a rugózás puha, igazi kátyútanító. Éles helyzetben ez inkább hátrány, erősen bólintva, lomhán húzza az orrát, mintha egy felnyergelt bálnával szlalomoznánk óceáni áramlatok között. Egyvalamit kihagytak a kötelező hibridvonások közül. A műszerfal nem jelzi közvetlenül a visszatöltés mértéket, csak az opcionálisan előkereshető energiaáramlás grafikája jelent támpontot, így fékezéskor nehéz belőni a töltési tartományhoz szükséges lassulást. Lehet ezért, de az akkumulátorok sosem töltődtek fel, a teszt egy hete alatt mindig 50 százalék körül mozgott az energiaszint.

Üljünk a kormány előtt, vagy hátul, az Optimában kellemes tespedni. Hazaérve nem menekültem az autóból, még egy alibitelefont elintéztem, nap végi gondolatokat morzsoltam, a tágas tér és kényelem túl erős mágnes volt ahhoz, hogy kilépjek a cudar őszbe. A pozitív hangulatot a dupla tetőablak fokozza. A fényért cserébe csorbul a fejtér, 190 centiméter felett már szűkös lehet az Optima.

Kilencmillióért gazdag csomagot kínál a Kia, minden irányban elektromosan mozdulnak az első ülések, a középkonzolon 7 colos, érintőképernyős kijelző trónol, fűthető kormány melegíti a fagyott ujjakat. A vezetőülés szintén fűthető-hűthető, de még hátra is jutott ülepmelegítés, tehát igazi szőrszálhasogatónak kell lenni ahhoz, hogy komoly hibát találjunk. Egyetlen csúf részletként a csomagtérbe csúnyán belógó fémzsanérok említhetőek meg, ezt illett volna eltüntetni.

Nem a számok döntenek

A szürke középkategóriás szedánok tömegében üdítően hat az akciós áron jelenleg kilenc millióért kínált Optima Hybrid. Sosem lesz tömegmodell, mint az Insignia, vagy a Passat, pont ezért lehet érdekes választás. Nem olvad bele a városban hömpölygő unalmas autók tömegébe, bár lehet az új Mondeo, vagy a Mazda6 több tekintetet vonz majd, a hibridhajtás az Optima kiváltsága marad, egyelőre.

Hogy ez mennyi előnnyel jár? Nehezen lehet számszerűsíteni. A fogyasztása vegyes használatban 7.4 literre jött ki, ez a benzines mezőnyben egy 190 lóerős összteljesítményű autótól kifejezetten jó érték. A dízelhívőket persze sem ez, sem a villannyal megtett kilométerek nem győzik meg, és a számokat tekintve, igazuk van. Csakhogy a hibridhajtással megspékelt Optima olyan jelenség, amiért megéri sutba dobni a rideg számokat, és a műszerfalon virágos faágat nevelve, legalább a lelkiismeretünket nyugtatva tenni a zöldebb autózásért.