A francia és az olasz autóiparra nagy általánosságban jellemző, hogy zseniális, imádnivaló autókat tud készíteni, amelyek tartósságával, megbízhatóságával se szokott gond lenni. Amennyiben KIS autóról van szó. És zseniális, imádnivaló, csapnivaló minőségű autókat is tudnak készíteni, amennyiben NAGY autókról van szó. Ezúttal az első kategóriából kaptunk egy tesztjárművet, a Peugeot-tól.
A 208-asban minden benne van, ami miatt bizonyos francia kiskocsik legendává tudtak válni a Citroen Kacsától a Renault 4-en át a Twingóig. A Peugeot 2-es számmal jelzett méretkategóriájában az emlékezetes 205 és 206 után olyan modell született, amely képes feledtetni még a ronda, korszerűtlen és unalmas 207-est is. Tesztautónk még fapad-közeli felszereltséggel is különlegesnek hat és hallatlan eleganciát sugároz.
Jó beltér-kihasználású, korszerű modern kiskocsi lett a 208. A 206-ból eszkábált esetlen 207 után jó hír ez a márka rajongóinak
Ahogy az előbb említett francia kiskocsi-legendák, a 208-as sem szép autó. Viszont nagyon karakteres. Gondosan dizájnolt lámpáival, hetyke kis frontspoilerével, krómkeretes hűtőmaszkjával, részletesen kidolgozott indexeivel és a tető finom beolvadásával a szélvédőbe felül – kirí a forgalomból. Sokan megnézték, pedig tulajdonképp csak egy szokványos kiskocsi, szokványos PSA-bordóban. Mégis kiemelkedik a masszából.
A 207-hez képest azonos tengelytáv, de csökkentett túlnyúlások jellemzik a 208-ast. Arányosabb, mozgékonyabb
Még a dísztárcsája is jól áll neki, senki nem kérte számon rajta az alufelnit. A menetjelző fény hagyományos izzós, nem modern LED-es, de ettől csak melegebb lesz a 208 pillantása. A viszonylag olcsó, belépőszint-közeli tesztautó úgy mutatós és látványos, hogy közben nem túl drága gyártani – művészek ezek a franciák.
Ha a sok kiegészítőt leképzeljük a kocsiról, egy tipikusan jó aerodinamikára tervezett cseppalakot látunk, és a 208-as alaktényezője valóban jó: 0,29. Ez az érték jól jön minden tankolásnál, mint ennek bizonyságát is láttam a teszt során.
Így törik öt csillagra a 208:
Belül – elöl
A kabinban körülnézve ugyanazt érezni, mint a kocsi külsejét szemlélve: semmi különös, semmi arany, gyémánt, platina, de minden részlettel törődtek és mindenhez jó hozzáérni. A kormány – ismétlem, majdnem-fapados az autó – műanyagkarimás, de szép, és vannak rajta gombok.
A zongoralakk-festésű analóg klímakonzolt olyan jó érzés fogdosni, hogy nem is hiányzott a digitális cucc
A középkonzolon a hagyományos, tekergetős analóg klíma tárcsái laknak, de ezeket szépen lefújták zongoralakkal és nagyon-nagyon finoman, nyekergés, akadozás, súrlódás nélkül járnak; bizonyisten inkább tekergetem ezeket a konzervatív kapcsolókat nap mint nap, minthogy élvezzem a digitális klíma gondozásmentességét.
Az ajtóbehúzó fogantyúk is szépek, azokat is zongoralakk borítja. A középkonzolon hétcolos, látványos érintőképernyő trónol. Nincs ugyan mögötte navigáció, és a menüje is zavaros, viszont a listaáron 3,6 milliós kisautóban van alapáron tempomat és menetstabilizáló. (Az elektromos szervokormányról, első villanyablakokról, centrálzárakról ne is ejtsük szót, manapság már lámpással se találni olyan kocsit talán a céges Octavia Tourokon, Astra Classicokon kívül, amikben ezek ne lennének benne.) Az ülések kényelmesek (nem csak szépek), a válltér kicsit szűk, a fejtér elegendő.
A 208-as egyetlen igazi innovációja a picike kormány, ami felett elnézve olvashatók le a műszerek
A forradalmi kormány aprócska, gokartos méretű. A Peugeot a kormányváltás során nem csak a méretet változtatta meg, de az új kormány nem is hordja úgy fenn az orrát, mint a régi. Ez a kormány nem rugaszkodik úgy el a földtől, mint a többi, a vezető ölébe engedett karima felett átnézve láthatók a műszerek számlapjai. Érdekes, de a Peugeot azt állítja, hogy a kormányváltás nem is olyan radikális; a 207-esben szerintük ugyanott volt alsó állásban a karima alja, mint a 208-asban.
Láttak már autóban egy képernyőn ENNYI eltárolt rádióállomást egyszerre?
Nem mindenki van oda ezért a reformkormányért, hírszerkesztő kollégánk, Zsolti kormányválságként élte meg az újdonságot egy próba során. Inkább kitakarta a tetejével a 30 alatti és 190 feletti értékeket a sebességmérőről, annyira nem bírta elviselni, hogy az ölébe ejtett karokkal, csuklóval kormányozzon. A magam részéről viszont behódoltam az új kormánynak, szerintem nem csak meg lehet szokni, de sokkal kevésbé fárasztó ez az új stílusú vezetés, mint a régi volt.
A tanulság: mielőtt 208-ast teccenek venni, tessenek elmenni egy egy Peugeot-szalonba, és próbálják ki, megfelel-e önöknek ez a paradigmákat felrúgó kormány.
Zsolti kolléga azonnali kormányváltást javasolt, nem tudott megbékélni az újdonsággal. Mindenkinek azt javaslom, próbálja ki maga egy Peugeot-szalonban, tetszik-e neki
A hátsó traktusban már semmi újdonságot nem találunk. Két átlagos felnőtt számára épp elegendő a hely, a 206-os 245 és a 207-es 270 literes csomagtere után a 285 liter jó érték, a kategóriában hozza az átlagot (Renault Clio: 288 l, VW Polo: 280 l).
Leleményes megoldásokra sajnos hátul már nem futotta a fejlesztési keretből. Az utastér puritán, a hátra szorultak egy kis zongoralakkot nézegethetnek az ajtóbehúzókon, ha már nagyon unatkoznak a puritán térben. Az üléstámlák döntésével nem kapunk sík padlót, a kalaptartót nem lehet eldugni sehova, rekeszek, egyéb okosságok, franciás rafinériák (pl. a testvérmárka Citroënnél megszokott kivehető, zseblámpaként használható világítótest) nincsenek. Van viszont egy teljes értékű pótkerék, amit nem értek: városi kisautóba pont jó lenne egy mankókerék is a helyrabló teljes helyett.
Adatlap
Peugeot 208 1.2 Vti
| Motor | 1199 cm3, Benzin, S3 |
| Teljesítmény | 82 LE |
| Nyomaték | 118 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 12,2 sec |
| Végsebesség | 175 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 4,5 l / 100 km |
Lassú élvezet
A bordó 208-as második legérdekesebb alkatrésze az aprócska kormány mellett a nem is olyan apró, viszont csak három hengert számláló motor. Már a Portugáliában tartott bemutatón is ez tűnt a legokosabb választásnak a kicsi, könnyű kocsihoz a nagyobb benzines és a dízelek helyett, de az együtt töltött egy hét során ez a véleményem csak megerősödött.
Bár a számok (175 km/h, 12,2 másodperces 0-100) előrebocsátják, hogy ez a kocsi nem versenyautó, a rövidre áttételezett váltóval, az Euro 5 korában meglepően élénk gázreakcióval és háromhengerestől teljességgel szokatlan, morcos, erőteljes, izgalmas hangjával mégis élményszámba megy minden kilométer. Pláne, ha sok benne a kanyar.
A pici kormány ugyanis közvetlen kormányműhöz csatlakozik. Visszaváltunk kettőt, vérmes hörrenéssel megtorpanunk a kanyar előtt, egy kis csuklómozdulat, kis gáz, gázelvétel, már meg is csóválja kicsit a farát, ellenkormány, gáz, kanyarból ki, és tovább – mindezt teljesen veszélytelen sebesség mellett – jópofa dolog háromhengeres 208-azni.
A mindennapok lassú, vicces gokartja a kis Peugeot ezzel a motorral – illetve az lehetne, ha nem lenne a futóműve és a váltója olyan, amilyen. A futóműnek persze még elnézhető az olcsó konstrukcióból és a kényelemre hangolt karakterisztikából eredő tétovaság az úthibákon, de a váltó, az úgy tré, ahogy van. Annyira hosszú utakon jár, annyira szánalmasan műanyagos és teszetosza minden kapcsolásnál, hogy már-már arra gyanakszom: japán vagy német ipari szabotőr keveredett a tervezőközpontba, és az éjszaka leple alatt berajzolt néhány LEGO-cikkszámot is a váltóalkatrészek listája közé.
És a 208 1.2 VTi még így, siralmas váltóval is jó kisautó, amit jó vezetni. Ilyet csak a franciák tudnak, meg néha az olaszok.
A menetjelző fényt LED-ek helyett hagyományos izzóval oldotta meg a Peugeot
Napi 100 kilométeres ingázásra használom a tesztautókat, van ebben sok országút, némi sztráda és elég sok Budapest is. A gyerekszállítós-munkahelyre járós napi rutinhoz pont ezek a modern kisautók a legalkalmasabbak, öt ajtóval, pörgős, mégis takarékos benzinmotorral. Ezek közül eddig a nagy kedvenceim a Jazz hibrid és pár hete az új Yaris hibrid voltak, icipici fogyasztásuk és stresszmentes, mindennemű gondolkodást, technikára figyelést feleslegessé tévő hibridrendszerük miatt. Meg persze a Zöld Gondolat miatt is.
És képzeljék, decire ennyit számoltam ki én is a kútnál tankoláskor
A Peugeot nem gyorsabb, nem is jobb náluk, nem zöldebb, és semmiképp nem takarékosabb, viszont olcsóbb, izgalmasabb, több benne a lélek – és még így is alig eszik. Teljesen átlagos közlekedési stílusban hat és fél litert vártam tőle százon. Természetesen nem hittem el a számítógép kijelzőjén büszkélkedő 5,6 literes értéket – de amikor a kútnál utánaszámolva pont ennyi jött ki jó 500 kilométer után, hangosan bocsánatot kértem a kocsitól.
Majd’ 12 mázsás, modern kisautó, benzinmotorral: nagyon derék. Ezt a tulajdonságot is latba kell vetni, amikor azt számolgatjuk, mennyire jó vétel a kis Peugeot a konkurencia mellett.
Alapáron, klímával, de még a hétcolos egérmozi nélkül ezzel a motorral, öt ajtóval 3,44 millió forint a listaár. (Érdekesség, hogy a sebességtartó- és határoló automatika alapáron jár a kocsihoz.) A VW Polo, ami hasonlóan jó kiskocsi, csak kevesebb hibával és részben ezért kevesebb lélekkel, 3,59 millióba kerül a papíron dinamikusabb és erősebb, érzésre sokkal lomhább 85 lovas 1,4-es benzinmotorral. A Toyota Yaris légkondival 3,77 millió, 99 lóerős 1,33-as motorral. Ezekhez képest nem drága a 208.
A Suzuki Swift viszont klímával, ESP-vel és a magyar piacon megszokott olcsó fenntartással 2,99 millió forint. Józan ésszel nem tűnik mellette versenyképesnek a Peugeot. De hát az emberek nem csak józan ésszel szoktak autót választani, hanem érzelmi alapon is, és a 208-as bizony nagyon tud hatni az érzelmekre.
