Összehasonlító teszt: A3-1-es-A-osztály-V40 dízelmotorral

Ritkán adatik meg, hogy egy kategória összes autója egyszerre legyen új. A prémiummárkák kompakt autói között most mégis ez a helyzet: az 1-es BMW második generációja alig egy éve kapható, a Volvo V40 még fél éve sem debütált, az A3 és az A-osztály néhány hónapja futott be. (A motorválaszték nélküli Lexus CT 200h-t nehéz volna a többiekhez hasonlítani.) Most is az érdekelt bennünket, melyik a legjobb autó közülük. A tesztet közösen készítettük az Autó és Stílus című lapnál dolgozó kollégáinkkal.

A mezőny

Négyük közül a BMW megújítása erős modellfrissítésnek mondható. Az autó – a 3-as testvéreként – hátsókerék-hajtású, ami nagy érték, mert 2017 után megjelenő utódja várhatóan az első kerekeit hajtja majd.

A Volvo szegről-végről a Ford Focus rokona, egy személyben a háromajtós C30, a négyajtós S40 és a V50 kombi utódja. Az A-osztály alapjaiban új autó. Szakít a szendvicsszerkezetes padlóval, rövid és magas, egyterűs karosszériáját hosszabb, szűkebb és izgalmasabb kasztnira cserélte. Az új A3 történelmi szerepe a VW-konszern moduláris keresztmotoros LEGO-készletének bevezetése, így a Leon és a Golf kapja az Audi alapjait, ami sokkal jobban hangzik, mint fordítva.

Elvárás az egyedi forma

Boldog a prémiumautó-tervező, mert nagy furfanggal rajzolt vonalai nem véreznek el a pénzügyi osztály költségcsökkentő szigorán. Ebben a szegmensben szükséges az egyedi hangulat, hiszen a nyolcmilliós kompakt autó nem közlekedési, hanem önkifejező eszköz.

Ízlésről vitázni meddő, de a nagy tömegek véleményét figyelembe véve a Mercedes A-osztály ragadja meg leginkább a tekintetet. Az opcionális AMG Sport csomaggal szerelt verzió teljesen szembemegy a márkáról eddig kialakult képpel. Friss, fiatalos, csak a hűtőmaszk közepén terpeszkedő hatalmas csillag igazítja útba a bámészkodót. 18 colos kerekein szélesen terpeszt, felfelé keskenyedő karosszériája alacsonynak láttatja, holott 1,4 méter magas, akárcsak a konkurens modellek.

Üvöltően harsány megjelenését egyik ellenlábas sem éri utol, de a pávatollak nem felelhetnek meg mindenkinek. A hűvös precizitással mért formai megoldások hívei egyértelműen az Audira voksolnának.

Szemet kápráztató trükkök nélkül működik a puritán Audi konfekciókabát, A3-as méretben. Alig különbözik a nagyobb testvérektől, és nem akar több lenni, mint a vezető technikai tartalom méltó csomagolása. Nem esik le tőle az áll, az utca embere már nem fordul utána, mert tudja, hogy egy Audit lát, és ezzel a németek elérték céljukat.

Újít a Volvo és a Mercedes-Benz

A Volvo, akárcsak a Mercedes, útkereső, újító modellként dobta piacra a V40-est. Ezelőtt a V betű mögött kombi Volvo képe sejlett fel, de az új kompakt autó feltűnése megkeverte a lapokat. Szó sincs puttonyról, akárcsak a német triónál itt is egy 1,4 méterre lapított, friss, új célcsoportot célzó divatcikket látunk.

Nem hivalkodó, mint a Mercedes, viszont lendületesebb, érdekesebb, mint az uniformisba bújt Audi. A C-oszlopnál hirtelen emelkedő övvonal enyhén a legendás Volvo P1800 ES-re emlékeztet, a hátsó álló lámpatest pedig könnyen felismerhetővé teszi a V40-est.

A sor végét egyértelműen a kitaposott bajor bakancs, az 1-es BMW foglalja el. Jóindulattal kedvelhető a forma, de a másik három rivális mellett csak a klasszikus BMW jegyek miatt rúghat labdába. Vesék és angyalszemek nélkül identitását vesztené, hátulról nézve már így is fájóan emlékeztet a Volkswagen Polóra. 

Szűkre szabott luxus

A karosszéria sugallta hangulatot a német trió belül folytatja, egyedül a Volvo kivétel. A vagány külső otthonos belsőt takar, a jól ismert minőségi svéd stílusban. A lebegő középkonzolt valódi fa díszíti az ülések feszes sportosság helyett kényelemmel kényeztetnek.

Sajnos a harmóniát erőltetett, modern részletek törik meg. Ilyen a műszerfalat helyettesítő, három megjelenítési móddal virító LCD-kijelző. A sok lehetőség, virtuális mutató között elvész a lényegi információ, hiba volt teljesen száműzni az analóg műszereket.

Ahogy a Mercedesben, itt is nehézkes a fedélzeti számítógép kezelése, ezen a téren a BMW és az Audi előrébb jár. Utóbbi praktikus, egyedi újítása az írásfelismerésre képes érintőpad, ami a menüt vezérlő tárcsa tetejére került a helykihasználás végett.

A hangsúlyos középkonzoli kijelzőt egyedül a Volvo építette be a műszerfalba, a BMW és a Mercedes esetén mozdíthatatlanul törik meg a formai egységet, csak az Audi vacakolt a teljesen eltüntethető megoldással.

Sportosságot tekintve még mindig a BMW jár az élen, műszerei egyértelműek, könnyen leolvashatóak és minden kézre esik. Ülései szorosan tartanak, a kormány-kézifék-váltó hármasa bűvös közelségben várja az élményre vágyó sofőrt. Ennél már csak az Audi egyértelműbb, órákig keresve sem találunk felesleges, öncélú cicomát. Minden apróságnak funkciója van, és minden apróság tökéletesen, atomóra pontossággal teszi a dolgát.

A Mercedes bajor vetélytársához hasonlóan a sportos vonalat követi. Vörös cérnával varrott bőr, vörös biztonsági övek, karbonmintás műanyag műszerfal csábítja a fiatal vevőkört. Az AMG csomag a belsőben is tetten érhető, a feláras ülések külön fejtámla nélkül, versenyülésekre emlékeztető formában virítanak.

Elöl jó, hátul nem

A prémium kompakt autók bőségszaruja az első két utast kényezteti igazán, a második sor helykínálata mind a négy esetben kompromisszumot követel. A háromajtós Audi egész élhető hátul, nem kuporgunk, a fejtér sem korlátozott olyan mértékben, mint a konkurensekben.

Hórihorgas utasok rosszul járnak a másik három kocsival, 180 centiméter felett már zavaróan közel a tetőkárpit. A Mercedes A-osztálynál a szűk ajtónyílás rontja tovább az összképet, a sportos kialakítás miatt kígyóként kell behullámozni hátra. A hatalmas első üléstámlák és a résszerű oldalablak még tovább fokozzák a bezártságérzetet, csak a tetőablak fénye javít a hangulaton.

Csomagtér: az Audié a legkevésbé szűk

Ez az extra a Volvónak is jót tesz, de a svédek egyéb aprósággal is kedveskedtek a hátul ülőknek, kényelmüket könnyen előpattintható pohártartó és ülésfűtés fokozza. Ellenben a BMW mintha szükséges rosszként kezelné a hátsó férőhelyeket, az A-osztállyal holtversenyben itt a legrosszabb a második sor térkínálata.

Akárcsak a plusz két utas, a csomagok sem kaptak kiváltságos bánásmódot, az A3 és az 1-es 360 liter körüli teret kínál, a Mercedes 341-et. A Volvo lemaradt 335 literjével, bár ez nem elsődleges szempont ebben a szegmensben.

Motorok, fogyasztás: négy vagy öt henger?

Egyelőre a 150 lóerős TDI a legerősebb dízel az A3-hoz. Gazdaságos üzemben kissé álmos, de padlógázra ilyenkor is kicsiholható belőle a maximális teljesítmény.

Dynamic állásban sportosan gyorsul vele az autó, 320 Nm nyomatéka hamar felépül. Kulturált járásával a kétliteres motor nem emlékeztet trampli elődjére, puhán sikló váltókarja is megerősíti, hogy kifinomult autóban ülünk.

184 lóerővel és 380 Nm-rel a BMW-é a legerősebb motor a négy közül. (A többiekhez jobban passzoló 118d-ből nem volt tesztautó.)

Alapjárat közelében enyhén indiszponált, hogy kicsit feljebb annál keményebben ellőjön. Erejét megtapasztalva a 6,6 literes fogyasztással elégedettek voltunk. Ez már a sokadik BMW, amelyben csalódást okoz a kelletlen kézi váltó, a nyolcfokozatú automata viszont a kategória legjobb darabja.

A tesztelt A-osztályban a Mercedes saját dízelmotorja van, a Renault 1,5 literes dízeljét a kézi váltós A 180 CDI kapja, némi átdolgozás után. 300 Nm és 136 lóerő kisebbet szakít, mint a konkurensek motorjai, de ha nem a másik háromhoz mérjük, bőven elég erős és 6,4 literes étvágya is csekély.

Duplakuplungos automata váltója meggyőző gyorsasággal és finomsággal vált, de a lágyan és pontosan mozgó kézi váltó miatt 727 710 forintos felára könnyen megspórolható. Egyedül a stop-start rendszerrel kissé rángatós elindulások nem tetszettek.

A Volvónak nem muszáj jobbnak, de karakteresen másnak kell lennie, mint a német konkurenciának. Az öthengeres dízellel ez sikerül is, a D3 vehemens gyorsulása többet sejtet az átlagosnak mondható számadatoknál. Darabosabban működő automata váltója nem olyan jó, mint a konkurenseké és 7,2 literes átlagfogyasztása egy egész literrel magasabb az A3-énál.

Kényelem és vezethetőség: a Mercedes a meglepetés

Kényelmével és halkságával az Audi kelt leginkább nagyautós érzetet. A távolságtartó tempomat működése példaértékű, a Volvóéhoz mérhető, de a sávtartó asszisztens túl gyakran akarta más íven vezetni az autót. Elég idegesítő úgy autózni, hogy közben szkanderezni kell a volánt más irányba fordítani akaró géppel. A bóják között veretve az A3 alig dőlt meg, nem billegett szlalomozáskor, könnyen és pontosan irányítható volt.

Kormányzásánál egyedül a BMW-é jobb, amelyet nem kell lezárt reptéren vezetni ahhoz, hogy kijöjjön fölénye az összes vetélytárssal szemben, ideértve még az Alfa Giuliettát is. Kelletlen váltója az egyetlen negatívum, máskülönben a bal egyből nézve az 1-es maga a tökély. Még driftelni is lehet vele, ami végképp mámorító.

Az egyetlen tesztautóként a Volvót téli gumival kaptuk meg az összehasonlításhoz. Kenődőbb mozgása, kevésbé penge reakciói részben az abroncsokon múltak. Nyári gumikon jót lehet vele autózni, ezt többször is bizonyította, de agilitásban az Audi valamivel, a BMW és a Mercedes jóval előrébb tartanak.

A sportcsomagos A-osztály nem sokkal, de az Audi és a BMW jobb rugózási komfortot nyújt. A Volvónak az öthengeres motorhangért megítéltünk egy pluszpontot, mert jobb a D3 mély és karakteres hangját hallgatni, mint a négyhengeresek kerregését elviselni, de minden lelkesedésünkkel együtt lehetne valamivel halkabb.

Az A-osztály nemcsak az eddigi karosszériakoncepciót rúgta fel páros lábbal. A magas bak után 17,4 centivel alacsonyabb üléshelyzete kiváló lett, futóművét pedig annyira eltalálták, hogy az autó a csúf első túlnyúlás dacára nem érződik orrnehéznek. 943 610 forint szép summa érte, de az AMG-csomagra a látvány, a fékek és a kezelhetőség miatt is érdemes áldozni.

A BMW mögött ez a legvagányabb autó, még a többieknél kicsit szolidabb dízelmotorral is. Úgy fest, a Mercedesnek bejön a szakítás a múlttal: az A-osztályból világszerte már 70 ezer darabra érkezett megrendelés. Kár, hogy a feszes rugózást meggyötrik a magyar utak és a Mercedesből még az Audinál is sokkal rosszabb a kilátás.

Költségek: az Audi egész mértéktartó

Költségek terén az Audi jobban áll konkurenseinél. Az A3 alapára a legalacsonyabb, még azzal együtt is, hogy az ötajtós Sportback többe kerülne a tesztelt háromajtósnál. Négy év garancia jár hozzá, amit a Volvóhoz év évégig biztosít az importőr, a többiek összesen két évet mutathatnak fel. A BMW viszont karbantartáscsomaggal mérsékli a kiadásokat az évek során.

Felszereltségével a V40 jut előnyhöz, mert az alapmodellben is jár hozzá automatikus légkondicionáló, míg a többieké manuális és az elütött gyalogosok életét a világon egyedül a Volvo óvja külső légzsákkal.

A képeken látható autók tobzódtak az extrákban, a sok biztonsági és kényelmi tétel 12,3 millió forintig növelte a V40 és az A3 újkori listaárát. Az a meglepő, hogy aki Kia Cee’det vagy Ford Focust venne dízelmotorral és a leggazdagabb felszereltséggel, az nem jár távol a prémiumtermékek 7-8 milliós árszintjétől.

ÉRTÉKELÉS

1. Audi A3: Az A3 győzött, mert a mérhető szempontok és a szubjektív értékelés alapján egyformán jó. Halk, remekül vezethető autó, korrekt motorral. Messze a legkönnyebb a mezőnyben és helykihasználása is a legjobb. Hátránya a rossz kilátás és a vérszegény külső design.

2. BMW 120d: A BMW megengedheti magának, hogy autója drága és árához képest gyéren felszerelt legyen, ráadásul egyedül ehhez nincsenek modern vezetőtámogató rendszerek. De ez pont a vezetőt nem érdekli, mert kiváló kormányzása, futóműve, pompás motorja már önmagában eladja az 1-est, és habnak a tortán ott a hátsókerék-hajtás. Az átdolgozás óta belső tere és csomagtartója sem vészesen szűk.

3. Mercedes-Benz A-osztály: Belevaló autó lett az eddig trottyos A-osztályból. Vezethetősége és kényelme egyformán jó, 136 lóerővel sem maradt alul a többiekkel szemben. Belső tere igényes, mutatós és alig kisebb a többieknél. Magas ára, a rossz kilátás és az alulméretezett hátsó ajtók miatt nem futotta  jobb helyezésre.

4. Volvo V40: Gyenge térhasznosítása és nagy fordulóköre miatt nem végzett előrébb az üdítően egyedi a V40. Az öthengeres dízel kicsit hangos és nem elég takarékos, de nagyon erős és jól szól. Belső tere szép, biztonsága példás, ám a D3 ára borsos. Jobb vétel lenne a 150 lóerős benzinessel.

Mit vennénk magunknak? A tesztelők magánvéleménye

Csordás Gábor, Autó és Stílus: Az új A3 modern külsejéhez remekül illik a minimálstílusú, technokrata belső. Sportosan viselkedik, ha kell, de ez nem csorbítja komfortját, a továbbfejlesztett dízelmotor pedig igen jól sikerült. Az már csak ráadás, hogy háromajtós létére meglepően tágas hátul is, és a konkurensekhez képest ára sem túlzás.

Szörényi András, Vezess.hu: Az A3 nem elég karakteres, az A-osztály annál egyedibb, csak nem elég praktikus. A Volvo és a BMW között döntenék: megfogott a V40 hangulata, szépsége és biztonsága, de az 1-es vezethetősége rabul ejt. Maradna a pénzfeldobás.

Vida Ferenc, Autó és Stílus:
Az új 1-es nem elég kívánatos, a harmadik generációs A-osztály annál inkább, de alapos szemrevételezést követően veszít varázsából. A V40 azoknak szól, akiknek a divat és a biztonság jóval fontosabb, mint maga a vezetés. Az Audi A3 ellenben tényleg az az autó, amin nehéz fogást találni. Nem feltűnő, ellenben high-tech. A kétliteres dízel helyett viszont jobb választás lehet az 1,4 TSI, duplakuplungos automata váltóval.

                                                   MŰSZAKI ADATOK

A műszaki adattáblázat megtalálható nagyobb méretben a képgalériában