Bár kétüléses városi autóként nincs igazi konkurense – a hasonló külső méretekkel bíró, és jóval okosabb Toyota IQ négyszemélyes – mégis néha illik megújulnia a smartnak is.
Az autóiparban megszokott ráncfelvarrási ciklus elkapta a smartot is, így idén tavasszal annak rendje és módja szerint megújult. Markánsabb hűtőmaszkkal, újra rajzolt lökhárítókkal, felárért rendelhető LED-es nappali fénnyel és az előzőnél sokkal hangsúlyosabb emblémával, belül új színösszeállításokkal, új anyagokkal feltupírozva néz a kirakatból a legfrissebb smart.
Vicces, öniróniától sem mentes smart reklám, olyan neves figurákkal, akik odavannak a ráncfelvarrásért:
Élesben
Az első előfeltevést – azt, hogy a smart szűkös – már a beülés pillanatában megcáfolhatjuk. 190 centivel, még vagy 5 centi légrés marad a fejem, és a mókás üvegtető között és az ülést is hátra lehet benne annyira rúgni, hogy az enyémnél hosszabb lábak is elférjenek benne.
Szóval két embernek tökéletesen elegendő, és még egy-egy közepes hátizsák is befér hátra. És még ki sem kell szállni a kocsiból, ha kell belőle valami, mert hátrafordulva simán kotorászhatunk a csomagtartóban, vagy letörölhetjük a hátsó ablakról a párát.
Az üvegtető a barátunk
A beltér nem igazán teljesíti azt, amit egy prémium, vagy legalábbis egy bő 4,5 millió forintba kerülő kiskocsitól elvár az ember. Ugyan a középen kidudorodó két darab műszer ügyes húzás, de a szövettel álcázott műanyagok, illetve a belső kivitelezése lehetne sokkal vonzóbb is.
Ellentmondásos volt a tesztautóban az is, hogy míg a robotváltó működésébe bele lehetett szólni a kormány mögötti fülekkel, addig a rádió vezérlésének nem jutott a kormányon egyetlen gomb sem.
Akár egy szögmérő
Elsőre csak az üveg nyílik, a hátfalat egy másik pöcök megrángatása oldja
Bár a parkolás és tankolás valóban élmény vele, a kettő közti haladás már nem feltétlenül. A rövid tengelytáv miatt a fékezések kalandosak vele, és ilyenkor télen a tempósabb kanyarok is okozhatnak váratlan szívdobogást.
A smartban dolgozó arobotváltó működtetését könnyű megtanulni, és megszokni sem vészes. Ha ráérzünk, mikor kell kicsit elvenni a gázt, akkor rángatás nélkül is lehet vele autózni, bár a legkényelmesebb, ha magunk mondjuk meg neki, mikor, hova váltson. Szerencsére ezt is megtehetjük.
A csomagtartóból nyílik a motortér
Hibrid volna?
Nem. Hiába a hangzatos micro hybrid drive megnevezés, a smart még a sokszáz lóerős benzinzabáló csatahajókba épített alibi villanymotornál is kevésbé hibrid. Ebben villanymotor legfeljebb az ablaktörlőlapátot mozgatja. A micro hybrid rendszer lényege egy mezei start-stop automatika, amely ha lehet, leállítja a motort.
Annyival tud többet a legtöbb hasonló rendszernél, hogy nem kell teljesen megállni ahhoz, hogy a motor is pihenőt tartson, hanem fékezés közben, már 8km/órás tempó környékén is lekapcsolja a benzinmotort. Állítólag ettől városi körülmények között akár 20 százalékos üzemanyag megtakarítás is el érhető.
A tesztautó 71 lóerős, háromhengeres 999 köbcentis benzinmotorja tökéletesen elegendő egy ekkora autóba. Így is nehéz vele megállni, jobb a békesség. Amúgy a smart igen biztonságos kis járgány, az EuroNCAP 2007-ben végzett tesztje alapján négycsillagos eredményt ítéltek neki, mindössze az utasok térde volt komolyabb veszélynek kitéve.
Kell ennél több?
Ekkora autóban ülve óhatatlanul is felmerül a kérdés, van-e értelme egy ilyen apróságnak. Legfeljebb két ember fér bele, és fejenként egy-egy közepes hátizsák a csomagtartóba. Ez ugyan nem sok, de kérdés, hogy valóban van-e ennél nagyobbra szükség a hétköznapokon.
Villámstatisztika:
Ha kicsit tovább gondoljuk, svájci mintára lehetne névre szóló rendszám is, amit hétköznap a kiskocsin, hétvégén a családi autón lehetne használni. De ez már nyilván túl unortodox megoldás lenne az autósok lenyúlásában jeleskedő rendszernek…
A tesztautó ára mindenféle extrával 4,653,280 forint. Fel sem tudnám sorolni, mennyiféle egyéb autó kijönne ugyanennyibből. Igaz az is, hogy más, apró városi készemélyest bajosan találnánk.
