| Röviden – Pannonrider | |
|---|---|
|
Mi ez? |
Háromkerekű, napelemes, elektromos bringa |
| Mit tud? | Ha süt a nap, ingyen elvisz bárhová |
| Mibe kerül? | 675 ezer, és 2,7 millió forint között |
| Kinek jó? | Bárkinek, aki szereti, ha megnézik |
Az első, sőt sokadik pillanatra is kisipari kivitelezésnek oka van, az első legyártott, még prototípus fejlődési állapotban leledző példányban ülök. Illetve félig fekve szenvedek, mert a 190 centim durván 25 centivel haladja meg azt a méretet, amivel még kényelmes ez a járgány. De némán tűrök, mint Farkas Bertalan a mosógépnyi visszatérő egységben, hiszen nem minden nap adatik meg, hogy hasonló ritkaságba préseljem magam. Külön szerencsém, hogy nekem nincs Kubaszovom sem, így magányosan pöffeszkedhetek az űrhajószerű plexifedél alatt.
Innen elég ijesztő
Vezesd, ha tudod!
Az AMBringa boltjából már számtalan elektromos-hajtású különlegességet kaptunk kölcsön kipróbálni. Most is ők segítenek, hogy a túlméretes sofőr valahogy mégis képes legyen közlekedni a bringával. Plusz üléspárnát gyűrök magam alá, és lecsúszom olyan mélyre, hogy a tetőt koponyasérülés nélkül lehessen rámcsukni. Persze így nem tudom majd pedállal hajtani, de sebaj. Nem is azért vagyok most itt, hogy tekerjek. Ugyanis a Pannonrider tisztán elektromos-hajtással is képes menni, nem feltétlenül kell benne pedálozni.
Nagy nehezen elhelyezkedem, egész kényelmes lett belül a plusz párnáktól, már nem szikrázik a fenekem minden fűcsomónál. Átvesszük a kezelőszerveket, világítás, index, gáz, fék, duda, kormányzás, majd rám zárják a koporsófedelet, és megmutatják, hogy arra van Szentendre, hajrá. Index, finom gázzal kisettenkedek a kereszteződésbe, majd hosszú várakozás következik, amíg az összes autó eltűnik a láthatárról, és már ki is kanyarodom az útra. Rögtön az első masszív úthibánál majdnem befejezem a tesztkört, mert a szükségesnél határozottabban húztam meg a fékeket – külön fék lassítja a jobb és bal kereket – és az út közepén sikerült keresztbe állnom a szerkezettel. Kiszállás, kínos félretolás, majd újabb kísérlet következik.
Jobbra a gázkar, fék, és a hátramenet nyomógombja
Az első pár kilométer után aztán lassan összeszokunk, már érzem a fékeket, tudok vele úgy tolatni, hogy nem törik szilánkosra a sípcsontom, egész jó. Később már annyira menőnek érzem magam, hogy a kihalt bringaúton csúcssebességet döntögetek vele. A kőkeményre fújt, kis gördülési ellenállású gumikon is elviselhető a menetkomfort – össztelós a futómű – a Pannonrider nem rázza le az ember húsát a csontról.
Visszatáplálásra is képes agymotor
Mi ez?
Szerkezetileg egy háromkerekű fekvőbringa amelyet burkolattal, nagy adag akksival és pár négyzetméternyi napelemmel turbóztak fel. A burkolat jó a szél, nap, eső ellen, illetve a légellenállás szempontjából is, mert így jóval könnyebb dolga van a bringásnak, és a villanymotornak is a tempósabb gurulásnál. Emellett a burkolatot be is lehet borítani napelemekkel. Ennél a modellnél olyan komoly mennyiséget sikerült ráépíteni, hogy napsütéses időben a 15 km/órás sebességet is képes elérni, akksik nélkül, tisztán napelemmel hajtva.
A gyártó magyar, 17 éve léteznek, és jó ideje a napelembizniszben is érdekeltek, illetve a bringázás sem áll tőlük távol. Innen nem nehéz összerakni a történetet.
Teleszkópok emelik a magasba a tetőt
Mennyit megy?
A műszaki leírás szerint 50 km/órás sebességre képes a háromkerekű járgány, de ha hinni lehet a mindenféle érdekes adatot megjelenítő fedélzeti számítógépnek, akkor én is hajszál híján belekóstoltam az ötvenes csúcssebességbe. Addig, amíg egyenesen kell menni, addig ez a tempó nem is nagyon félelmetes. A vezető hanyatt fekszik, közel a földhöz, nagyot nem lehet taknyolni. Hatótávja erősen függ a domborzati viszonyoktól, illetve a vezetési stílustól, vádliátmérőtől.
A katalógus 70 kilométeres adatról regél, átlagos használat mellett. De ha lemerülnek az akksik, akkor sincs nagy baj, csupán egy napos helyen kell félre állni fagyizni, és pár gombóc elpusztítása után mehet tovább a járgány. A motor ezen felül motorfék-üzemben képes az akkumulátorok töltésére is, így lejtőn lefelé, óvatosan fékezve a mozgási energia nagy része visszanyerhető.
Fedélzeti számítógép, temérdek infóval
Kívülről ugyan hatalmasnak tűnhet a Pannonrider, ennek ellenére remekül lehet vele manőverezni. A kormányzott kerekek szinte a fenekünk alatt fordulnak, ezért kanyarodni úgy érdemes vele, mint a buszokkal. Kicsit betolni az orrát a kereszteződésbe, aztán gyorsan alászedni. Persze ezt csak szerényebb sebesség mellett, ha nem akarunk az oldalunkra feküdni, és egyúttal közröhej tárgyává válni.
Van műszerfal is, bájos visszajelzőfényekkel
Amúgy az nyilvánvaló, hogy akik a bicikliutak nyomvonalát határozzák meg, életükben nem kerekeztek még egy métert sem bringaúton. Szentendrén például nem egyszer végződik lépcsőben a bicikliút. Bravúros, biciklisbarát megoldás a javából. Szerencsére a Pannonriderrel aránylag könnyen lehet forgolódni, hiába a tekintélyes saját tömeg. Persze sokat segít, hogy van rajta rükverc is, a pedállal is lehet tolatni, de a hátsó agyban dolgozó villanymotor is képes hátrafelé hajtani a járgányt. Egy átlagos szélességű bicikliúton ipszilonozni amúgy szép kihívás, de kis gyakorlással ennek a szintidejét is le lehet faragni.
A hiper-űrsebességre utaló, elkenődő csillagokat nem láttam a kabinból
Tényleg ingyen van
A legtöbb hálózatról tölthető elektromos járműtől eltérően a Pannonrider tényleg ingyen energiával is működhet. Ehhez csak a napon kell vele parkolni. Reggel be lehet vele menni dolgozni, aztán csak kint kell hagyni a napon, és délután a munkaidőben begyűjtött energiával hazagurulni. Borus időben sincs baj, akkor hálózatról is feltölthetőek az akksik. Igaz, ilyenkor már nincs potyázás.
Mi hajtja?
Pedállal, és a hátsó agyba épített elektromotor is mozgathatja a buborékba zárt triciklit. Utóbbit lítium akksik táplálják, és jelen kiépítésben 600 W-os teljesítményre képes, amely figyelemreméltó adat.
Kárpitozott utastér, pábááám
Szabályok itthon és külföldön:
A magyar KRESZ csak kétféle kis teljesítményű, elektromos-hajtású kétkerekűt ismer:
Kerékpár: legalább kétkerekű jármű, amelyet emberi erő hajt, és ezt legfeljebb 300 W teljesítményű elektromotor segíti. A hangsúly a kiegészítő hajtáson van, tehát pedál nélküli elektromos kerékpár nem minősül sima kerékpárnak. A 300 W alatti teljesítménynél az elektromos kerékpárra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a hagyományosra; nem kell jogosítvány, sisak és biztosítás hozzá, a maximális megengedett sebesség kerékpárúton 30 km/óra, gyalog- és kerékpárúton 20 km/óra, lakott területen belül 40 km/óra, azon kívül pedig 50 km/óra is lehet, ha a kerékpáros sisakot visel.
Ami ennél nagyobb teljesítményű (vagy nem kisegítő hajtásos), az segédmotoros kerékpár. Ennek legnagyobb tervezési sebessége 45 km/óra és legfeljebb 4 kW-os lehet az elektromos motor. Ide már kell jogosítvány, motoros sisak és biztosítás is!
www.facebook.com/PannonRider
Szerző:Földes Attila
