V6-os hang és ötliteres fogyasztás

Röviden – Renault Clio Grandtour – 2014
Mi ez?	Kisautóból puffasztott kombi – kevés kompromisszummal Golf-kategória helyett is elegendő helykínálattal, de olcsóbban, izgalmas dizájnnal
Mit tud?	Keveset eszik, látványos kívül-belül és mókásak az elektronikus extrák benne
Mibe kerül?	4,5 millió a kevésbé, 4,7 a jobban felszerelt 90 lovas dízel
Kinek jó?	Aki hisz abban, hogy a racionális választás nem feltétlen jár együtt az unalommal

A Renault talán a második generációs Scénic óta újra és újra sikerrel bizonyítja be autóival, hogy az olcsó, józan választás nem jelent szükségszerűen szürkeséget és unalmat. A Clio Grandtour is annyira érdekes és jópofa lett, hogy kétszer ilyen drága kocsikból is visszavágyhat bele az ember, ha az érdekességet többre tartja a kiszámíthatóságnál.

Kívül

Már eleve a forma. Szemből bumszli nagy lámpák, köztük az óriásira növekedett, hát, úgyis mindenki tudja, micsoda, alatta diszkréten gravírozott márkanévvel, két LED-csíkkal keretezve. Oldalt a teljesen funkciótlan, de nagyon hatásos lakkfeketés-fémes dekorcsík és rejtett kilincs a hátsó ajtón, megkoronázva az ívelt tetősínnel. És még hátulra is jutottak érdekes részlet: a szép lámpák, a finoman formált rendszámhely és a ködzárók feletti krómhíd.

Mindezt a sok apróságot pedig olyan élőn, művészien formált lemezekbe ágyazta a Renault, hogy csak ámulunk és bámulunk. A Volkswagen és Audi által vezetett szögletesen gonosz trendnek pont az ellenkezőjét valósította meg a francia gyártó. Ilyen merész térplasztikákat, mint a hátsó ajtó vagy a küszöb feletti ránc, Infinitiken, Jaguarokon szokás látni, nem az egyik legkommerszebb európai autógyártó tömegeknek szánt majdnem-alap modelljén. Ráadásul milyen különleges színekben tálalja a formát a Renault – a hazai első menetpróba pasztellsárga tesztautója után itt ez a vad vörös, nem is tudom, melyikkel izgalmasabb.

Aztán hogy szépnek vagy csúnyának találja mindezt az ember, ízlés kérdése, és ízlés kérdése az utastér formáinak megítélése is.

Bévül

Alaposan felextrázott, öt és félmillió forint fölé dekorált tesztautónk kabinja talán még lenyűgözőbb volt, mint a külső formák. Piros ajtóbelsők, ülésdíszítések és piros műszerfal (egy kicsit tükröződik a szélvédőn erős napfényben, de elviselhető), krómszegélyes, lakkfekete középkonzol-panel, automata klímavezérléssel és jókora, szép grafikájú érintőképernyővel.

Igényes, kimunkált szellőzőrostélyok. Játékos, de könnyen értelmezhető műszeregység a jó fogású, bőrrel-lakkal bevont kormány mögött. Tárolórekeszek, pohártartók is vannak elegendő számban, a gombok, kapcsolók finom működése által közvetített minőségérzettel sincs baj.

Hogy a Clio lényegét tekintve azért még mindig csak egy olcsó kisautó, csak a kurblis hátsó ablak mutatta – az extraparádé és a formai bravúrok mellett kiábrándító a két műanyag tekerentyű. A hátsó lábtér és az ülőlapok hossza is kisautós maradt: pont elegendő úgy 180 centiig, de egy picit lehetne tágasabb a tér.

A csomagtartó extravagáns dekorálására már nem maradt a tervezők fantáziájából, de ez tulajdonképpen nem is baj. 443 liter van pakolni az övvonalig, nagy síkokkal határolt a raktér, a támlák döntésével pedig 1380 literes, lapos padlós teherautó lesz a Clio kombiból. A rakteret rolós takaró borítja, és egy kutyákat, borulásnál repkedő csomagokat is hátul tartó csomaghálót is találtunk a padló alatti csempészrekeszben.

Videojáték négy keréken

Van akit halálra idegesít, de engem például rendkívül szórakoztatott a Clio új extrája, a szintetizált, szabadon választható motorhang. Lebegő űrszerkezet, V2-es motorkerékpár, veterán soros nyolchengeres, V6-os széria vagy kupa-Clio, Laguna GT – ilyen motorhangok düböröghetnek vagy bugyborékolhatnak a hangszórókból.

Igényes a rendszer, nem csak a fordulatszámot, de a gázpedál állását, a motorterhelést is híven követi a szintetikus, csak odabent hallható motorhang. Az akusztikus élmény szinte kívánja, hogy – pláne emelkedőkön – az ember meg-megnyomja a gázpedált egy kis feldübörgésért – ez ugyan nem tesz jót a fogyasztásnak, de egyszerűen MUSZÁJ. A remek basszust szolgáltató, öblös hangszórókban nem keveredik össze zavaróan a zene és az V2, R8, V6-moraj.

A 120 ezer forintos, R-Link névre keresztelt, a mókás hangélmény mellé navigációt és online-szolgáltatásokat (például aktuális időjárás-jelentést és előrejelzést) is nyújtó elektronikai csomag menüje eléggé zavaros és nehezen kiismerhető. Még bosszantó kis hibák is vannak a rendszerben; alattam egyszer-kétszer lefagyott, és nagyon nehezen viseltem, hogy az ál-motorhang kikapcsolása után visszakapcsoláskor alapértelmezett, alig hallható hangerőre áll vissza a rendszer, amit minden motorhang-sémánál külön-külön kell felhangosítani.

Mindegy, idővel bizonyára kifrissítgeti a bugokat a Renault, a V2-es dübörgés okozta meghökkent kifejezés az utasok arcán pedig addig is megér azt a pár felesleges, logikátlan mozdulatot, amibe a fedélzeti videojáték kezelése kerül.

Leszabályzott vezetési élmény

A „magmavörös”, 16-os kerekeken feszítő (további felárért 17-essel is kérhető), fickós kiállású tesztautó karakterével finoman szólva nem harmonizál a takarékos, csendes, de jellegzetesen kisdízeles karakterisztikájú motor, a franciás viszonylatban még egész pontos, de azért cseppet sem sportos váltó. Az előző Clio kombihoz képest sokkal-sokkal feszesebb, precízebb futómű és kormányzás képességei jóval túlmutatnak a motor lehetőségein kanyargós utakon.

Az ember húzatná, húzatná, de hamar eljön a redline. A Clio Grandtour elbírna több dízel lovat is, de valójában inkább egy pörgős turbó-benzinest kíván. Nagyobbat, mint a kínálatban elérhető, 90 lovas 0,9 literes.

Talán kap is. Hiszen már itt a Clio RS, 1,6 literes turbóval (tesztünk ide kattintva olvasható), és ez a Grandtour akár még azt is megkaphatná, jelleme olyannyira messze áll az elődmodell nagypapás, békés karakterétől. Valószínűleg meg is fogja kapni, és az 1,6-os, igen-igen jól sikerült Renault-dízel is tuti belekerül.

A dízellel járó dinamikai kompromisszum előnye viszont, hogy a számítógép vegyes üzemben 4,4 literes fogyasztási értéket mutatott jó 500 kilométer után. Boldogságomat ugyan megtörte a kútnál, tankolásnál a számológépes kontroll, de az 5,1 literes valóság is jó érték. Akár ezt is kiírhatná a kocsi a kijelzőre, kár volt azért a bő félliteres hazugságért.

Az 1.5 dCi 75 lóerővel, 220 helyett 200 Nm-rel is választható a Clióhoz, 340 ezer forinttal olcsóbb vele az Expression felszereltség, mint a 90 lovassal. Szorosabb előzéseknél ugyan elég rémisztő lehet, de azért talán érdemes elgondolkodni a két motorvariáns közötti árszakadékon megrendelés előtt.

Ki vegyen ilyet?

Az új Clio kombit, különösen 5 év garanciával (mely alapesetben 100 ezer kilométerre vonatkozik, de 36 ezer forintért megváltható 150 ezer kilométerre, 200 ezer kilométerre kiterjesztve 72 ezer forint a felár) igen jó szívvel ajánljuk mindenkinek, akinek bejön a forma.

Akár a másfél literes dízellel, akár a 900 köbcentis benzines turbómotorral jó választás lehet – az 1,2 literes szívóval azért inkább csak városra alkalmas a kocsi.

A Grandtour helykínálata, felszereltsége a Golf-kategória autóival összemérhető komfortszintet nyújt, ennek megfelelő áron. (Egy Mégane ugyanezzel a 90 lovas dízelmotorral 4,34 millióról indul, a Clio kombi – igaz jobban felszerelve – 4,51-ről). Viszont egy jópofa új színben sokkal látványosabb, mint a legtöbb kompakt szürkeség.

Mindennek fényében tessék hát választani!

Rácz Tamás

Mellette – Ellene
Tágas belső tér Igényes, különleges belső és külső dizájn Remek fogyasztás Ötéves garancia, felárért 100 helyett 200 ezer kilométerig Jópofa elektronikus extrák, különös tekintettel a szintetizált motorhangokra A gazdag extralistával jó ár	Bonyolult, átláthatatlan, következetlen menürendszer Nincs erős, sztrádázós motor a palettán