Korszerűbb, szebb, de nem jobb autó az új Nissan Note

Röviden – Nissan Note (2014)
Mi ez?	A Nissan praktikus, egyterűs kisautójának második generációja
Mit tud?	Jó forma, sok hely, a kategóriában úttörő biztonsági elektronika
Mibe kerül?	3 199 000 forintról indul klíma nélkül, klímával 3,5 millió a 80 lóerős benzines
Kinek jó?	Annak, aki nem szeret vezetni, de szeret hátul ülni a saját kocsijában

A Note első generációja még a Nissan konszerntársával, a Renault-val közös modellként készült el. A japán-francia koprodukcióban a Modus volt a Renault-verzió, ő a csinosabb, nagyvilágibb és drágább díva szerepét játszotta, a Note a célszerűbb, praktikusabb, racionálisabb házvezetőnőét. Az új Note is közös konszern-padlólemezre épül, de már nincs francia modellváltozat, az autó önálló japán munka eredménye. Egy kicsit meg is látszik rajta, sajnos.

Forma

Az inkább fura, mint szép elődhöz képest (melynek egyetlen emlékezetes stílusjegye a tetőre hajlított, bumerángszerű hátsó lámpa volt) kifejezetten kellemes, csinos lett az új Note. Ügyesen egyensúlyoz a nőies és agresszív között, uniszex, mindenkinek tetsző az új dizájn. Érdekes részletekben sincs hiány, az ötödik ajtó domborításai, a hátsó lámpa a kis szellőzőkkel, a fényszórókba harapó hűtőmaszk – el lehet gusztálgatni egy darabig a Note-ot.

Arányai is kellemesek a szemnek. Keskeny és hosszú, de valamivel alacsonyabb, mint elődje, és jól áll neki ez a nyurgaság. A tesztautó (feláras) sötét hátsó üvegei még kifejezett eleganciát is adnak a Note-nak. És aki nem eleganciát, inkább sportosságot szeretne, 289 ezer forintos sportcsomagban 16-os alufelnikkel, erőszakosabb első spoilerrel, fekete szegélyű fényszórókkal megkaphatja. Persze én már tudom, hogy a Note-tól – pláne alapmotorral – mi sem áll távolabb, mint a sportosság, és ezt most már Önök is tudják, de sokan nem olvasnak autós magazinokat, őket tényleg megtévesztheti az új kis Nissan rámenős külseje.

Belvilág

Átlagos, helyenként a silányság határára érő anyagminőség, de praktikus kialakítás és sok-sok hely, ez a Note odabent. Hamarosan az új Qashqairól is beszámolok, abban a kocsiban a japán márkától nem várt, meghökkentően eltalált európaiság volt a legmaradandóbb élményem. A Note nagyon nem ilyen, még ez a gazdagon extrázott példány is jellegzetes olcsó távol-keletiséget árasztott odabent, hiába kentek egy kis divatos zongoralakkot a középkonzolra. (Nem is olyan rég összehasonlító tesztünkben a Micrában is pont ez a viszonylagos igénytelenség tűnt ki nagyon erősen kategóriatársaival összehasonlítva.)

A 2,6 méteres tengelytávon a (felárért) sínen tologatható hátsó paddal a tényleg elképesztő lábtértől a kategória átlagát messze meghaladó méretű csomagtérig lehet variálni, továbbra is ez a Note egyik legnagyobb ütőkártyája. A másik pedig a sok-sok elektronikus okosság.

Sávelhagyásra figyelmeztető jelzés. Automata világításkapcsoló és ablaktörlő. Holttérfigyelő rendszer. Felülnézeti képet adó négykamerás parkolóasszisztens. Az autó környezetében észlelt mozgásra figyelmeztető rendszer. Automata klíma. Érintőképernyős, navis, bluetooth-os, online szolgáltatásokat kínáló infotainmentrendszer. Kulcs nélküli nyitás-indítás. Nos; ez az egész hóbelevanc 570 ezer forintért, egy középkategóriás autó navigációjának áráért mindenestül megvehető a közepes felszereltségű Note-hoz, a stop-start rendszer és a sebességtartó vagy -korlátozó elektronika pedig minden Note-hoz alapáron jár.

A Nissan ezekre a holmikra helyezte a fő hangsúlyt az új modell kommunikációjában, és joga is van büszkének lennie rájuk, senki nem kínál kisautó-kategóriában ennyi biztonsági, kényelmi elektronikát. A cuccok működnek is, kiemelném a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer érzékenységét: még azokat az alig láthatóra kopott felfestéseket is észreveszi sötétben is, amiket én már csak alig-alig. A rutinos sofőröket ugyan nem hatja meg a sok támogató csipogás, kamerakép, villogás, de ismerek olyan embereket, akik bizony hasznát tudnák venni ennek a sok asszisztensnek. És nem is csak nőket.

Azért a nagy hájtek-hajszolásban egy vicces kis hiba is becsúszott a Note fedélzeti elektronikájába. Az érintőképernyős központi egységen és a műszeregység középső kijelzőjén ugyanis külön-külön beállítható, egymástól függetlenül mért rendszeridőt találtunk. A tesztautó képes volt arra a furcsa hibára, hogy fedélzeti órája egyszerre késett és sietett.

Motor

A Note alapmotorja kifejezetten kellemes csalódást okozott. Az 1,2 literes háromhengeres szívómotor ugyan rezonál és nem valami erős, de karakterisztikája remekül támogatja a lefulladás- és stresszmentes hétköznapi autózást. 80 lóereje elegendő az 1,1 tonnás testhez, olyannyira, hogy kollégánk egy konkurens magazinban gyanútlanul taglalta bekezdéseken át a kompresszoros motorral szerelt 98 lóerős Note menettulajdonságait – holott a képeken ugyanez az alapmotoros példány szerepelt.

A hatliteres mért fogyasztás vegyes üzemben teljesen rendben van, pláne, hogy a csekély katalógusértékek dacára cseppet sem éreztem gyengének a kocsit. A dízelmotor, a Renault másfél literes dCi-je 90 lóerővel 700 ezer forinttal kerül többe a Note-hoz, és nemigen hiszem, hogy józan ésszel bárki számára is volna értelme azt választani, 1,8 másodperccel jobb gyorsulásérték és egyliternyi, fogyasztásban jelentkező előny miatt.

Vezetési élmény

A vezetőülésben a nagyvonalú térkínálat sajnos rossz ergonómiával párosul. A Note-ot annál kellemesebb vezetni, minél alacsonyabb az ember. A kormány csak magasságában állítható, a pedálok viszont eléggé belülre kerültek (ráadásul valahogy lábfejfárasztóan lefelé kell őket taposni). Ha az ülést 181 centimhez kellően hátratoltam, alig értem el a kormányt és a váltókar is mindig rossz helyen volt. Viszont nem ért bele a térdem a középkonzolba, és ez sokkal nagyobb, drágább autókban sem mindig van így.

A vezetési élmény legmeghatározóbb eleme az amúgy sem túl masszív sebességváltó karján a gusztustalan tapintású, ragadós gumimarkolat. Ezt az időnként visszatérő japános atavizmust már az első magyar Swiftben sem tartottuk menőnek. A gyenge, de nyomatékos motorral, az élénk kormányreakcióval, a nagy tengelytávval, a lágy, kissé dülöngélő felfüggesztéssel (elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkarok) a Note annál kellemesebb partner az úton, minél kevésbé akarjuk élvezetesen vezetni. Ha oda se figyelünk rá, inkább telefonálunk, beszélgetünk, rádiózunk, békésen alkalmazkodunk a forgalomhoz, nem lehet rá egy rossz szavunk se. Alulról is húz, nem fullad le, könnyedén, pontosan manőverezhető, a kilátás is egész jó belőle.

Ha viszont sietnénk, erőltetjük, rángatjuk, autópályán az ötödikben 3500-as fordulatot jelentő 130 fölé mennénk, elkezd sokat enni, elfogy az ereje, támolyog és orrtolósan csúszkál. A Note békés városi kocsi, nyomokban sem tartalmaz semmit abból a fajta élményből, ami sok más ízléssel tervezett kisautóban 100 lóerő alatt is könnyen felfedezhető.

Utazási élmény

A háromhengeres, benzines Note kis tempónál zajosabb, nagy tempónál csendesebb, mint várnánk. A motor vibrációja mindig egyértelműen jelen van a kabinban, de azért bőven az elviselhetőség határán belül. Sokkal szomorúbb az audiorendszer hangzásvilága, ilyen fahangú, tompa, műanyag-rezonanciával agyonvágott akusztikát rég nem hallottam új autóban.

Megint csak a helykínálat az, ami mindennek ellenére megmenti a Note-ot. A hátsó lábtér már-már félelmetes, a hajat sem borzolja a tető, pedig a Note alacsonyabb lett elődjénél. Említést érdemel a dupla kesztyűtartó is, segít kordában tartani az apró úti vicikvacakokat. Széltében ugyan kategóriájának megfelelően keskeny a kocsi, hátulra semmi esély nincs berakni három gyerekülést, de ha négyszemélyesként használjuk a kocsit, hátul is kihajtható könyöklőt, négy pohártartót, sötétített hátsó oldalablakokat és a csomagtérben szervezettebb pakolást lehetővé tévő hajtogatható műanyagidomot vehetünk bele. Ez a „családi csomag” nevű extrapakk a fapados Visiához nem rendelhető, az Acentához 150 ezer forint, a Teknához pedig alapáron jár.

A tesztelt Note Acenta és 80 lóerő körüli, nagyputtonyos, klímás kis konkurensei – listaárak
Nissan Note Acenta 1.2 (80 LE, 295-411 l)	3 619 000 Ft
Honda Jazz 1.2 Trend  (90 LE, 375 l)	3 669 000 Ft
Dacia Logan MCV 1.2 Arctic  (75 LE, 573 l)	2 620 000 Ft
Citroën C3 Picasso 1.4 VTI Collection (95 LE, 385 l)	4 540 000 Ft
Ford B-Max 1.4 Trend (90 LE, 318 l)	4 395 000 Ft

Ki vegyen ilyet?

A fenti táblázatból látszik, hogy a Note a maga kategóriájában alapár-közelben nem mondható drágának. A baj csak az, hogy a tologatható hátsó üléssoron és a csomagban az árat már 345 ezer forinttal megdobó elektronikai extrákon kívül gyakorlatilag semmi ún. selling pointja nincs. 80 lovas alapmotorja  viszont annyira lelöki a kis egyterűek mezőnyének aljára, hogy a Merivát, ami 100 lóerőről indul, nem is volt képem mellé tenni a táblázatba.

A Jazz csak 50 ezerrel drágább és sokkal jobb vezetni, a tologatható hátsó ülések hiányát felhajtható ülőlapokkal kompenzálja. A Logan kombi óriási csomagterével és mára egészen elfogadhatóvá érett minőségérzetével bizony még akkor sem rosszabb autó egymillió forinttal, ha alapmotorja csak 75 lóerős. A Citroën és a Ford árpolitikáját pedig ismerjük. Listaáron persze más ligának tűnnek a Note-hoz képest, de mindenki tudja, hogy ha bemegyünk egy szalonba, nem azzal köszönnek, hogy „jó napot kívánok”, hanem hogy „engedünk félmilliót”.

Az igazán jó Note vagy az agyonextrázott Acenta, vagy az eleve csak a 98 lóerős, kompresszoros motorral vagy dízellel rendelhető fullos Tekna, viszont egy ilyen kocsi minimum 4,8 millió forintba kerül. Ezzel az árral ez a kisautó, ami nem is igazán kicsi, már átnyúlik a nagyobb kategóriákba.

Így aztán csak azt mondhatjuk, hogy Note-ot az vegyen, akinek jobban tetszik ez az autó, mint a többi, és minden másban boldogtalan lenne. Vagy akinek két méternél magasabbak a kisgyermekei, akiket a hátsó ülésen hordoz. Vagy aki akkora geek, hogy beteg lesz, ha nem az övé a legfejlettebb fedélzeti elektronikájú mai kisautó. Teszt-tapasztalataink alapján ugyanis a Nissan kizárólag ennek a három piaci csoportnak tervezte ezt az autót, legalábbis ezen az áron.

Mellette – Ellene
Irdatlan hátsó lábtér Óriási térérzet mindenütt a kabinban Takarékos, nyomatékos motor Sok érdekes elektronikus szolgáltatás	Felextrázva magas ár Rossz vezetői ergonómia Kis tempónál magas zajszint