Mással ne próbáld ki – a mocsár rút királya

Csípős januári reggel van, a szabad strandon ilyenkor a kutya sincs. A Tisza-tó is csak árnyéka önmagának, télire a víz nagy részét leengedik. Ameddig a szem ellát, főként ragadós iszapot, nádast látni, de még ahol maradt némi víz, ott is nagyon sekély a tó, szinte járhatatlan. A nádasból mégis fura géphang hallatszik, és egész jó tempóban közeledik. Aztán meglátjuk a csattogó szerkezetet, amint előbukkan a nádasból, és beveti magát a híg sárba, hogy pár pillanat múlva már a nyílt vízen evickéljen. Hamarosan előttünk áll, sárosan, koszosan. Ez az egyetlen gép, amely ilyenkor büntetlenül a vízbe merészkedhet.

Mi ez?

Az Argo 750 HDI SE kanadai gyártmány, a cég 1967-óta gyárt hasonló, kádszerű kétéltű szörnyetegeket. Minden jel szerint sikeresen. A kínálat elég széles, 6×6-os, 8×8-as kivitelben is kaphatók járművek és a kiegészítők listája is széles, a szintén kétéltű utánfutótól a spéci, jégkarmokkal is ellátott lánctalpig ezerféle extrát lehet hozzá rendelni. Használni pedig mindenhol lehet, árvíz sújtotta területen, hóban, jégen, vagy híg sárban egyaránt biztosan mozog. 

Méretek:

És ez nem csak ócska marketingduma. A próbakör után ugyanazon a terepen, ahol korábban baj nélkül csapattunk az Argóval, a hatéves, túlsúlyosnak nehezen nevezhető fiam pár lépés után sípcsontig süllyedt a dágványba. Aztán majdnem én is, amikor megpróbáltam kimenteni szerencsétlent. Kis fejszámolás után gyorsan rájövünk, hogy az Argo egy négyzetcentiméterre jutó talajnyomása kisebb, mint egy emberé. Szóval ahol a lánctalp simán elmegy – egy tonna tömeg jut közel két négyzetméternyi felületre – ott az ember már bajosan ússza meg süppedés nélkül. Így a kétéltű terepjáró bátran használható olyan helyeken is, ahol a talaj különösen érzékeny a taposásra.

Kerék vagy lánctalp?

Télen, amikor nagyrészt sárban kell haladni, lánctalpas az Argo, nyáron azonban a lánctalp lekerül róla, akkor csak a 8 kerék marad. Ilyenkor vízen gyorsabb is a járgány, mert a gumikerekeken lévő mintázat jobban bele tud harapni a vízbe. Persze a sebesség így sem szédítő, durván 5-7 km/órás tempóra képes. Ha mégis ennél gyorsabban kéne menni, akkor csak fel kell szerelni hátra egy kisméretű csónakmotort – van direkt neki kialakított felfogatási pont – és motorcsónakként lehet vele tovább úszni. A dolog egyetlen hátulütője, hogy ilyenkor nem az vezet, akinél elöl a kormány van, hanem aki a motor kezeli, hátul.

Milyen vezetni?

Röviden: rohadt jó. Ugyan a sebességtől nem fogunk elszédülni, de az első vízbecsobbanás azért meglöki a vérünkben az adrenalint. A lánctalpak szinte teljesen eltűnnek a vízben és a tó is hirtelen ijesztően közel kerül. Lánctalpas létére a vezetése nem túl bonyolult, nem kell karokat rángatni, hanem quad-szerű kormánnyal irányítható. A gázt szinte azonnal tövig lehet húzni, a tempó még szárazföldön sem veszélyes. Fékezni is lehet vele, de gyakorlatban bőven elég az is, ha elvesszük a gázt.

A gázon kívül egy kétfokozatú váltó – gyors, lassú – és egy irányváltó – előre, hátra – található a vezetőülésnél. Illetve az orra szerelt csörlő vezérlője. Apró méretéhez méltóan roppant fordulékony a kis járgány, igaz, oldalanként a kerekek, láncok nem képesek egymással ellentétes irányba forogni, így helyben nem fordul meg az Argo. A fordulókör így is elképesztően kicsi.

Papírbaj

Kétéltűt vizsgáztatni Magyarországon felér egy kiadós rémálommal. Hiába van a járműnek EU-s típusengedélye, a hazai honosítást is el kellett vele végezni. A legnagyobb baj mégis az, hogy itthon nem lehet egy járműnek kétféle hatósági jelzése, magyarul közúti rendszáma, és hajózási lajstromszáma. Nincs is ilyen, Budapesten, a Dunán fel-alá közlekedő kétéltű turistabusz is bolgár lobogó alatt hajózik – a járat indulásakor máltaival kezdték -, míg közúton magyar rendszámmal közlekedik. 

A 8×8-as kétéltű közúton „lassú jármű”-rendszámmal közlekedhet majd, míg a vízi közlekedésben kísérleti lajstromszámmal vesz majd részt. A szabályozás itt azzal kever be, hogy az Argo hiába képes mindössze 5-6 km/órás sebességgel haladni a vízben, motorterében egy 30 lóerős motor dolgozik. Ami a hozzá passzoló kategóriának túl sok, így csak jóval gyengébb külmotorral hajtva úszhatna. 

Aki maga is tenne egy kört a hol lánctalpas, hol nyolckerekű szörnnyel, az itt nézelődjön, rövid görgetés után előtűnik a kétéltűs túra is. Jelenleg egy félórás túra 1500, az egyórás 2900 forintba kerül fejenként, és legfeljebb 8 ember utazhat egyszerre a járgányban.