Röviden – Fiat Freemont, 4×4, dízel, automata, hétüléses | |
---|---|
Mi ez? | A Chrysler által készített SUV átemblémázott verziója, csúcsfelszereltségben |
Mit tud? | Tágas, kényelmes családi autó, okos részletmegoldásokkal, helyenként elavult műszaki tartalommal, amerikás igénytelenséggel |
Mibe kerül? | A tesztautó listaáron tízmilliót ér, de a Fiatnál azért lehet alkudni |
Kinek jó? | Aki beleszeret a formába, megtetszik neki a praktikum, nem igényli a legújabb divatot, és nem érdekli némi túlfogyasztás |
A Fiat Freemont még a Chrysler termékeként, Dodge Journey néven kezdte pályafutását, 2008-ban. Aztán a Fiat szép lassan bekebelezte az amerikai céget, új európai fejlesztések helyett jöttek az átemblémázott tengerentúli modellek: Lancia Voyager, Lancia Thema – Fiat Freemont. A nagydarab szabadidő-autó erős dízellel, összkerékhajtással, automata váltóval kistafírozott hétüléses csúcsváltozata szerethető autó, de azért nagyon érzik rajta, hol született és mikor.
Férfias, látványos külső
A Freemont a Dodge-kereszt maradványain ékeskedő nagy piros Fiat-emblémával az orrán hatéves alap-dizájnja ellenére egy üdítően friss kocka. Erőteljes éleivel, tenyeres-talpasságával, pláne a legdrágább változatokhoz alapáron járó, légiesen brutális 19-es kerekekkel feldobja az utcaképet, vaskos, öntudatos formájával elhalványítja a mai kikönnyített szopottgombóc szabadidőautókat.
Valóban nagy autó a Freemont, nem csak elhiteti magáról, hogy nagy. A Chevrolet Captiva, amelyből szintén létezik hétüléses verzió, 4,67 méter hosszú, a mifelénk futó kommersz SUV-k között ő az egyik legnagyobb. Egy X5-ös BMW 4886 mm hosszú. A Freemont 4888! A méret és a tankszerűen masszív testesség nem csak a formában, hanem a súlyban is jelen van. A mi tesztautónk katalógus szerinti tömege 1944 kiló (sőt, a forgalmiban valamiért két tonna feletti tömeg szerepel), amit kell etetni – főleg, ha a technika nem a legkorszerűbb a sok vas alatt.
Praktikus, de amerikaiasan igénytelen belső
Amikor a minden Freemontban alapáras kulcsnélküli rendszerrel, egy kilincsérintéssel feltárul az óriási ajtó, már első pillantásra érződik: ez azért nem egy luxusautó. Puha műanyagok keverednek nyöszörögve, zörögve működő rekeszfedelekkel, sorjás bajuszkapcsoló hűti le a hatalmas központi érintőképernyő felett érzett lelkesedést. A vezetőülésben van ugyan villanymotor, de csak a deréktámasz beállítását illetve az előre-hátra, fel-le mozgást segíti, a támladöntést egy műanyag kar meghúzásával kell megoldanunk.
A műszerfal két nagy órája közt is színes kis képernyő lakik, amin a navi utasításai is megjelennek, de semmilyen modern vezetési asszisztens nincs és nem is rendelhető a kocsihoz – se követőradar, se sávelhagyás-jelző, se holttér-figyelő, se automata reflektor-kapcsoló. És ha már világítás: nemhogy LED-es fényszóró, de még xenon se rendelhető a Freemonthoz.
A középső pohártartó fénycsík-dekorációját, gondolom, elegánsnak szánta a Fiat, de inkább szánalmas lett a műanyagos, kékes derengés.
Használni öröm
Bár számos kis részlet hibádzik, összességében mégis élhető, barátságos autó a Freemont. A fedelek csúnyán csattannak, nyitva rozogának tűnnek, de ha minden be van csukva, kattintva, reteszelve, zörgésmentes, nyöszörgésmentes a kabin. (Legalábbis most, újkorában.) Középen az ülések 2/3-1/3 arányban külön mozgathatók, támlájuk dőlésszöge állítható, a harmadik sorba beszálláshoz pedig a középső szék előresiklik, támlája felugrik, könnyedén, kis erőhatásra.
A szélesre, majdnem derékszögig nyíló ajtókon át könnyű belépni hátra, ahol kivételesen könnyen felhúzhatók-lefektethetők a leghátsó sor ülései is. Még a fejtámlák is automatikusan hajolnak előre ledöntéskor, a pótszékek engedelmesen simulnak ilyenkor a padlóba. A csomagtartó hétülésesként használva a kocsit csak 167 literes, ez kevés volt négy, reggel iskolába siető tesztgyerek iskolatáskájának. A Freemont padló alatti KRESZ-csomag-tartó rekesszel, sok kis szatyorakasztó műanyagfüllel és egy kivehető, akkus, LED-es zseblámpával kér elnézést a szűkös helyért.
Vannak tárolók a padló alatt a hátsó ülések előtt, az utasülés párnája alatt, a könyöklőben, kis hálós zsebek vannak elöl a térdnél a kardánburkolatban. Gyerekeimet azonnal levette lábukról a tesztautó tetőből kihajtható képernyője. (Igaz, hogy a videorendszer felára 200 ezer forint, amiből két darab igen jó minőségű tablet is kijön…)
A kormány és a műszeregység kicsit primitív az árcédulához képest, de a kormányküllőkön a tempomat és a kismenü gombjait kézre állóan, áttekinthetően sikerült elhelyezni. Amikor a hidegben a központi képernyő indításkor feléled, még a navigáció szokásos, idegesítő felelősségvállalási okéztatása előtt megkérdezi, akarom-e bekapcsolni az ülésfűtést. Ilyen figyelmesség mellett minden további kényelmetlenséget megbocsát az ember, de igazából nincs kényelmetlenség. A hatalmas érintőképernyőn mindig, még dévédézés vagy navigálás közben is bőven elfér annyi funkció, üzenet, grafika, hogy mindig egyértelmű, mit hol találni meg.
A klíma csendesen, finoman üzemel, elöl kétzónás a rendszer, hátul az utasok külön analóg konzolon állíthatják be az extra szellőzést. Ezen jól össze tudnak veszni a gyerekek. Az Alpine hifi hangminősége a membránokig még erős, tiszta, de a Freemont sok sprőd plasztikja azért eléggé dobozhangúra hozza ki a végeredményt.
Chrysler-nyomok
Mivel családunkban egy öreg Chrysler Grand Voyager szolgál hétköznapi gyerekmozgatásra, számos olyan apróságot vettem észre a bordó, új Fiatban, ami az amerikai génállományból ered. Például, hogy csak egy bajuszkapcsoló van benne. A kormány bal oldalán lévő karral intézhetjük az ablaktörlést, indexelést, fényváltást, mint a Chryslerekben (és a Mercedesekben). A háromküllős kormány nem Chrysler, de nem is Fiat: jellegzetes, darabos újkori Dodge, csak kosfej helyett olasz emblémával.
Jópofa apróság, hogy a műszerfal fényerejét változtató potméter egyik végállásában felkapcsolja az összes beltéri lámpát. A vastag padlókárpitba ezernyi műanyag tüskével kapaszkodó gyári szőnyegek biztosan nem csúsznak be a gázpedál alá – pont ilyenek a Voyager lábtörlői is. És egy bosszantó amerikai hagyaték: bár a Pandában a Fiat már megoldotta, hogy sose kelljen tanksapkát csavargatni (a fedéllel együtt nyílik a betöltőnyílás kupakja), ebben a drága, nagy autóban, amiben alapáron kulcsnélküli nyitás-indítás van, minden tankolásnál szét kell szedni a kulcsot, mert a tanksapka hagyományos zárral reteszelődik, a kulcs tolla nélkül egyáltalán nem is nyitható. A kevésbé korszerű amerikai autókban is sokszor egy külön kulcsot akasztottak a karikára az Európában elvárt, zárható tanksapkához; az csak kényelmetlen, de ez a berhelős megoldás a Freemontnál egyenesen röhej.
Motor, váltó, futómű
Szerencsére nem kell túl gyakran szerencsétlenkedni a kulccsal a benzinkútnál, de nem azért, mert a Freemont olyan takarékos volna, hanem mert nagyon nagy a tank: 78 literes. A hatfokozatú, régivágású automata az összkerékhajtással és a kéttonnás tömeggel együtt bizony nagyon megterheli az amúgy korszerű motort. 10,1 liter volt az átlag, vegyes üzemben, normál használatban. Nyáron erre még rá lehet tenni fél-egy litert a klíma miatt. Márpedig 10-11 litert 2014-ben dízel személyautó már nem nagyon szokott kérni százon – a 381 lovas X5 M50d BMW-nek persze könnyen megbocsátja az ember, de egy négyhengeres Fiatnak?
Adatlap
Fiat Freemont 2.0 MJet 4×4 aut.
Motor | 1956 cm3, Dízel, S4 |
Teljesítmény | 170 LE |
Nyomaték | 350 NM |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 11,1 sec |
Végsebesség | 183 km/h |
Fogyasztás (vegyes) | 7,3 l / 100 km |
A motor egyébként az 1956 köbcentis Fiat-dízel; 2008-ban a Lancia Deltában debütált, 2.0JTD néven ma már a legtöbb kétliteres dízel Fiatban ez található. Hogy a Freemontban nagyon zajos, az nem a motor hibája, hanem az eredetileg kizárólag finomabb járású benzinmotorokhoz tervezett bódéé – a Journeybe ugye eredetileg még nem terveztek dízelmotort.
A hatfokozatú automata váltó, szegény, talán szintén benzinesekhez készült. Mindenesetre nagyon nem tud mit kezdeni a dízel karakterisztikájával. Összevissza kapcsolgat, néha enyhe emelkedőn is feleslegesen hagyja tartósan magas fordulaton pörögni a motort és még kézi üzemmódban sem enged feljebb váltani, amikor már a sofőr nem bírja tovább az automatikus kínzást. Lassításnál a legtöbbször szinte egyáltalán nincs motorfék, néha azonban – nem tudtam rájönni, min múlik a döntés – mégis háromezres fordulaton tartva a motort segít a lassításban. Akinek nincs sok műszaki érzéke, csak kényelmesen szeret autózni, boldog lehet vele, de aki tud értelmezni egy nyomatékgörbét, folyton veszekedni fog az ostoba szerkezettel.
A futóművet viszont remekül eltalálta a Fiat. Elöl MacPherson, hátul Multilink, az európai igényekhez hangolva. Feszes, de nem kényelmetlenül kemény a felfüggesztés, sodrós kanyarokban a Freemont sokkal könnyebb, agilisebb kocsinak tűnik annál, mint amekkora behemót valójában. Terepen persze egy kicsit rázós, de akinek ez sokszor fájna, vegyen LandCruisert.
4×4
Egy hétig jártam a Freemonttal, sikerült beiktatni a szokásos fővárosi, országúti és sztrádás autózás mellé egy kis földutas kirándulást is. Pont azon a héten, amikor az idei tél volt. Remekül teljesített az autó.
A Freemont alatt a manapság leginkább elterjedt, bolondbiztos összkerékhajtási rendszer működik. Alapértelmezésben fronthajtású az autó, egy elektronikusan vezérelt kuplung oszt hátra nyomatékot, ha az első kerekek elkaparnának. Legfeljebb 50% juthat hátra a motor erejéből, a Freemont az élvezetes téli autózást kedvelők bánatára és a biztonságra játszó hétköznapi autósok örömére sosem válik túlkormányzottá. Az automata váltóval felező nélkül is finoman mozog a kocsi mély hóban (vagy sárban).
A terepes teszt a felfagyott földúton csak addig tartott, amíg az erdészeti kocsik által feltúrt jeges bakhát már elkezdte volna elérni a Freemont igazi terepezésre alkalmatlan, finom futóműelemeit, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy kiderüljön, a kocsi nagy hasmagasságával, nagy tömegével többet ér városon kívül, mint legtöbb kategóriatársa. Azt hiszem, ezen a túrán ötlött fel bennem, hogy az amerikai Fiat egyik legközelebbi versenytársa talán egy olyan modell lehet, ami pedig a valódi terepjárók irányából közelítette meg a SUV-kategóriát: a Ssangyong Rexton.
Kinek ajánljuk?
A Freemontot alapkivitelben, 140 lovas dízellel, kézi váltóval, 7,6 millióért nagyon is komolyan veendő lehetőségnek érezzük, ha valaki sok gyerekhez SUV-ot keres. Ez a fullos példány viszont, hát, nem érződik egy tízmilliós autónak. Mondjuk, legközelebbi rokonai, a Captiva és az Outlander sem, pedig azok még drágábbak is a Freemontnál:
A fullos Freemont és 4×4-es, hétüléses, automata dízel vetélytársai | Listaár |
|
Chevrolet Captiva 2.2D LTZ aut. (184 LE) | 10 030 000 Ft | |
Ssangyong Rexton 2.0 e-XDI DLX Plus 4WD aut. (155 LE) | 8 989 000 Ft | |
Mitsubishi Outlander 2,2 D-ID Inst. Nav. 4WD aut. (150 LE) | 12 090 000 Ft | |
Fiat Freemont 2.0 JTD AWD aut. Lounge (170 LE) | 9 715 000 Ft |
A fenti táblázatban látható, mely modellek a bordó Fiat legközelebbi konkurensei. Azt javaslom, bármelyik megrendelése előtt tessenek csak körbeülni a többit is, aztán lehet dönteni; egyik sem tökéletes, mind koros modell, de mindegyik nagyon szerethető. Ha érdekel valakit: én a Rextont vinném, mert az ő ára tűnik reálisnak, az ő motor-váltó kombója harmonikusabb és mert a koreai minőség azért talán többet ígér, mint amit az amerikai Fiat ígérni tud. De a Fiatban két tankolás (és két váltás) között mindig boldogabb lennék. Pláne sok gyerekkel.
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|