A Porsche Hungária volt szíves, és meginvitálta szerkesztőségünk egy tagját Eplénybe, a sípályára, ahol három érdekes dolgot tekinthettünk meg a csöpögős magyar februárban: havat, a VW-csoport összkerekes autóit – és a csodálatos, lánctalpas hósimító szörnyet, amit ratraknak szoktunk hívni, de csak mi, magyarok.
Pistenraupe
Pistenraupe, snow groomer, így hívják a műfajt német és angol nyelvterületen – nálunk egy hajdanvolt kereskedelmi márka köznevesült, a ratrak ma olyan gyűjtőszó, mint a rotring vagy a zsilett. Világszerte számos gyártó készít ilyen pályarendező célgépeket, a Bombardier, a Kassbohrer, a Sno-Cat a legismertebb márkák.
Egy modern ratrak úgy működik, hogy elöl a tolólappal elsimogatja a síelők által szétrugdalt havat, középen a lánctalppal jól megtapossa, majd hátul egy marótárcsa-sorral hosszanti csíkokban enyhén felmarja. Éjszaka a felső réteg megfagy, a hó újra jó egy napig. Akik síeltek már elsőként egy frissiben leratrakolt pályán, azt mondják, azon az igazi a lesiklás élménye.A gép kabinja mögött magas gémmel felszerelt csörlő található, a képeken látható szürke gépen 1200 méter drótkötéllel. Ez a csörlő nem elég erős ahhoz, hogy önállóan felhúzza a ratrakot egy meredek emelkedőn, de elég erős ahhoz, hogy biztonsággal megtartsa oldalcsúszás ellen, ha a kezelt pálya tetején beakasztják a kötelét egy biztonságosan rögzített szembe. A kiemelt gémmel a kötél elhaladhat a kabin felett, a ratrak szabadon foroghat a kötél alatt. A fekete pályák jellemzően csak csörlővel ratrakolhatók szabályosan, de a gép az alacsony súlyponttal és a körmös láncokkal 100%-osnál meredekebb lejtőn is teljes biztonsággal jön-megy, dolgozik, kikötés nélkül.
Bátor síelők
Nem feltétlenül zárják le a sípályát, ha felmegy a ratrak. Az igazi veszélyt a sípályán ugyanis nem a gép jelenti a sízőkre, hanem a sízők jelentik saját magukra. Sok a bátor artista, aki az utolsó pillanatig csúszik szembe a szörnnyel, mielőtt kitérne. Vagy néha elesik a közvetlen közelében:
A ratrak szerencsére igen jóindulatú jószág. Még oldalról belecsúszva lehetne a legnagyobb sérüléseket szenvedni, de a lánckerekektől fél méterre kint végződő talpak könnyen távol tartják a sportolót addig az egy pillanatig, amíg megáll a gép. A hóba kapaszkodó körmökkel a féktáv minimális, egy modern gép pedig nem akkor áll meg, amikor a vezetője azt akarja, hanem bármikor, amikor akármi történik vele.Az eplényi Leitwolf
A bakonyi Nordica Síaréna vezérgépe egy 2004-es modell, négyévesen vették Olaszországból, hogy mennyiért, titok – de még ma is megér úgy harmincmilliót. Már akinek, hiszen ha valaki nem sípálya-tulajdonos, semmit nem tud kezdeni ezzel a célgéppel, minden munkagépek talán legspeciálisabb szerkezetével. Ez a gép nagyon látványos, nagyon jópofa dolog vezetni, de a világon semmi másra nem jó, mint sípályát rendezni. A civilizációs elfajulás csodálatos jelképe lehetne, ahogy a hóágyúzott pályán forgolódott a csöpögős eplényi pályán a zöldellő dombok között a masina az idei elmaradt tél kellős közepén.
A gép adatlapja szerint egy 8,2 tonnás masina, melynek össztömege a csörlővel még jó két tonnával több. Soros, hathengeres, 12,8 literes, 435 lóerős MAN dízelmotor rotyog benne, a hajtást, a munkaeszközök és a lánc mozgatását hidromotorok végzik. Óránként húsz litert eszik, a 210 literes tank két napra elég. A vezérlés teljesen elektronikus, a súlyos vasakat műanyag joystickokkal irányítja a kezelő.20 km/óra munkatempóval közel száz hektárt tud bejárni egy óra alatt, de a valós munkasebesség inkább csak 14-16 km/óra, ekkor marad igazán szép a pálya a gép mögött. Az igazán igényes ratrakos még ennél is lassabb, mert gyakran kiugrik a pályára hullott gallyakat felszedegetni. Ha lent marad, a maró széttöri és szétszórja őket, fúj.
Ha bármi szokatlan dolgot érzékel a gép (őnagysága, ahogy a kezelő mondta), azonnal leáll. Akadás, dőlés, vezetőülésből kiesett kezelő: a gép megáll és nem mozdul.
Gyula, a ratrakos
Gyula nyaranta Németországban, egy kertépítő cégnél dolgozik nehézgép-kezelőként, vezet mindent, teherautótól árokásókon át traktorokig. Télen aztán hazajön, hogy azt csinálja, amit igazán szeret: ratrakoljon. Egy idősebb kollégától tanul mindent; tanul, mondom, nem tanult, mert ebben a melóban állítólag mindig lehet tökéletesíteni a módszereket.
Gyula lent lakik a faluban a sípálya alatt, ott a háza, jól látja a hegytetőről. Sötétedés után néha leszól telefonon a családnak és megvillogtatja a munkalámpát: sziasztok, itt vagyok! De most nem villog, hanem bemutatja a dilettáns újságírónak a mesterségét.
Hogy kell vezetni?
Maga a vezetés pofonegyszerű. Van két kis kar a vezető bal kezénél, ezeket egy kézzel összefogva mozgatható a ratrak. A egyik az egyik, a másik a másik lánctalpat vezérli, ellenkező irányba kicsavarva a csuklónkat egy helyben megfordul a gép. És van még egy gázpedál a jobb lábnak – ennyi. A bal lábnak csak egy feladata van: kitámasztani a testet meredek lejtőn lefelé. Fék nincs a ratrakon, ha meg akarunk állni, el kell engedni a karokat és kész.
De attól, hogy a géppel sikerült előre-hátra menni egy kicsit, még nem leszünk ratrakosok. Hiszen ott a joystick a jobb kéz előtt, felül a peremén tengernyi gombbal. Na, ezzel a karral lehet az igazi nagy károkat okozni a hóban, ha nem rutinos gépkezelő az ember.A tolólapot, a tolólap két szélén lévő segédlapokat, a hátsó húzólapot, a marót, a csörlőt egyaránt ez az egy szem joystick vezérli. Munka előtt gondosan be kell állítani minden paramétert – a viszonylag modern Leitwolf ezután automatikusan követi munkaeszközeivel a pálya síkját, feszesen tartja csörlőzéskor a drótkötelet; a régebbi modelleken folyamatosan dolgozni kell a szintezéssel, szögekkel, munkasebességekkel. A joystickkal lehet emelni, előre-hátra billenteni a fülkét is, nagyon meredek pályák esetén. Egy bagger, kotrógép, lánctalpas traktor kezelése ehhez képest homokozás kislapáttal.