Röviden – BMW 325d Luxury Line | |
---|---|
Mi ez? | A hatodik generációs hármas BMW, ami már többet mutat elődeinél |
Mit tud? | Piszkosul gyorsulni, és közben nagyon keveset fogyasztani |
Mibe kerül? | Alapára 11,5 millió, de pár pipa az extrák között és máris 15-nél járunk |
Kinek jó? | Akiknek kevés a 184 lóerő, de a 260 már felesleges. A 325d motorváltozattal főleg a német vevőket célozzák meg. |
Nehezen megfogható érzés
Sokáig gondolkodtam, hogyan is lehetne jól megfogalmazni az érzést, ami napok óta apró tűszúrásként piszkál; fájdalmat nem okoz ugyan, de nagyon kellemetlen. Végül nemrég rábukkantam a következő sorokra:
„A gép csak eszköz, amely avval, hogy a számítások és értékelések terhének egy részét leveszi az emberek válláról, elősegíti a gyorsabb előrehaladást.”
Az orosz származású író, Isaac Asimov gondolatai majdnemhogy tökéletesen passzolnak legutóbbi tesztalanyomra, a BMW 325d-re.
A hatodik generáció talán az elmúlt 15 év legszebb hármasa, és a széria egyben a BMW egyik legfontosabb modellje, amin ugyan nincs annyi hasznuk, mint az Ötösön vagy a Hetesen, de sokkal többet eladnak belőle (1997 és 2012 között több mint 7 millió példány hagyta el a futószalagot).
A formával talán sokkal merészebben bántak a tervezők, mint az előző generációknál, mégsem szálltak nagyon el. Pont annyival lett erőteljesebb, szigorúbb a dizájn, hogy még megmaradjon a BMW-s karakter, de a laikus szem is azonnal észrevegye az újdonságot.
A hatodik generációra alaposan megnőtt a jármű, hossza 9,3 centivel gyarapodott, elöl-hátul sokkal szélesebb lett a nyomtáv és magasabb is majdnem egy centivel. A plusz centimétereknek hála végre langaléta felnőttek is elférnek hátul, a csomagtér pedig 460-ról 480 literre nőtt, ami felárért akár a lökhárító alatti lábkalimpálással is nyitható.
Az elődénél gazdagabban berendezett kocsiban érezhetően nagyobb a hely, ami az öt centivel megnőtt tengelytáv mellett a korábbinál alacsonyabb és szélesebb műszerfalnak is köszönhető. Az 1-es után a 3-asban is megtalálhatók a Line nevű felszereltségi csomagok, három variánssal: a klasszikus bőr-króm-fabetét kombót kedvelőknek ott a Luxury, a dizájnboltok és borbárok közönségének a lounge-hangulatot árasztó Modern, a vezetni szeretőknek pedig a fekete-hangsúlyos Sport.
Aprócska megtévesztés?
Manapság a BMW motorokra szép nagy betűkkel rávésik, hogy „Twin Power Turbo”, ami csodálatos marketinghúzásnak bizonyul és a németek zseniálisan ültetik el a gondolat magját a vásárlókban, hogy „akkor az összes modellben két turbóval lélegeztetett erőforrás duruzsol?” Nem. Valójában ez a kacifántos megnevezés a turbó „kettős megfúvású” turbinaoldali kialakítására utal, és a dupla, változó vezérműtengely-szabályozásra, ami a teljes fordulatszám-tartományban szabályozza a teljesítményt, így minden fordulaton csökkenti a fogyasztást és az emissziót úgy, hogy az nem megy a teljesítmény rovására.
Bitang motor
Hasonló 2,0 literes erőforrás dolgozik a 316d (116 LE), 318d (143 LE), 320d (184 LE) modellekben, mint a 325d-ben, de a csavar a történetben, hogy ez valóban duplaturbós. Így a teljesítménye bőven 200 lóerő felett van, egészen pontosan 218 – ez literenként 109 lóerő, ami brutális -, nyomatéka 450 Nm, amitől szintén megmozdul valami a nadrágban, ha kellő erővel tapossuk le a gázpedált. Hangja csúnya és városban zavaróan erős is, a hathengeres blokk duruzsolása hiányzik. Nagyobb sebességnél a menetzaj simán elnyomja a négyhengeres hangját.
De sebaj, mindezért kárpótol a vezetési élmény, és a kétlépcsős feltöltés, ami azt jelenti, hogy a turbólyukat, mint fogalmat el is felejthetjük. Alsó fordulatszám-tartományban is valami boszorkányos módon tolják előre az autót a hátsó kerekek, ami egészen addig tart, amíg a nyolcsebességes automata el nem váltja az aktuális sebességi fokozatot, de ez is csak egy pillanat. Ezzel a megoldással a 100 km/óra 6,6 másodperc alatt megvan, míg kézi váltóval a gyári adat 6,8 mp!
A határokat izzadságmentesen lehet vele feszegetni, ami pici csalódás a modell múltjának tekintetében. Egyszerűen fogalmazva, egy hegyi szerpentin után, ahol igazán odatetted magad, úgy szállsz ki az autóból, hogy nem gyűrődött össze az inged, az 50 milliméteres Omega nem zavart a csuklódon vezetés közben, és nem éktelenkedik büdös, nedves folt a hónaljadnál.
Ez csak a magamfajta adrenalin-hajhásznak csalódás, egyébként nagyon is kellemes, és könnyed érzés vezetni a BMW-t. „Úgy siklik ez fiam, mint ladik a vízen” – mondta nagymamám, mikor elvittem egy körre.
Az elektromos szervokormány pont elég visszajelzést ad ahhoz, hogy tudjuk, mikor fogy el a tapadás elöl, ilyenkor elég egy picit felengedni a gázt, és máris kézben tartjuk a helyzetet. A tapadásra sem lehet panasz, az összes elektronikus rásegítést kikapcsolva is a végletekig stabil marad, mondhatni bolondbiztos. De valahogy ez a stílus nem áll jól neki, a hatodik generációs Hármas túl komolyra, túl „nagyautósra” sikeredett (amit az utánaforduló számtalan irigykedő pillantás is jól bizonyít), és bár megvan benne minden ahhoz, hogy továbbra is a legizgalmasabban vezethető limuzin legyen, mintha nem venné jó néven, ha ilyesmire vetemedünk vele.
Nincs nagy étvágy
A vérbeli, fonákkal arcon csapás azonban a fogyasztás. A bő 1000 kilométer alatt városban 6,2 liter, autópályán SPORT módban, igazán megküldve 7,3, gazdaságos ECO PRO üzemben pedig 5,5 liter volt száz kilométeren az átlagfogyasztás nálam. Jól hallom az állak koppanását a padlón?
Az ECO PRO üzemmód legérdekesebb része a fékenergia-visszanyerő rendszer. Amint a vezető működésbe hozza a féket vagy hagyja a járművet motorfék üzemben gurulni, mozgási energia szabadul fel. A fékenergia-visszanyerés ezt az energiát elektromos árammá alakítja, amelyet az akkumulátor töltésére fordít. Mindez még teljes erejű gyorsítás esetén is előnyös, hiszen a motort az így eltárolt energia látja el hajtóerővel, melyet más járműveknél a generátornak kell biztosítania. Ez esetben viszont a belsőégésű erőforrásnak kevesebb energiát kell fordítania az akkumulátor töltésére, ami alacsonyabb fogyasztást és emissziót eredményezhet.
Mindezt mennyiért és kinek?
Abban szinte biztos vagyok, hogy ez a motorváltozat nem a magyar piacra lett belőve, sokkal inkább a németországi vevőknek szánják, ahol szélesebb skálán szeretnek mozogni a vásárlók. Magyarországon nem nagyon van középút. Aki hármas BMW-t választ legtöbb esetben a 320d, esetleg a 318d mellett teszi le a voksát, aki pedig harapósabbat akar, nem fog sokat gondolkozni, és a 330d-t, vagy 330xd-t választja, hiszen a különbség durván 1,5 millió forint a 325-höz képest.
Íme az alternatívák – a BMW 325d és vetélytársai | Listaár, forint |
|
BMW 325d (218 LE) | 11 519 000 | |
MERCEDES-BENZ C 250 CDI BlueEFF. Classic Aut. | 11 884 240 | |
AUDI A4 3.0 V6 TDI multitronic (204 LE) | 12 308 410 | |
VOLVO S60 2.4 D [D5] R-Design Kinetic (215 LE) | 11 370 000 |
Végezetül elárulhatom, hogy soha nem tartoztam a BMW-rajongók táborába, na nem azért, mert bármilyen előítéletem van a márkával kapcsolatban, szimplán nem tudott eddig olyan vesszőt helyezni az idegre a bajor gyártó, ami szíven talált volna. De úgy tűnik, hogy most sikerült megfelelően választaniuk a tegezből az F30-as kódjelű BMW-vel.
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|