Insignia 2.0 DTE: ilyen egy prémium Opel

Röviden – Opel Insignia Sports Tourer 2.0 DTE ecoFLEX
Mi ez?	Szép, sportos, komfortos, jól felszerelt középkategóriás kombi
Mit tud?	Kényelmesen, sportosan, biztonságosan haladni
Mibe kerül?	A jól felszerelt Cosmo 8,8 millió, extrával könnyedén 10 felett jár
Kinek jó?	Akik szeretnek sportosan vezetni; akit nem zavar az átlagnál szűkösebb csomagtér

Nem vagyok igazán spórolós alkat, ami a fogyasztást illeti, nehezen lassítok 120-ra ezért, hogy megtakarítsak ezzel néhány decit az autópályán. De mint minden normális autóst, nagyon tud bosszantani, ha egy olyan tankba kell folyatni az átlagosnál több üzemanyagot, ami ezt semmilyen módon nem viszonozza.  

Külső

Márpedig az Insignia kicsit így élt az emlékeimben, egy csinos, méretes de nehéz és viszonylag szűkös családi autóként, amivel nem voltam igazán boldog sosem. A kétliteres, spórolós csomaggal (Ecoflex) ellátott, felfrissített kombi most sokat javított az összképen, ha még ha kicsit skizofrén is a helyzet, amibe kényszeríti az embert. Adott ugyanis egy az átlagnál jóval sportosabban vezethető középkategóriás kombi, ami már a konkurenseket meghaladó nagyobb saját tömeg miatt is igazán szép eredmény volna, nem mellesleg formásabb, dinamikusabb, mint a vetélytársak nagy része. Szép nagy és drága kerekeken gördül, a magasra húzott váll, és keskeny ablakok pedig jót tesznek a látványnak – az átláthatósággal ellentétben.

Belső, csomagtér

Aztán ott van a bőrüléssel, nagy navigációval és nagy kijelzős műszerfallal felextrázott utastér, amely nemcsak hogy szép a szemnek, de jól is használható. Főleg elöl, de normál testmagassággal azért hátul sem kell már nyomorogni, hiába láttunk már tágasabb lábteret. A panorámatető szokás szerint alaposan kurtítja a fejteret, de azért 190 centivel még elférni, így ez ne tartson vissza a napfényes belsőtől, ha épp az extralistán pipálgatjuk a tételeket.  

A csomagtér mérete természetesen nem változott, így az relatíve szűkös maradt, a defektjavító készlettel is csak 540 liter – ez nem illik igazán egy közel 5 méter hosszú kombihoz  – pótkerékkel és mélynyomóval ezt könnyen 500 liter alá is szoríthatjuk.

A ráncfelvarrás egyetlen komoly előrelépést hozott az Insigniában, ez pedig az Intellink névre hallgató médiarendszer, amit tesztautónkban a rendelhető legnagyobb, 8″-os érintőkijelzővel párosítottak. A végeredmény pedig nemcsak az előd bonyolult gomberdejéhez képest kellemes, de alapvetően jól kezelhető, még ha egy rakás felesleges dolog is van benne. A prémiumgyártókéhoz hasonlóan kézírást felismerő touchpad a váltó mögött például ilyen, kicsit darabos, nehézkesen használható, és sokkal lassabb, mintha kicsit előre hajolva a képernyőt pötyögetnénk. A kijelzőn jelenik meg a tolatóradar képe is, amely keresztirányú forgalom esetén egy piros felkiáltójellel figyelmeztet, ami élet- és kármentő funkcióval bír, így tényleg hasznos darab.

A másik látványos megoldás a kormány mögötti műszerfal, amelynek közepét szintén egy képernyő alkotja, a két szélére pedig hagyományos analóg műszerek szorultak. A szerintünk szebbre is megrajzolható dizájn ellenére széles körű információt nyújt a rendszer, és ami még fontosabb, könnyen kezelhetően, logikusan teszi mindezt. Még a fogyasztást növelő funkciók is megjeleníthetők – például a hátsó ablakfűtés, vagy a légkondi – és egy becsült érték alapján az is leolvasható, mennyit spórolhatnánk ezek elhagyásával.

Milyen vezetni városban?

Spórolni a 140 lóerős kétliteres dízellel is lehet, amely most 20 lóerővel gyengébb, mint a frissítés előtt. Ereje így is elég, kellemesen fogyaszt, szuper a hosszabb utakhoz is, viszont reggelente alig baktat fel a mélygarázs emelkedőjén, annyira nyomatékszegény alapjárat közelében. Papíron pedig nem tűnik kellemetlennek az 1750/perc fordulaton használható 350 newtonméteres nyomatékcsúcs, de ebből sajnos ilyenkor nem sokat érezni.
A szűk és meredek emelkedővel tűzdelt garázsból tényleg kínszenvedés volt kiállni.

Az Insignia fordulékonysága sem az igazi, de a fulladásra hajlamos dízel sokkal bosszantóbb ennél. Vagy a kuplungot erősen csúsztatva, vagy a lefulladás határán sikerült kievickélni vele a mélyből, amire nem nagyon volt még példa a korábbiakban. És nem én voltam az egyetlen a szerkesztőségben, akinek ezek mellett nyílt utcán, sík terepen is sikerült lefulladnia vele – az Opel mentségére legyen mondva, hogy egyébként egy kuplungolással magától újraindul a motor, nincs szükség a startgomb érintésére is.

Nem árt tehát pörgetni kicsit a halkabb és kulturáltabb dízelt, még akkor is, ha annak egyetlen porcikája sem kívánja a fordulatot. Az ecoFLEX modellek hosszabb áttételezésű váltója olyannyira nem támogatja az ilyesmit, hogy városban például csak akkor tudjuk használni a hatodik fokozatot, ha közveszélyes gyorshajtók vagyunk. És az ötödiket is inkább csak akkor, ha a remegős, taxizós fordulatszám nem áll távol a mentalitásunktól.

Hosszabb távon

A motorral szemben megfogalmazható negatív gondolatok azonnal szertefoszlanak, ahogy kiérünk a városból. Kifejezetten csendes és kellemes útitárs itt az Insignia, 130 km/óra sebességnél alulról közelíti csak a 2000-et hatodikban a fordulatszám, és ennek megfelelően a fogyasztás is kedvező. Országúton visszaváltással kellően erős egy-egy előzéshez, és ami még izgalmasabb, a futóműve sokkal többet nyújt annál, amit a motorerő alapján várnánk tőle. Tesztautónkat az extraként választható adaptív lengéscsillapítóval szerelték, amivel olyan könnyedén és stabilan libbenhetünk egyik kanyarból a másikba, hogy azt bármelyik konkurens megirigyelhetné.

A kilókat meghazudtoló mozgást nagyban fokozza az a fajta merevség, amit valószínűleg pont az 1650 kilós súlynak köszönhető. Az Insigniában minden nagyon masszívnak tűnik, nincsenek túlkönnyített dolog, kellő rásegítéssel, de  nem túl könnyen forog a kormány, és a váltó is határozott kezet kíván. Az adaptív futómű egyébként már városban is jó szolgálatot tesz, kifejezetten ügyesen tünteti el az úthibákat, annak ellenére, hogy érezhetően ragaszkodik az aszfaltcsíkhoz, amiről a kormány is kellő visszajelzést szolgáltat.

Költségek, fogyasztás

A 8 840 000-es alapár a jól felszerelt Cosmo esetén nem tűnik kevésnek, pláne, hogy a bőrüléssel, Bose hifivel, tolatóradarral, a biztonsági asszisztensekkel nem esik nehezünkre 10 millió fölé konfigurálni az árat. A konkurenseket tekintve viszont nem számít kiugrónak ez az érték, így jobb, ha megbarátkozunk vele. A csökkentett fogyasztású dízellel most már városban, dinamikus használat mellett is bőven el lehet járni 8 liter alatt, országúton pedig a hat liter körül érték is reálisnak tűnik. A gyári 4,7 és 3,5 liter erős túlzásnak tűnik, de így sincs miért panaszkodni a dögnehéz, és kifejezetten minőségi benyomást nyújtó Insignia esetén.  

Az kétliteres Insignia kombi és konkurensei, listaáron
Opel Insignia Sports Tourer 2.0 DTE ecoFLEX (140 LE) Ford Mondeo Kombi 2.0 TDCi Titanium (140 LE).	8 840 000 Ft 8 530 000 Ft
Mazda 6 Sportkombi Revolution (150 LE).	8 720 000 Ft
Renault Laguna Grandtour 2.0 dCi (150 LE). Volkswagen Passat Variant Highline BMT 2.0 CR TDi (140LE)	8 720 000 Ft 10 007 980 Ft

Mellette – Ellene
Korábbinál takarékosabb, csendesebb dízel Sportos, de kényelmes futómű Modern médiarendszer Sok vezetői asszisztens	Kis fordulaton nyomatékszegény motor Kombihoz képest szűkös csomagtér Korlátozott fejtér hátul panorámatetővel