Félfapados csillagos: E Merci-teszt

Röviden – Mercedes-Benz E 220 CDI Elegance
Mi ez?	Alapkivitel-közeli E-osztályos Mercedes, négyhengeres dízellel
Mit tud?	Nagy tempónál is csendesen, takarékosan halad és adja a Merci-fílinget
Mibe kerül?	Alapáron 12,8 millió, az automatás Elegance tesztautó listaára 16,7
Kinek jó?	Szállodáknak, nívós taxicégeknek, lízingflottáknak

Nagy baj volt ezzel a Mercedesszel: nem volt elég drága! Ha az importőr belerendeli a tesztautóba az új, tavaly felfrissített E-osztályhoz kapható összes komoly extrát, akkor most csak a magas ár miatt sápítozhatnék. De mivel épp csak pár alapvető apróságot ikszeltek be az opciós listán, most az a baj, hogy egy családi nyaralás, több mint 1300 levezetett kilométer után úgy kellett kiszállnom a kocsiból, hogy hiába a még így is 16,7 milliós árcédula rajta, nem nyújt sokkal többet, mint egy kétharmadennyibe kerülő kommersz középkategóriás, és sokkal kevesebb benne az extra, mint egy hasonló árú japán prémiumtermékben.

Kívül: tekintélyes diplomata

A közelmúltbeli ráncfelvarráson ugyan majdnem túllőtt a célon a Mercedes: a furcsa buboréklámpákkal és a kerekded hűtőpajzzsal, az ellágyított élekkel már-már oroszosan lágyra sikerült – lásd még: modern Volgák. De azért szerencsére az összhatás a szokásos E-Klassés. Pláne feketében.

Nagy Mercedes-limuzin, büszkén viseli a csillagot (az Elegance felszereltség sajátja, az Avantgarde-nak nagy emblémája van a pajzs közepén, az alap Classicnak meg csak plakettje). Az alapméretű, mindössze 205/60 R 16-os kerekekkel csorbulna az összkép, de a tesztautó 18-as kerekei nagyon szépek, valamikor majd talán ez lesz az a nosztalgiázó márkafanatikusok számára, ami a „barokk” volt a 123-asnak.

Jók az arányok, nagy lemezfelületei, magasan húzott övvonala dacára nyúlánknak hat a 4,9 méternél épp csak kicsit rövidebb test. Nem szép autó, de tekintélyes, elegáns, méltóságteljes. Ugorgyunk.

Belül: látványos fapados

Tágas autó, nagy, de nehezen hozzáférhető és pakolható csomagtérrel, a szedánforma egyetlen igazán nagy hátrányával. Sok a rakodóhely, elöl jótékonyan növeli a térérzetet a kormányoszlopra helyezett fokozatválasztókar, biztonságot adnak a masszívan puffanó ajtók, a meredek műszerfal, a manapság szokatlanul meredeken álló üvegek. De a részletek…

Vigyázni kell az agyonextrázott csodatesztautókból ki-beugráló autós újságírónak a szájára, amikor egy alapmodell-közeli felszereltségű autóról nyilatkozik. Itt van ez a nagy, fekete Mercedes, a legtöbb ember számára álomautó (számomra is, jóval többet ér, mint amennyiért a házunkat el lehetne adni); érthető, ha sokan legszívesebben kaszára-kapára kapnának, amikor olvassák, hogy a majom firkász képes leírni egy ilyen kocsiról, hogy fapados. Hiszen, ahogy a nóta is mondja (a Két szegénylegény dallamára):

Bőr a zülése, fa a betétje, ledes a / lámpája,
autó’ a klíma, autó’ a lámpa, hétgangos / váltója.

Hat-féllel elvan, dzsí-píesz is van, a hifi / de kafa,
Száz-hetven lóval, kettőhuszonnyóccal, majd tizen / hétmilla.

Hogy lehetne egy ilyen autó fapados? Nos, nyilván nem a Zsigulihoz képest az, csak egy még drágább Mercedes E-osztályhoz képest.
A vezetőülés támladöntése és magasságállítása motoros, előre-hátra kézzel kell húzgálni, de így gyorsabb is. Ennél is nagyobb baj, hogy kihagyták a gerinctámaszt, vagyis egy jobban felszerelt Škodában kevésbé fárad el a sofőr háta hosszabb úton, mint ebben az elvileg luxusautóban. A légkondi kétzónás ugyan, de automata üzemmódban durván, erőszakosan kezd hűteni, ha pedig kézzel akarnánk beállítani a sokak által leggyakrabban használt mellkasra-lábra üzemmódot, rá kell jönnünk, hogy ilyen állása nincs a szellőzésnek. (Bár ennél sokkal egészségesebb a szélvédőre és az ablakra fújatni a hideget.) Szinte muszáj megrendelni a tényleg csodás, csendes, hatékony Thermotronic klímát, alig 290 ezres felárért (amit nyomatékosan javaslok minden vásárlónak, a memóriás, gerinctámaszos ülés mellett).

Ha az importőr még a 316 ezer forintos kulcsnélküli nyitás-indítást is berendeli az autóba, akkor ugyan elmaradt volna legemlékezetesebb nyári kalandom, de sokkal korszerűbbnek is éreztem volna a kocsit, mint mindig a kulccsal matatva. A kulcsnélküli kulcs egyébként alapáras szolgáltatás a 12,5 milliós Lexus GS 300h-ban és a 238 lóerős V6-os dízellel 15 milliós belépő árú Infiniti Q70-ben is, csak úgy mondom.

A 356 ezer forintos Becker-navigáció a kisebbik navi az étlapon, a fullos változat 1,17 millióba kerül. De ez a Becker egy kicsit röhejes, ezzel a képernyőmérettel:

Szóval nincs azzal bajom, hogy a Mercedes-Benz drága autó. Azzal van bajom, hogy ha spórolni akar vele az ember, akkor nem lesz igazán jó autó. A tálalás kiváló, gyönyörűek a részletek, lenyűgöző az összhatás, de bő 1300 kilométer és tíz nap együttélés után úgy adtam vissza a kocsit, hogy nem igazán esett nehezemre megválni tőle. Újra csak megerősödött a véleményem: az igazi Mercedes-Benz, amiért érdemes sokat dolgozni, akár még lopni, csalni, hazudni, Isten bocsássa meg, talán még politikusnak állni is, jóval efelett a 16,7 milliós fekete autó felett kezdődik. Valahol itt, ni.

Technika: a kötelező minimum

Hengerűrtartalmához mérten mai mércével mérten nem éppen kihegyezett, 170 lovas, 2,2 literes dízelmotor morog a csillag alatt. Csak négyhengeres, de legalább hosszában áll, ahogy kell. A hátsó kerekeket hajtja, ahogy kell, automata váltón keresztül, ahogy egy prémium limuzinban kell. (A váltó hétfokozatú automata, a csodás új kilencgangos váltó nemsokára jön a 220-asban is, a négyhengeresek közül egyelőre a 250 CDI jelzésű erősebbikhez jár csupán.) A kormány túlszervózott, jellegzetesen mercis futómű-geometriában dőlnek kifelé a kerekek végállásban, megint csak: ahogy kell.

A dízelmotor főleg autópályás tesztüzemben, 130-140 között gurulva 6,4 literrel beérte százon. Ez szép érték, automata váltóval, de tapasztalataim szerint egy Audi vagy egy BMW azonos teljesítménnyel fél literrel kevesebbel is beéri.

Vezetési élmény: karcos harmónia

Városban, sztrádán egyaránt elegendő, sőt, még élvezetes is ezzel az autóval közlekedni. Van benne elég erő, hogy alkalomadtán igazolja a büszke orr keltette lekotródási kényszert a kisebb autók felé, még messze a legális sebességtartományon túl is maradnak tartalékok. Zaj semmi – csak a magasabb fordulaton feltörő karcos, cseppet sem luxusautós dízelkrahács kellemetlen egy kicsit néha, ha odalépünk neki. Öt vagy hat hengerrel azért jobb lenne az élet.

Bár a dízel Mercedes-limuzinokat jellemzően nem azok veszik, akik szeretik kikapcsolt menetstabilizálóval, félkeresztben venni a körforgalmakat esőben, ezzel az autóval ez is megoldható. Még viccesebb is az érzés, mint egy BMW-vel, sodródni a komfortos futóművön, a könnyű kormányt pödörve – úgy érzi magát az ember így rosszalkodva, mint egy csínytevő gyerek valami fekete-fehér burleszkben, aki piszkálgatja elszundikált, szmokingos nagyapja bajszát a karosszékben, és élvezi, hogy fel-felhorkant álmában a méltóságteljes öregúr.

Amit csak a Mercedes tud, azt ez a szerényen extrázott fekete kocsi is tudta: vezetni utánozhatatlanul mercis élmény, egyharmad részben a motorháztetőn álló csillag (az Elegance kivitel sajátja), egyharmad részben a hajókéhoz hasonló kormányzás, egyharmad részben a nyugisan erőteljes motor és a kissé megfontoltan, de mindig finoman működő váltó miatt.

De azért itt is elő-előjön, hogy ez a kocsi túl olcsó volt. Már a Focusba és a Golfba is rendelhető követőradaros tempomat, furcsa, hogy a 16,7 milliós autó nem lassít magától, ha utolér valakit. Az automata éjszakai reflektorkapcsolót is kívánná az ember, és minden parkolásnál egy sóhajjal kellett tudomásul vennem, hogy a tolatókamera sem fért bele a keretbe, miközben a Nissan Note-ban körpanorámás rendszer fogadott nemrég. Egy kicsit taxisan egyszerű ez a szép, nagy, drága autó.

Ár: a szokásos

A Mercedes hagyományosan felülárazza magát a Nagy Német Prémiumtrió másik két tagjával szemben, szinte minden kategóriában. Nincs ez másképp a felső-középben sem:

A Mercedes árának fő tétele a csillag. Ha a korábban említett két japán felső-középkategóriás felszereltségét nézem azonos ár mellett, röhejesen hat a fekete E-osztályos tudása. Ha pedig a bunkerszerű biztonságot és arisztokratikus távolságtartást árasztó kabinból szemlélem a csillagon át bármelyik japán presztízsmodellt, az hat röhejesen, hogy azokkal az autókkal kapcsolatban egyáltalán felmerülhet a presztízs szó. Kicsit skizofrén helyzet, de nem mondanám, hogy elviselhetetlenül kellemetlen a Mercedes volánja mögött.

Kinek ajánljuk?

Ez a kocsi új autóként nem a magánvásárlóknak szól. Szállodai limuzin, luxustaxi, céges flottás vezérgép, vagy, mint a konkrét autó mellesleg, VIP-kocsi a márka partnereinek. (A Magyar Nagydíj idején Nico Rosberg használta Budapesten, nem is mostam kezet egy hétig, miután visszaadtam a kocsit!) Használtan, komoly kedvezménnyel egyszer majd jó vétel lesz belőle valaki számára, de nem valódi álomautó.

Álomautó akkor lehetne, ha el tudjuk fogadni a négyhengeres közönségességét a jó fogyasztásért cserébe (én el tudnám), és legalább a memóriás ülés, a Thermotronic klíma és a nagy navi benne lenne. Meg mondjuk egy követőradar. Meg persze a Keyless Go. És a légrugó. Meg a motoros napvédő rólók. Meg a kilencgangos csodaváltó. És legyen inkább mégis hat hengerrel.

Szóval annak ajánljuk az E osztályt, akinek nem 17, de inkább 27 milliója van rá. Úgy adja ki igazán a bukéját ez a típus.

Mellette – Ellene
Az állócsillag az orron Nyomatékos, takarékos, kis fordulaton finom járású dízelmotor Komfortos, nyugis, klasszikus automata váltó Tágas kabin, nagy csomagtér Jelenlévő Merci-fíling	Magas extraárak Magas alapár A japán konkurenciához képest komikusan szerény alapfelszereltség Kényelmetlen alapkivitelű ülések Nem ad igazi prémiumérzést, csak agyonextrázva