Igényes vásárló kerestetik

Röviden – Volvo XC60 T5 Ocean Race
Mi ez?	Kompakt méretű prémium szabadidő-autó, jelentős hozzáadott értékkel
Mit tud?	Kulturált, igényes belsővel elkápráztatni, sokat fogyasztani
Mibe kerül?	13,5 millió az elöl hajtó XC60 az új T5-ös motorral, tesztautónk a sok extrával 18 millió is megvolt
Kinek jó?	Aki nem ragaszkodik a német prémuimmárkához, vagy igényesebb a környezetére az átlagnál

Egy henger mínusz. A most nálunk járt Volvo XC60-ast hátuljára ugyan T5-ös feliratot ragasztottak, a kormány mögött gyorsan rájöttem, hogy valami nem stimmel. Aztán meg teljesen összezavarodtam.  Az biztos, hogy az ötről négyre csökkentett hengerszám hallható és érezhető is a vezetőülésből. Hiába húzta jó sokáig, végül a Volvo is kénytelen volt beállni a sorba, és lecserélni remek öt-és hathengeres motorjait. A saját fejlesztésű, Volvo Drive-E néven futó új motorcsalád feladata, hogy kiváltson minden idegen származású motort a Volvo-palettáról.

Ami a kavarodást okozza, hogy az új négyhengeres turbómotor jelenleg csak az elsőkerék-hajtású modellekhez érhető el – ezt az FWD felirat jelzi, ha a Volvo honlapon nézelődik éppen valaki. Az összkerekes modellek ezzel szemben még a régi soros öt- és hathengeres motorokkal rendelhetők, amelyeket hatfokozatú automatával kínálnak szériában, ellentétben a mostani, sokkal modernebb és gyorsabb nyolc sebességessel. Most érdemes lecsapni, amennyiben ragaszkodunk a magasabb hengerszámhoz, tesztautónkhoz hasonlóan nemsokára a T6-os is csak egy kétliteres felöltött motort (turbó és kompresszor együtt) jelent majd. De milyen az új négyhengeres?

Nyugodt, mégis éhes

A 245 lóerő és a 350 newtonméteres nyomaték nem mutat rosszul a papíron, minimálisan gyengébb a valódi T5-ösnél, és élőben is szépen teszi a dolgát. Talán a hangja az, amiben nem érhet fel elődjéhez,  nem véletlen, hogy a Focus ST-ben is hanggenerátorral leplezték anno, amikor hasonló lépésre szánták el magukat. Az XC60 viszont nem sportautó, a 7,2 másodperces 0-100-as sprint elegendő, ahogyan a 210 km/órás végsebesség is – utóbbit az erősebb csúcsmodellben is ugyanitt limitálták.

A Volvo karaktere egyáltalán nem csábít padlógázas gyorsításokra, sokkal inkább nyugodtságra int. Városban nem is tűnik igazán fickósnak az XC60, ellentétben autópályán, ahol képes végre megmutatni, minek zsúfoltak annyi lóerőt egy kétliteres motorba.  Ilyen stílus mellett viszont meglepően sokat evett a négyhengeres, a városi 8,9 literes fogyasztás helyett 13-14 liter között fogyott 100 km-en, ami még akkor is sok, ha az átlagnál kicsit dinamikusabb használatban, és több rövid távokkal tűzdelve jött ki ez az érték.

A hajtáslánc jól sikerült darabja a nyolcfokozatú automata is: rángatás nélkül, kellően gyorsan vált minden helyzetben, van sport fokozat, sőt, kézzel is kapcsolható – akár a kormány mögötti fülekkel. Az erőátvitel kulturáltsága kimagasló, a T5-ösön egyáltalán nem tűnt fel, hogy kizárólag az első kerék a hajtott, a 350 newtonméteres nyomaték nem rángatja a kormányt, nem forgatja túl a kereket sem. A kormány viszont nem túl közvetlen és kicsit kevés a visszajelzés is ahhoz képest, hogy az alapfutómű is sportosabb valamivel a vártnál – de azért így sem kényelmetlen.

Lenyűgöző belső

Hiába korosodik az XC60, az utastér hangulata továbbra is olyan, ami egy sokat látott autóst is képes levenni a lábáról, ha kellő ízléssel van összeválogatva a belső.  Az Volvo XC60 szellősnek, szépnek, igényesnek tűnik, ahová mindig öröm beszállni. Nem mintha a prémium konkurensekben komoly hiányérzetünk lenne minőségérzet terén – de a Volvo akkor is üdítően másnak hat.

Kiegyensúlyozottabb, kellemesebb a légkör, amit nem a jobb anyagoknak, hanem inkább az eltérő dizájnnak és megoldásoknak köszönhetünk. Az XC60 Ocean Race kivitel ráadásul extra igényességről is árulkodik, pedig néhány apró részletről van szó mindössze. Ilyen a középkonzol szélére nyomtatott kikötőnevek listája; az Ocean Race felirat a szép bőrüléseken, a szőnyegen, a küszöbön vagy az üdvözlő képernyőn. A leglátványosabb változtatás a csomagtérrolón látható, amelyre egy világtérképet nyomtattak a vitorlásverseny kikötőivel rajta.

A minőség és a kényelem tehát tényleg első osztályú, a sok gombtól elsőre talán ijesztő középkonzol kezelése is gyerekjáték. Logikája jól követhető, a gyakran használt kapcsolók jól kézre esnek. A fényes alumíniumnak kinéző betétek tényleg alumíniumból készültek – még a kormány mögötti váltófülek is – ez megint óriásit dob a minőségérzeten. Kár, hogy az első sor kényelme hátul csak az alacsonyabb növésűeknek adatik meg, a lábhely mérete elég visszafogott. 

Kinek jó?

Falánk benzinmotorjával nem logikus választás városon belüli munkába járásra az XC60 T5-ös kivitel, ámbár annál inkább felemelő érzés.  A 13 liter feletti fogyasztás ugyanakkor kicsit magasabb az ingerküszöbnél, így akinek fontos a pénztárcája vagy a környezetvédelem, egy nem csak papíron takarékos dízellel jobban jár.  Bármely német, japán prémiumkonkurens után is tud újat mutatni, mindenképpen érdesem kipróbálni, ha nem ragaszkodunk egy konkrét márkához. Az életkor sem látszik a felszereltségen, a legmodernebb vezetői asszisztensek mind ott vannak a felszereltségi listán, igaz, a legtöbbért felárat kell fizetnünk.  Ez magyarázza a magas vételárat is, az alaphelyzetben 13,5 milliós ár tesztautónk esetében 18 millió forint volt.

Mellette – Ellene
Igényes utastér Logikus kezelhetőség Gyorsan, simán kapcsoló nyolcfokozatú váltó Hajtási befolyástól mentes irányítás	Szűkös hátsó lábtér Az ígértnél magasabb fogyasztás Csekély hangélmény az öthengereshez képest Érzéketlen kormányzás