Nem majmolja az Audit

Röviden – Lexus NX 300h AWD
Mi ez?	A Toyota luxusmárkájának kompakt szabadidő-autója, hibrid hajtással
Mit tud?	Dízeles fogyasztás benzinből, alternatív dizájn német prémium helyett
Mibe kerül?	10,95 millió forint fronthajtással, 11,35 4×4-gyel
Kinek jó?	Hibridhívőknek, németelleneseknek, olcsó prémium-SUV-ot keresőknek

A meghökkentő forma mellé barátságos ár párosul az új Lexus hibrid-SUV, az NX esetében: a kocsi az X3-Q5-GLK triónál jóval olcsóbb, de pár százezer forinttal még a nagyjából hasonlóan extrázott 4×4-es dízel automata Volvo XC60 alá is befér az összkerékhajtású NX alapváltozata.

A tesztautó persze nem alapváltozat volt, hanem egy F-Sport, kulcsnélküli nyitás-indítással, követőradaros tempomattal, LED-világítással, sportfutóművel, 16 millióért – az Audi Q5 hibridváltozata 16,65 millió forintról indul, ugyan 245 lóerővel, de még szövetkárpittal, a Lexus extráinak túlnyomó része nélkül. Ja, és akkor még a bőrbevonatú, kivehető sminktükröt nem is mondtam, ilyen csak az NX-ben van. Kedves gondolat:

Külső

Igazi love-it-or-hate-it az NX Lexus dizájnja; vagy gyűlöli, vagy imádja az ember. Nagyon agresszív, nagyon éles, nagyon gonosz – nagyon fura. A Lexus egy kicsit talán túl is gondolta ezt az új formanyelvet, a will.i.am Művészúrral készített globális reklámklipben már-már hátborzongatóan eltúlozzák ezt a szögletes lopakodó-imidzset, a 0:30-nál érkező szögletes rókától konkrétan rám jön a frász:

Szóval szerecsen repper, hegyesszögű Vuk – nem éppen a konzervatív európai ízlésvilágra lőttek Lexusék. Ennek ellenére vesszek meg, mint egy hagyományos róka, ha nem tetszik! Már eleve szimpatikus, hogy egy márka végre végre nem majmolja az Audit, nyomasztó a trend, hogy manapság Daciától Peugeot-ig mintha minden új modell valamelyik Audira akarna hasonlítani. A LED-es fényszórótól a nyílhegy-forma kilincseken át a meghatározhatatlan formájú hátsó lámpákig mindenen látszik, hogy tudatosan készült, direkt olyan, amilyen, oka van ezeknek az érthetetlen, idegen, picit ijesztő formáknak.

Az is figyelemreméltó, hogy a sok új éles, hegyes motívum között fel-felsejlik az egykori L-Finesse, az a jópofa dizájnkoncepció, ami talán az LS-ben mutatkozott be. Tessenek megfigyelni: a Lexusok lemez-kivágásaiban, ajtókárpitjaiban, lámpatestjeiben vissza-visszatér az embléma L-betűjének formája. Na ugye, hogy van ebben a formában spiritusz, akármilyen nehezen befogadható is első pillantásra!

Belső

Nagyot csalódik, aki a kulcsnélküli kulcs közelségét érzékelve sejtelmes kültéri fényeket gyújtó NX-be az ingergazdag külső után nagy csodavárással ül be. Ez az autó nem Lexusnak készült, az alapokat a Toyota RAV-4 adja, és valahogy érződik is az átalakítottság, az esetlegesség a többi Lexus tömörségével, összerakottságával szemben. Fantázia helyett csak inkább káosz van, néhol kissé ízléstelen megoldásokkal. (A kormány mögötti motiválatlan, piros cérnával szegett bőrpanel felett máig nem bírtam napirendre térni.)

Ennél kellemetlenebb tapasztalat, hogy helyenként (ajtóbelső, kormány melletti panelek) olyan kemény plasztikokba botlunk, ami nem igazán a prémiummárkák sajátja. És nem csak a formákkal és anyagokkal, a funkciókkal is vannak bajok.

Szétesős, helyenként kifejezett ergonómiai problémákat okozóan töredezett a kezelőszervek kiosztása; úgy bukkannak elő gombcsoportok imitt-amott, hogy a legelvetemültebb francia kísérletekben se különben. Fél napig keresgéltem a Head Up Display állítógombjait a menüben, mire rátaláltam az igazi, fizikai gombokra a kormányoszlop tövében, jobbra.

A pontos időt is keresgéltem hosszasan, mire rájöttem, hogy a Klasszikus Japán Kvarcóra helyett egy nagy analóg ékszer van középen, mint a patinás presztízsmárkáknál szokás. Patinás presztízsmárkák viszont manapság nem használják a Klasszikus Japán Kvarcóra LCD-paneljét 2014-ben is tovább, utastér-hőmérséklet kijelzésre, mint a Lexus teszi az NX-ben.

De tudják, mit? Az ülések kényelmesek, a klíma huzat- és zajmentes, a hifi csodásan szól, a hibridautóknál szokásos általános gondtalanság pedig az NX-et is tökéletesen áthatja. Kekeckedő autós újságíróként millió ponton bele tudok kötni a kocsiba, de ha megkérdezik rácztamást, a civil autóst, hogy érezte magát az NX-ben, azt fogja mondani: mint az anyaméhben!

De tényleg, a Lexusban valahogy jó lenni. Tágas, kényelmes, puha, meleg. A rideg német kompakt SUV-k, a Volvo XC60 józan funkcionalitása és a Range Rover Evoque szűkössége után az NX a békés terpeszkedés komfortját nyújtja. Látszik, hogy a fő piac Amerika! És az egész olyan jólesően más az európai szemnek; ahogy a külső, a belső is egzotikus a sok egyforma BMW, egyforma Merci, egyforma VW-csoportos belső után.

Infotainment

Külön fejezetet szentelnék annak a fura elektronikai katyvasznak, ami az NX-ben a HMI, a Human-Machine Interface, az Ember-Gép Kapcsolat szerepét hivatott betölteni. Ahogy a GS-nek, az új modellnek is ez az igazi Achilles-sarka. A GS és RX rendszeréhez képest a menüt is átvariálták és a kezelőegység is más, itt nem a hanyattegér-szerű púpos izével, hanem egy rezgő visszajelzéseket adó, billegős touchpaddel kell mászkálni a funkciók között. A kurzor segít megtalálni a képernyőn megjelenített virtuális gombokat, ha a közelébe érünk valamelyiknek, szinte ráveti magát, az érintőfelület pedig megrezzen, jelzi, hogy nyomhatjuk a gombot, rajta vagyunk.

Játéknak úgy két percig vicces, aztán szép lassan rájövünk, hogy a képernyőváltások hajlamosak késni időnként, a rádiós menüben az általam beállítható állomáslista nézetébe elfelejtettek keresőgombokat applikálni, sőt, a rádiómenünek nincs is dedikált gombja a műszerfalon, mint normális autókban szokás. OK, elismerem, hogy érezhető a fejlesztés a GS-hez képest, de az ergonómia messze-messze elmarad bármelyik hétköznapi autó menüjének használhatóságától, nem is értem, de tényleg.

Kicsit tompítja a sok bosszúságot, hogy a nehezen elérhető funkciók viszont kitűnően működnek, újra kiemelném a hangzás és a klíma kifogástalan működését. Viccesek a nagyon hájtek, közelítés-érzékelős világítótestek a fejünk felett és az induktív telefontöltő a könyöklőben – ehhez ugyan kell megfelelő készülék, vagy legalább egy indukciós töltést tudó kabátka a régi készülékünknek, de akkor is sci-fi, hogy nem kell többé kábelt dugdosni beszálláskor.

Hajtáslánc

2,5 literes, négyhengeres, Atkinson ciklusú, tehát szűk fordulatszám-tartományban, de ott nagyon hatékony benzinmotor és két villanymotor dolgozik össze az NX-ben. A rendszerteljesítmény 197 lóerő, az összkerékhajtású változatban a hátsó tengelyen egy 68 lóerős elektromotor segít be, ha kell; erőteljes gyorsításnál, csúszkálós kanyarban, jégen-havon-sárban. A szó hagyományos értelmében vett sebességváltó nincs, bolygóműves erőátvitel osztja-szorozza a motorok nyomatékát, fokozatmentesen.

9,2 másodperc a 0-100, a leszabályzás pedig szokatlanul alacsony tempónál, 180 km/h-nál vet véget a száguldásnak. Hááát… Végülis egy 2.0TDI Q5-ös Audi 9,9 alatt van százon és 200 a vége, tehát a kategóriába belefér, de azért egy kicsit okafogyottá válik a műszaki adatok ismeretében ez az F-Sport kivitel. Pláne a Sport + állásban feléledő ál-motorhang, ami éppen olyan hatékonysággal erősít rá a sportos hangulatra, mint a legendás hangalámondásos német szexfilmekben az ah, ah beszólások a narrátortól.

De ha azt nézzük, mit nyerünk a kútnál ezen a klasszikus vezetési élményeket teljesen lehetetlenné tevő, a hétköznapi forgalomban viszont annál kellemesebb hibridtechnikán, megint átlendül a Kéne?-mutató a zöld tartományba. 7,5 liter a számítógépen, ugyanennyi a kútnál kiszámolva, ekkora, automata, benzines kocsinál – még 17 évvel az első Prius után is nehezen feldolgozható érték.

Vezetési élmény

Ugorgyunk, mondaná Pósalaky bácsi, és igaza lenne: vezetési élmény tekintetében az NX közelebb áll a hibrid Toyotákhoz, mint a frissebb Lexus hibridmodellekhez. Vannak ugyan váltófülek a kormány mögött, amivel virtuális „fokozatokkal” gyötörhetjük a rendszert, meg van Sport, sőt, Sport+ kapcsoló, amitől hangosabban bőg a motor, de ez igazából senkinek sem jó. Egy japán hibrid úgy működik jól, ha hagyjuk önállóan dolgozni.

Ilyenkor a vezetési élmény megszűnik, marad az utazási élmény. A futómű felől ugyan egy hangyányival erősebb zaj érkezik a kabinba, mint a Lexusokban megszoktuk, de a szél és főleg a motor alig töri át a szigeteléseket, andalító a sztrádázás az NX-szel. A kormányzás egy kicsit túl direkt, a futómű túl feszes ilyenkor, de ennyi keménység kell is egy ilyen külsejű autóba, fura lenne az agresszív dizájn az RX lágyságával párosítva. A fék ellenben a pedálút első harmadában csak jelzésértékű, hiszen ilyenkor csak a visszatöltéssel lassítunk, próbáljuk eltenni későbbi gyorsításokhoz a mozgási energiát. Ezt szokni kell annak, aki még nem vezetett hibrideket!

Persze a követőradarral, sávtartó automatikával, ráfutás-gátló rendszerrel szinte nem is kell vezetni, az NX megy magától, megáll, egy picit még kanyarodik is a felfestést követve. A kocsi fogyasztása vegyes üzemben, kb. 60% országúti, 20-20% városi és pályás használatban 7,5 liter benzin volt százon a fedélzeti számítógép szerint, és a kútnál utánaszámolva se volt több 7,6-nál. 1,9 tonnás, automata, benzines, 4×4-es. Hát ez az értelme a hibrid hajtásnak.

Kinek ajánljuk?

A Lexus NX olyan autó, amit senkinek se kell ajánlanunk. Ezt a kocsit nem azért fogják megvenni, mert gazdaságos, vagy tágas, vagy jól szól a hifije. Itt a forma a lényeg, a Lexus ezt minden eddigi stratégiáját felrúgva bevállalta, amikor gyártásba engedte ezt a nagyon provokatív dizájnt.

Szerintem be fog jönni neki. Amerikában biztos, az oroszoknál tuti, Kínában valószínűleg – Európában pedig talán. És akit megfogott a forma, hamar megszereti majd a funkciókat is, és baromira nem fogja érdekelni, mennyivel egyszerűbb lenne egy érintőképernyőn navigációt programozni, mint ezen a fura rezgő touchpaden.

A magunk részéről csak annyit javasolnánk: ha valaki megfelelő anyagi lehetőségek birtokában nem németautó-buzériából, hanem csupán azért gondolkodik német presztízs-SUV-ban, mert a Mercin, Audin, BMW-n kívül semmi nem jut eszébe, zarándokoljon el egy Lexus-szalonba is. Könnyen lehet, hogy ott találja majd meg az Igazit.

Mellette – Ellene
Tágas utastér Kiváló klíma, hifi Nyugis, stresszmentes hangulat Csekély fogyasztás Jó ár a kategóriában	Kifogásolható ergonómia Visszafogott prémiumérzet Megosztó dizájn Kis végsebesség