Cirkuszban járt mostanában?

Röviden – Nissan Juke 1,5 dCi
Mi ez?	Extrém külsejű kis crossover.
Mit tud?	Városban ficánkolni, a gazdáját apróságokkal  bosszantani.
Mibe kerül?	Ez így 5,6 millióba.
Kinek jó?	Különcködőknek, legfeljebb kiscsaládos pereputtyal.

A Juke klassz kocsi. Bátran eredeti a dizájnja, pöpec kis motorok húzzák, jól vezethető, és befér a szűk parkolókba – városba perfekt. Sokan köpködték és szörnyszülöttezték 2010-es premierje után, de nálam jól vizsgázott az első tesztautó. Vagány külseje színesítette a szürke utcaképet, és 1,6-os turbós benzinmotorjával élmény volt minden méter.
 
Mindez négy éve történt. Azóta falkában vadásznak az új riválisok, a Juke botox-kezelése meg mintha túltolta volna az arcot. A régi, kellemes emlékek gyorsan szertefoszlottak, amikor beültem a frissített változatba.

Külső-belső

Ez a facelift tananyag lesz a japán nemzeti alaptantervben! – írta egy szellemesen túlzó Juke-hirdetés, hiszen jóformán alig változott az autó. Húsosabb lett a krómcsík elöl, módosítottak a műanyagon a rendszám alatt, és persze hátul is maszatoltak az ütközőn. Újabban kötelező mondat minden tesztben, erre a kocsira is igaz:  LED-ek kerültek a plexibúrák alá. Ennél látványosabb, hogy a kör alakú első lámpákat ölelő lemez a kasztni színétől eltérő fényezést kapott a tükrökkel együtt. Ennél az Acenta-felszereltségű autónál még a felnikre, és az orra-farra is kerültek fehér csíkok.

Akármeddig is néztem-nézegettem, így már képtelen voltam befogadni a korábban szimpátiám által övezett Juke új változatát. Egy eleve szélsőséges formájú fekete autóra fehér karikákat és csíkokat festeni – ez már a típus barátjának is sok. Ez már csicsa. Szerintem túlzásba vitte a bűvészkedést az ötletgazda, amikor az önmagában is megosztó dizájnt még tovább akarta bolondítani. Nagy szerencse, hogy a külső csomag csak opció: akinek nem tetszik, viheti az autót nélkülük is, 65 000 forinttal olcsóbban.

A fekete belsőben is kontrasztosak a méretes fehér műanyagok. Acenta szinten sárga, piros és fekete betétek is rendelhetők a fehéren kívül, 65 000 forintért. (A Teknában széria ez a belső csomag). Szemre is lényeges változások nem történtek az utastérben, nem úgy hátul: az elsőkerék-hajtású Juke-ok (tehát a meghatározó többség) csomagtartója 40 százalékos növekedés után 354 literes lett, ennek kihasználásához azonban fel kell szedni a padlót, és becsúsztatni az üléssor háttámlájához. Az így már valóban 354 liter a 4,1 méteres kiskocsihoz képest igen korrekt méret.

Milyen menet közben?

Minél többet használtam a kocsit, annál inkább vegyesfelvágottnak tűnt. Minden van itt, és annak az ellenkezője is, mint a cirkuszban. A Renault 1,5-ös dízeljeinek különféle darabjai évek óta az adott kategória jobb darabjai, a Scénictől a Note-ig imádtam őket mindenben, amit eddig vezettem. Civilizáltak, nyomatékosak és takarékosak. Furcsa módon ebben a tesztautóban olyannyira hangosan és nyersen zakatolt, amit még nem tapasztaltam egyik Renault-ban vagy Nissanban sem. A zavaró hang sajnos csak mérséklődött melegen, de nem szűnt meg.

Szerencsére tudása a megszokott színvonalat hozta, korrektül húzta az 1,3 tonnás járművet a 110 lóerős motor, amelynek 260 Nm-nyi csúcsnyomatéka 1750-2500 ford/perc tartományban használható. Asztalsimaságú aszfalton remek móka vezetni vele a Juke-ot, szabadidő-autóhoz mérten egész  jól kanyarodik, picit az átlagautók felett ülve átlátható belőle a forgalom, és szinte minden parkolóhelyre befér. (Piros pont a tolatókamerák panorámaképéért, fekete a cseppnyi kijelzőért.)

A probléma itten csak az, hogy a budapesti utak hepehupásak, töredezettek és kátyúsak, és sajnos a Juke minden úthibán üt. A túlméretezett 18-as felnire /45-ös gumikat szereltek, szerintünk nem érdemes kifizetni a külső optikai csomaggal együtt 160 000 forintos felárukat. Az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű sem nagy barátja fővárosunknak. Egy utasom meg is kérdezte, hogy „miért csinálja ezt a kocsi, ha új?” Mondtam, ha jók lennének az utak…, de rosszak, szomorú, de nem komfortos közlekedni vele.

A váltó kiosztása sem ideális városi használatnál, 50 körül sokszor jelezte a műszerfal parányi nyilacskája, hogy tessék csak

visszakapcsolni hármasba, ennél a sebességnél az a megfelelő fokozat. Nem szerette a fogyasztásmérséklő gyors felkapcsolásokat, részben emiatt benyakalt 8-8,5 litert Budapest túlzsúfolt centrumában. Vidéki andalgásnál aztán feleződött az étvágya, 90-es tempomatnál elgurult a kijelzője szerint 3,9-4 literrel is, ilyenkor 1650-et forgott a kis dízel.

Sajnos a remek vezethetőség ellenére számos bosszantó hülyeség cifrázta a Juke-kal való egyhétnyi együttélést.
 – az érintőképernyőn rádióállomást váltva mindig néhány másodpercnyi recsegés következett, amíg megtalálta az elvileg beállított csatornát
 – visszahúzása közben a biztonsági öv mindig megcsavarodott, végtelenül idegesítő apróság, hogy becsatoláskor mindig forgatni kellett
 – a hátul ülők derekát lefagyasztotta a kerékjáratoktól az ajtó hátsó részénél beszivárgó jeges hideg, kabátokkal kellett az utastérben lefedni azokat a részeket
 – cicergett a tetőablaknál és a műszerfal közepén is valami a 11 700 kilométert futott tesztautóban.

(A fekete-fehér dízel tesztautó után pár kilométer erejéig átültem egy taxisárga benzinesbe, abban normálisan működött a rádió, és nem cicergett semmi. Valószínűleg a konkrét tesztautó hibái lehetnek ezek, de ha mi kaptunk ilyen kocsit, a vevő is simán belefuthat.)

Árak, konkurensek

Azt írtam, újabban falkában vadásznak a riválisok, egyre több és több új szabadidő-autót dobnak piacra a gyártók, viszont a Juke extrém külseje miatt nem olyan könnyű meghatározni a közvetlen konkurenseit. Egy Juke-ot vegyek, vagy egy…? – őszintén szólva nehéz belelátni az ilyen vevők fejébe.

Az „egyedi kis SUV-ok” között Nyugat-Európában az unokatestvér Renault Captur-t veszik a legjobban, a Vezess testvérének tekinthető Autó Magazin friss számában német kollégáink a Mini Countryman és a Kia Soul mellé állították oda. Szóval valami ilyesmik jöhetnek esetleg szóba, bár ez a négy autó hosszban szinte azonos, árban komoly különbség van köztük.

Árcédulájukat nézve a Juke a Captur és a Soul között van, a magát prémiummárkának tartó Mini jóval drágább náluk. Szívó 1,6-os benzinessel és ötfokozatú váltóval 4,205 millió forintról indul (akciósan most 3,745-ről), az 1,5-ös dízellel 5,085 millióról (akciósan 4,625-ről), a cikkben szereplő Acenta kivitelben pedig 5,470-ről (akciósan 5,01-ről). Ebben a tesztautóban volt még Connect 175 ezerért (5,8″ színes LCD-érintőképernyő, navigáció, USB-, MP3-, iPod-csatlakoztatás, 6 hangszóró, tolatókamera), napfénytető 240 ezerért, plusz az érdekes dizájncsomag a felnikkel (160 + 65 ezer forint). Így a tesztautóhoz hasonló példány ára a központi akcióval 5,6 millió Ft környékén van.

Aki szívesen járna egy ilyen cifra autóval cirkuszba, siessen: még tart az akció, ki tudja, meddig lehet ilyen jó áron fehér pöttyös fekete békát venni.